Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hogyan (ne) fényképezzünk aktot?

2020. augusztus 07. Mai Manó Ház

Az aktfényképezés története egészen a fotográfia születéséig nyúlik vissza, hiszen Daguerre felfedezése után nem sokkal már az első aktfotók (dagerrotípiák) is elkészültek. Az ezidőtájt készült aktképekre a pikáns témavilág volt jellemző, majd később egyre nagyobb igény jelentkezett a művészi aktok és az erotikus képek jelentésének pontos megfogalmazására, valamint a kettő közötti határvonal meghúzására. A fényképezésben élen járó országok sajátos megjelölést találtak a művészi akt megnevezésére, amellyel kellőképpen kifejezhető volt a tevékenység művészi rangja. Az angol nude és a francia le nu artistique a művészi igénnyel alkotott, meztelen testet ábrázoló művet jelöli, szemben az angol naked és a francia nu kifejezésekkel, amelyekkel a természetes meztelenséget, a pucérságot illették. A magyar nyelv nem rendelkezik megfelelő szakkifejezéssel a meztelen testet ábrázoló műalkotások megnevezésére. A nálunk is használatos akt szót a német nyelvből vettük át. A XIX. századi német festők szóhasználatában alakult ki a fogalom a latin actus (tevékenység, eljárás) kifejezésből. A fényképezés megjelenését követő első két évtizedben született aktfotók (dagerrotípiák) alkotóit - kevés kivételtől eltekintve - nem ismeri a szakirodalom. – olvashatjuk Szilágyi Gábor a Fotóművészet története. A fényrajztól a holográfiáig című könyvében. Ennek oka az volt, hogy aki a fényképezés megjelenését követő első két évtizedben rájegyezte nevét az aktképeire, akár komoly büntetésre is számíthatott.

durieu.jpgFotó: Eugène Durieu és Eugène Delacroix: Akttanulmány (Hátakt), 1854

Az emberi test művészi ábrázolása, az aktfotográfia – megszületése óta – kedvelt és népszerű műfaj. Egy 1859-ben rendezett párizsi tárlaton – ahol a fotográfia történetében először a fényképezők önálló szekciókban mutatták be alkotásaikat – 148 kiállító fotói között 1295 akt szerepelt. Amatőr kiállítások is tele vannak pakolva mezítelen lányok képeivel, de úgy tűnik sok esetben, hogy a közkedveltség nem állt egyenes arányban a minőséggel. Miért is? Technikai szempontból – egy-két esettől eltekintve – nem lehetett kifogásunk, viszont számos kép esetében felmerült a kérdés: vajon a csinos lányok ruhátlan fényképezése maga az aktfotográfia? A meztelenség és az akt (angolul: naked és a nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor szoktunk érezni. Az akt szónak ellenben nincs kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenségre való reagálás kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye (korunkra éppen a nagyobb szabadság, olykor szabadosság jellemző), az akt pedig művészettörténeti kategória. – írja Eifert János Aktfotográfia című könyvében, mely a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható.

Az aktfotografálás a legtisztább művészet, — ha annak fogják föl. Amit azonban tőlünk követelnek, a legtöbb esetben nem művészet, — hanem svindli. Magától értetődő, hogy abszolut művészi aktképet csak teljesen hibátlan, arányos női testről lehet készíteni. Ezzel szemben a legkülönbözőbb testi hibás hölgyek jönnek föl – termetes családanyák, mázsányi sulyuk alatt csak ugy recseg a falépcső, mikor följönnek. O-lábak, iksz-lábak és ki tudná elmondani, mennyi és miféle testi fogyatkozások lepleződnek itt le. Most mit csináljunk, ha egy ilyen hölgy aktfotográfiát kér magáról? Elküldeni nem lehet. Próbálná csak valaki azt mondani egy nőnek, ha két pupja van is, hogy az alakja nem fényképre való. Isten ments – lefotografáljuk. Ez azután a nagyobbik baj. Száz nő közül hetven nincs megelégedve a fényképpel. Visszaadják: javítsuk ki. Az orra elrajzolt, a karja vékony, a vádliját ellenben véknyítani kell, a dereka karcsubb legyen, a szájából el kell retusálni és így tovább. Jönnek mamák, akiknek öt-hat gyermekük sír odahaza, itt meg peplonokat csavarva maguk köré, vesztaszüzekké maszkirozzák magukat.
A sok különféle és lehetetlennél lehetetlenebb kivánság között is külön emlitésre érdemes az a korosabb urhölgy, aki mintegy két héttel ezelőtt járt fönn nálam, és arra kért, fotografáljam le a – fejét és kopirozzam rá egy fiatal lány aktjára. A különös megrendelő testvérek között is volt hatvanöt-hatvanhatéves. Megmagyaráztam neki, hogy lehetetlenséget kiván, mi ilyen munkát nem csinálunk. Méltatlankodva elment, de a napokban ujból feljött és diadallal mutatott egy fényképet. Ránéztem és elfutott a düh: valami paccer ráfotografálta a matróna fejét a milói Vénusz törzsére. Ilyen piszkos konkurrenciával kell nekünk küzdenünk. - olvashatjuk a „Nincs az aktfotográfiákban semmi erkölcstelen, minden asszony ezt csináltat Pesten" című cikkben, mely a Miskolci Reggeli Hírlap 1925. január elsejei, újévi számában jelent meg.

A fentebb is említett könyvben Eifert az aktfényképezés technikájáról így vélekedik: Ha a használható fényképezőgépeket, objektíveket, kiegészítőket nézzük, a felhasználható hordozókat (film, CF kártya), technikai-, világítási eszközöket vizsgáljuk, azt kell mondanom, hogy az aktfényképezésnek nincs specifikus eszköztára. Minden olyan eszköz alkalmas, amit a személyfényképezés (sőt: bármely téma, műfaj) megörökítése kapcsán használható. A camera obscurától a digitális kameráig, a műteremtől a természetes környezetig, a makroobjektívtől a teleobjektívig bármilyen eszközzel, vagy anélkül (pl. fotogram) készíthető akt. Tehát minden olyan szabály alkalmazható (vagy felrúgható), amely a fényképezés bármely más területén megfogalmazódott. Ne ismételjük hát ezeket. A helyes expozíciót egyrészt az adott fényviszonyok, másrészt saját elképzeléseinkhez igazítva kell beállítani. Nem mindig a tűéles kép készítése a cél, esztétikai alkotóelemként használhatjuk a bemozdulásos életlenséget is. Ha éles képet akarunk, mint a sportfényképezésnél, a mozgásban lévő test fényképezésekor legalább 1/250 sec zársebesség szükséges. A bemozdulásos felvételekhez pedig 1/8 sec, vagy még hosszabb záridő szükséges. Hogy az élesség-életlenség kontrasztja még erőteljesebb legyen, állványt kell használnunk. De felvétel közben – különösen a hosszabb záridő használatakor - a gép mozgatása, és/vagy a zoom objektív fókusztávolságának a változtatása (berántás) is lehetséges.

Napjainkra a fényképezés technikájának köszönhetően már sokkal egyszerűbb megoldásokkal is készíthetünk aktfelvételeket, mint azt elődeink tették. A Hogyan ne.. sorozatunkat folytatva ezúttal az aktfényképezés rejtelmeibe kalauzolunk el benneteket, így a szakkönyveket átlapozva a műtermi megvilágítással kapcsolatos információk mellett a modellek helyes pózolásának útmutatásait is megismerheted.  

Roger Hicks - Frances Schultz: Lighting the Nude: Top Photography Professionals Share Their Secrets (2006) 

 

Roderick Macdonald: Mastering Digital Nude High Quality Photography (2006) 

 

Pascal Baetens: Nude Photography The Art And the Craft (2007) 

 

Billy Pegram: Posing Techniques For Photographing (2008) 

 

Peter Bilous: The Beginner's Guide to Photographing Nudes (2010) 

 

(forrás: archive.org; publicdomainreview.org; artblart.com)

A sorozatunk korábbi részei:
Hogyan (ne) fényképezzünk esküvőt?
Hogyan (ne) fényképezzünk éjszaka?
Hogyan (ne) fényképezzünk kisgyermeket?
Hogyan (ne) fényképezzünk portrét?
Hogyan (ne) fényképezzünk közelről?

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére