Polixeni Papapetrou az egyik leghíresebb ausztrál fotóművész. A görög bevándorlók gyerekeként 1960. november 21-én Melbourne-ben született Papapetrou művészi fotográfiáin részben a valóságot, részben a képzeletet ábrázolta. Véleménye szerint az álarcok – akár jelképes, akár szó szerinti értelemben – nem csak elrejtik személyazonosságunkat, hanem egyidejűleg kibővítik és át is alakítják azt.
Az ausztrál fotográfusnőt főleg Diane Arbus munkái inspirálták. Az ő képei hatására vett először fényképezőgépet a nyolcvanas évek elején még ügyvédként dolgozó Papapetrou. Eleinte testépítőkről és Elvis rajongókról készített portrékat, de nem sokkal gyerekei (Olympia és Solomon) születése után egyre gyakrabban őket is modellként szerepeltette. Papapetrou főleg olyan beállított képeket készített, amelyek a jelmezekbe és maszkokba öltözött modelljeit különleges háttér előtt mutatták be.
Polixeni Papapetrou alkotásaiban a gyermekek különleges és figyelemreméltó világával azonosul. A gyermekeket úgy tekinti, mint akik „két világ”, a csecsemőkor és a felnőttkor között léteznek. Azonban az azonosuláson túl a művész olyan fantasztikus világokat hoz létre, amelyeket csak felnőttek értenek igazán és csak ők tudnak hozzájuk viszonyulni. „Gyakran életünk átmeneti helyei a legkreatívabbak; amikor válaszokért küzdünk és érthetőségre törekszünk, de sokszor mindenen kétértelműség és zűrzavar uralkodik. A mesékhez hasonlóan Papapetrou is az abszurditás segítségével szimbolikusan értelmezi a világot, amelynek megértésére törekszik.” - írta Susan Bright a világok között (Between Worlds) című kiállítás katalógusában Papapetrou munkáiról, akinek képeit a világ számos országában kiállították már. Jelenleg Kínában és Ausztráliában van kiállítása. Sorozataiért rengeteg díjat kapott, 2017-ben pedig elnyerte a legrangosabb ausztrál fotográfiai díjat. (William and Winifred Bowness Photography Prize)
Fotográfiáit az alábbi gyűjteményekben őrzik: National Gallery of Australia, Canberra; National Gallery of Victoria, Melbourne; Art Gallery of New South Wales, Sydney; Museum of Contemporary Art, Sydney; Art Gallery of Queensland/GOMA, Brisbane; Bendigo Art Gallery, Victoria; Geelong Art Gallery, Victoria; Monash Gallery of Art, Melbourne; Fotomuseo, Bogotá, Colombia; Museum of Fine Arts, St. Petersburg, Florida; Landstinget, Gävleborg Kulturutveckling, Svédország; Wesfarmers Art Collection, Perth; BHP Billiton, Melbourne és Artbank.
Mai bejegyzésünkbe Papapetrou sorozataiból válogattunk, a képre kattintva a sorozat további fotóit találod.
Elvis rajongók (1987-2002)
Fotó: Polixeni Papapetrou: Three young men paying homage to Elvis on the 13th anniversary of Elvis’ death, Elvis Memorial Melbourne, 1990© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
Pankrátorok (1992)
Fotó: Polixeni Papapetrou: Mr. Wrestling, 1992© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
Drag Queens (1988-1999)
Fotó: Polixeni Papapetrou (1960-2018) Drag queen wearing cut out dress, 1993© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
Világok között (2009-2012)
Fotó: Polixeni Papapetrou: The Provider, 2009© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
Elveszett psziché (2014)
Fotó: Polixeni Papapetrou: The Immigrant, 2014© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
A Mai Manó Ház blogján eddig két sorozatát mutattuk be az ausztrál fotográfusnőnek.
Éden című sorozatának festményszerű fotóin fiatal nőket láthatunk, akiket gyönyörű virágok vesznek körül, ám a virágokból álló színkavalkád nem csak díszíti, hanem el is nyomja őket. A buja színeket és mintázatokat csak a modellek arcai és karjai szakítják meg, kifejezéseik - ellentétben a virágok extravaganciájával - ünnepélyesek és átgondoltak. A képeken látható fiatal nők a hervadásra ítélt virágok ölelésében állnak, ezzel is szimbolizálva azt a hosszú utazást, amit életnek hívunk.
Fotó: Polixeni Papapetrou: Delphi, 2016, From the series Eden© STILLS Gallery, Sydney
Az Álomőrzők című sorozatában az öreges maszkok összekeverednek a serdülőkorral és a szereplők meghökkentő megjelenésük ellenére csendesen az öntudatosság hiányát sugározzák. Enyhe pátoszt keltenek saját átalakulásunkra, illetve a testünkön és a lelkünkön végigjátszó időre emlékeztetve. A két különböző életkor absztrakt találkozása a lappangó bölcsességet és önmagunk elfogadását jelezheti, amely csak az érettséggel adatik meg vagy életünk ciklikusságát mutathatja, amely elkerülhetetlenül visszavisz minket sérülékeny ifjúságunkhoz.
Fotó: Polixeni Papapetrou: The Philosopher, 2011, from The Dreamkeepers© Nellie Castan Gallery, Melbourne and Stills Gallery, Sydney
(forrás: polixenipapapetrou.net)
A fotográfusnőnél 2007-ben diagnosztizáltak mellrákot, ami egy rövid, tünetmentes időszak után 2013-ban kiújult, orvosai ekkor azt mondták, hogy már csak napjai vagy hetei vannak hátra. Papapetrou a kezelések ellenére sem hagyta abba a fényképezést, de a fotográfusnő az utóbbi hónapokban nagyon gyenge volt, így a legújabb sorozatát bemutató, a múlt héten nyílt kiállításának megnyitóján sem tudott már részt venni.
Polixeni Papapetrou 57 éves korában, családja körében 2018. április 11-én hunyt el melbourne-i otthonában.
Nyugodjék békében!