A legvidámabb barakk építészete. Kádár-kockák Katharina Roters képein

2020. február 16. Mai Manó Ház

Az 1969-ben Kölnben született Katharina Roters - aki a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián végzett 1999-ben festő szakon - 2003-ban költözött Németországból egy magyar faluba. Ekkor kezdte el a falu házait fényképezni, és szinte azonnal felfigyelt az egyszerű, geometrikus mintákra, a gulyáskommunizmus furcsa ornamentikájára; a falusi kockaházak egyedi díszítőművészetére.

A Kádár-kocka négyzetes alaprajzú, általánosságban 100 négyzetméter körüli alapterülettel bíró, sátortetős családiház-típus, amelynek Magyarországon a hatvanas évek elejétől, egészen a nyolcvanas évekig terjed építési időszaka. Csaknem azonos kinézete és hasonló belső elrendezése miatt számos kritika, élcelődés tárgyát képezte e háztípus. Ilyen típusú lakóépületből, mintegy 800.000 darab állhat az országban.

Az olykor csempékkel, tükrökkel kombinált, kapart kőporos, spontán házdíszítő gyakorlat a Kádár-korszak egyik legszélesebb körben elterjedt kulturális technikája volt. Ez a vidéket csaknem egészében felülíró vizuális kód azonban a létező és a felfogott között, egyfajta sodródó hasadékként ez idáig teljesen láthatatlan maradt. Míg az egymenetes parasztház még az udvar felé fordult, addig a sátortetős kocka már az utca felé reprezentált.
A „legvidámabb barakk” viszonylag rövid idő alatt, meglehetősen magas számban épült, hasonló méretű és formájú homlokzataiból egy olyan gigantikus vetítővászon jött létre, amely tökéletes felületként szolgált a kulturalizációs folyamatban elnyomottak visszatéréséhez. A vidéki panelt díszítő formanyelv egyszerre volt népi és modern. - írta Katharina Roters és Szolnoki József az acb Galériában 2017-ben megrendezett kiállításuk kapcsán.

Egy képzőművészeti projekt keretében 2003 és 2012 között, az ország nagyobbik részét lefedő túraútvonalon, melyre Szolnoki József is elkísérte, Roters közel ezer homlokzatról készített fényképfelvételt. A 6x6-os negatívokból álló dokumentumokon a sátortetős kockaház, azaz az ún. Kádár-kocka korszakának díszítő gyakorlatát láthatjuk.
Az analóg technikával készített fotók a digitális utómunka során – a redundáns elemek (villanydrótok, antennák, növényzet stb.) eltávolítása által – úgynevezett tiszta jelekké alakultak át. Erről így mesélt a fotográfus egy interjúban:
„Mindegyik fotó frontális, tehát mindig ugyanabból a perspektívából, ugyanabból a szemszögből készültek a homlokzati képek, melyekről az összes számomra felesleges elemet (kábeleket, parabola-antennákat, belógó növényzetet) eltávolítottam, hogy látható tipológiává váljon.”

Bár a projektre pályázati támogatást nem sikerült szerezniük, Szolnoki Józseffel közösen 10 év alatt szinte az egész országot bejárták, hogy lefényképezhessék a különleges falusi házakat. A sorozatból egy könyvet is szerettek volna kiadni, így kerültek kapcsolatba a svájci Park Books kiadó munkatársaival.
A Hungarian Cubes című könyv hatalmas siker lett, a megjelenése után nem sokkal a Frankfurti Könyvvásár és a Német Építészeti Múzeum közös, DAM Architectural Book Award nevű építészeti könyvek számára alapított díját nyerték el. A fotóalbum megtalálható a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is. A kötet kapcsán a Mai Manó Ház gondozásában egy kicsiknek szóló kifestőkönyv is megjelent. A kifestő megvásárolható a Mai Manó Könyvesboltban.

Mai bejegyzésünkbe Katharina Roters engedélyével (melyet ezúton is köszönünk) a Magyar Kockák sorozat képeiből válogattunk. 

(forrás: acbgaleria.hu; wikipedia.org; METASCAN. A kapart kőpor fenomenológiája. DLA értekezés Szolnoki József 2017)

Katharina Roters a Mai Manó Házban 2020. március 8-ig látogatható Egy álom anatómiája című kiállításon bemutatott képein az Örményországban folytatott képi vizsgálódásait láthatjuk. Mecamor, a félkészen hagyott atomváros képeiből ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére