Sabine Weiss-et a "Az utolsó humanistaként" emlegetik, és bár ez a címke talán túlzó, azt elismeri, hogy kissé illik hozzá. A francia fotográfusok humanista iskoláját – akiknek fekete-fehér képeit a társadalmi realizmus és a költészet keveréke jellemezte – többek között Henri Cartier-Bresson, Edouard Boubat, Robert Doisneau, Izis és Willy Ronis alkotta.
Sabine Weiss 1924-ben született a svájci-francia határon található Saint-Gingolphban. Weiss nyolcéves korában, zsebpénzéből vásárolta meg első fényképezőgépét, egy olcsó Bakelite modellt. Már akkor tudta, hogy amint befejezi az iskolát, hivatásos fényképész lesz. Abban az időben – mondta egy interjúban – az a jövőkép, hogy profi fotós legyen, szinte elképzelhetetlen volt, hiszen Svájcban nem voltak számára elérhetőek sem a fotóalbumok, sem a kiállítások.
Az apja szakképzett vegyész volt, aki bátorította és támogatta lánya terveit. Ő volt az, aki megmutatta neki a fényképezés technikai folyamatait, és segített neki abban, hogy saját sötétkamrát állítson fel a családi otthonban, ahol Weiss olyan eljárásokat is megtanult, mint a sópapír és az ezüst-zselatin készítésének tudománya. Weiss két hosszú szakmai gyakorlatot szerzett: az elsőt a genfi Paul Boissonnas műteremben, amely akkoriban fejlett fotókidolgozásáról volt híres; a másodikat pedig a német divatfotós Willy Maywald műtermében, miután 1946-ban Párizsba költözött. Maywald mestere volt világításnak, a nála töltött közel négy év alatt Weiss olyan technikákat tanult meg, amelyek nagyban segítették, hogy később sokoldalú fotográfusként ismerjék és alkalmazzák a nagynevű lapok. A fotográfusnő 1952-ben találkozott Doisneauval, az ő ajánlásának köszönhetően sikeres együttműködésbe kezdett Charles Radón keresztül a Rapho képügynökséggel, így fotói olyan magazinokban jelenhettek meg, mint a Vogue, a Life, a Holiday, a New York Times Magazine, a Food & Wine és az Esquire. A szerkesztők nagyra értékelték Weiss határtalan energiáját és technikai képességeit, valamint azt, hogy a divat, a zene, a reklámképek, a gyermekek és akár az élelmiszerek világában is egyaránt otthonosan mozgott.
Az európai fotográfusok nemzedékeiben szokatlan volt, hogy valaki alig harminc évesen ilyen komoly hírnevet szerezzen az Egyesült Államokban. "Te túl fiatal vagy!" mondta 1955-ben Sabine Weissnek Edward Steichen, a Modern Művészetek Múzeumának kurátora, miközben a fotográfusnő Párizsban található műtermének udvarán éppen Weiss portfóliójából válogatott ki három fotót a Family of Man című legendás kiállításának anyagába.
Az 1970-es évek végén a munkája a fotós fesztiválok és nagy számban alapított fotós intézményeknek, valamint az úgynevezett humanista fényképezés iránt növekvő érdeklődésnek köszönhetően visszatért a figyelem középpontjába. Ez arra ösztönözte, hogy újra fekete-fehér képeket készítsen. Több mint hatvanévesen egy új, személyes munkába kezdett; Egyiptomba, Indiába, Réunion szigetre, Bulgáriába és Burmába utazott, és egy szentimentálisabb oldalát mutatta meg, amikor az emberi lét egyedülálló pillanatait kezdte el rögzíteni.
A 94 éves fotográfusnő tavaly, 2017-ben adományozta teljes archívumát párizsi Musée de l'Elysée Lausanne-nek, amely 200.000 negatívot, 7.000 kontaktot, körülbelül 2.700 vintage kópiát és közel 2.000 diát tartalmaz.

Mivel ezen a héten Sabine Weiss egy 65 éve, Párizsban készült felvételét választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a svájci születésű fotográfusnő munkáiból válogattunk, melyeket 2016-ban egy retrospektív kiállítás keretében a párizsi Jeu de Paume termeiben mutattak be.  

(forrás: artblart.com; time.com; theguardian.com)

A cikkben említett Family of Man kiállítást, melyet 1955-ben január 24. és május 8. között lehetett megtekintetni összesen 270 ezren látták. A nagy érdeklődésre való tekintettel New York után az Egyesült Államok több városában is bemutatták, majd a 60-as években további 37 országba utaztatták a képeket. A kiállítás sikere továbbra is töretlen volt: több mint 9 millióan tekintették meg a felvételeket. A kiállításról bővebben ITT olvashatsz.