185 éve, hogy 1840. augusztus 29-én ismertették a dagerrotípia készítésének módját hazánkban. Ekkor tartotta a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagygyűlését Budapesten, ahol a 31 éves Vállas Antal, mérnök, matematikus, egyetemi tanár és az MTA tagja bemutatta a dagerrotípia készítésének módját.

A Magyar Tudós Társaság Évkönyvében így számoltak be a fotótörténeti eseményről:

„1840 augustus 29. Vállas Antal rt. a nemz. casino Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott elő; ’s az academia költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerreotyppel a Dunát és kir. várat vette fel. Daguerre eljárásában ibolyó helyett ibolyó festvényt használván; azonban a levegőnek csekély átlátszósága miatt az így előállított képen csak a pesti part mutatkozott teljes fényében. Növekedvén a ború, s így szerencsésebb próbához nem lehetvén reménység, a tagok immár az academiai terembe mentek által a folyó dolgok folytatására, mellyeknek nagy száma miatt a kísérlet e gyűlés folyamata alatt többé nem ismételtetett.” (A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Ötödik kötet 1838-1840. Buda, A M. Királyi Egyetem betűivel 1842. 10. év, 73. lap)

Az előadáson arra kaphattak választ az érdeklődők, hogy hogyan lehet a fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy olyan ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. Az eredeti Daguerre-Giroux fényképészeti felszerelést egy évvel korábban, 1839-ben a Bicskén létesítendő csillagvizsgáló részére vásárolta Nagy Károly Párizsban. Az elkészült két dagerrotípia – melyek további sorsát sajnos homály fedi – a Dunát és a budai várat ábrázolta, de a korabeli beszámolók szerint nem sikerültek tökéletesen. Az eljárást ismertető könyvecske magyar nyelven még ugyanebben az évben, 1840-ben Zimmermann Jakab fordításában jelent meg.

Ebből az alkalomból ma 6 magyar fotográfus munkáit mutatjuk be. A sorozatokat a képre kattintva tekintheted meg.

Szami diary. című fotóprojektje egy Instagramon indult sorozat esszenciája, amely a mindennapi valóság elemeit új kontextusba helyezve teremt képi gondolatfolyamot. A diary. – mely egy éveken át formálódó vizuális napló – dokumentum és reflexió, amely egyszerre személyes és univerzális, önkéntelen és tudatos.
"A kemény fény snapshotos használata arra hivatott, hogy a hétköznapi történéseket kiemeljék a környezetükből, és ezáltal új jelentéstartalommal írják át azokat. A napról napra készített és folyamatában publikált képek egy olyan sorozatot kezdtek el kirajzolni, melyben újabb és újabb szekvenciák mutatták meg magukat." – írta Szami a munkáiról. 

Fotó: © Szami: Részlet a diary című sorozat képeiből, 2019–

Fél évtizede, harminckét éves korában Józan Adriennt limfómával diagnosztizálták. A daganatos megbetegedés és a fél éven át tartó kemoterápiás kezelések nemcsak a testét változtatták meg, hanem alapjaiban formálták át az élethez és az emlékezethez fűződő viszonyát. A kezdetben a testi elváltozások képi rögzítésével induló Nyár elhalasztva című sorozat ennek a sorsfordító időszaknak a tapasztalataiból született. 

Fotó: © Józan Adrienn: Részlet a Nyár elhalasztva című sorozatból, 2021–2023

"Sorozatomban a Budapesten élő tinédzser Z és alfa generáció mindennapjait/életét vizsgálom és fényképezem analitikus jelleggel oktatási intézmények falain belül és azokon kívül is. Projektem helyszínéül különböző budapesti középiskolákat választottam. Motivációm a mostani fiatal generáció mélyebb ismerete, megértése és bemutatása. Kiindulópont a saját tinédzser éveimnek szorongató emlékei és érzései: a bizonytalan, kilátások nélküli jövőkép, a mellőzöttség, az elveszettség, a megnemértettség kapcsán kialakult szorongás, amelyet a barátok közelsége, a társasági lét képes csak feloldani." – írta Szabó Emma Do you like me? című sorozatáról. 

Fotó: © Szabó Emma: Részlet a But Do You Like Me? című sorozatból

Papp Elek (1965) magyar fotóművész pályafutása kezdetén analóg fényképezőgéppel dolgozott, de 2004-től kizárólag digitális technikát használ, bár kedvenc Leicájától soha nem vált meg. Munkásságát több nemzetközi elismeréssel is díjazták; fotói 82 országban szerepeltek, és több mint 1500 díjat nyertek el. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) elismerései közül 2011-ben megkapta a FIAP Mestere (MFIAP) címet, majd 2018-ban a legmagasabb kitüntetésként az Excellence FIAP Diamond 3 fokozatot is elnyerte. Az Amerikai Fotográfusok Szövetségének (PSA) tagjaként hatszor lett világelső a fekete-fehér képek kategóriájában, és számos további elismerést szerzett. 

Fotó: © Papp Elek: Beteg bárány, 2006, giclée print, 40x55 cm

Schäffer Zsuzsa 1990-ben elnyerte a Második Nemzetközi Divatfotó Fesztivál, személyes kutatások kategória fődíját. és a mai napig kizárólag fekete-fehér analóg technikával dolgozik. A film előhívását, a képkidolgozást, nagyítást és újabban a negatívjai digitalizálását és printek készítését is saját maga végzi. Portré-, divat-, esemény-, város-, és tájfotói is ismertek és elismertek, azonban az igazi területe, műfajtól függetlenül, a személyes fotográfiák készítése, a szépség felfedezése. Ahogyan Ragályi Elemér fogalmazott: „Esztétikai gyönyörűséggé transzformálja a horpadt ereszcsatornát, a pergő vakolatot (...), a párát lehelő kukát, (...) szoborrá nemesíti a roncsautót (...). Mindez nem az enyészet apoteózisa, hanem a mindenütt fellelhető szépség felfedezésének és megragadásának öröme.” 

Fotó: © Schäffer Zsuzsa: Bástya, Diamante, 2000

Mohos Márton sorozatában Dr. Körmendi Istvánt ismerhetjük meg, aki 1923. június 27-én született, abba az I. kerületi Mészáros utcai lakásba, ahol az édesapja alapította az orvosi praxisát három évvel korábban. Egy évszázaddal később és egy tartalmas élettel a háta mögött 2024 elejéig is ebben a lakásrendelőben gyógyította a betegeit, az ország legidősebb háziorvosaként. 

Fotó: © Mohos Márton: Részlet Az ország legidősebb háziorvosa (2023) című sorozatból