Vannak, akik a világot úgy látják, hogy abban szépség és derű lakik. Egyszerű történeteket osztanak meg velünk csendesen. Azt veszik észre, ami örömöt ad, mosolyt csal a lélekbe. Bármerre is járnak, mesét lelnek. Olyan finomsággal léteznek, mintha jelen sem lennének, mégis ismerik az apró történések kockázatát is, hogy minden ok és következmény. Tudják, másként lenne a világ, ha, pont akkor és ott mégsem az történne, ami és ennek súlyát is beleszövik képeikbe.

Szabó Judit közéjük tartozik.

Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1995.

Városképeinek szereplői éppen hogy alakká válva maradnak önmaguk és pillanatnyi szerepük határán, semmit nem feladva személyiségük egyediségéből, de annál többet sem megmutatva, mint amit a helyzet éppen felkínál. Ez a szemérmes megmutatás távolságával nem messzivé tesz, hanem éppen közelivé, ismerőssé varázsolja őket és otthonossá változtatja mindennapi környezetüket is. Az ezekben a pillanatokban lévő együttállásokat így kiemelve a város intim történeteinek részesei lehetünk: megismerhetjük nappali álmait. (Csizek Gabriella)
 

 
Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1990-es évek

Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1990-es évek

Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1980-as évek

Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1992 körül

Fotó: Szabó Judit, Amszterdam, 1990-es évek

Fotó: Szabó Judit, Budapest, 1984 körül

Fotó: Szabó Judit, Budapest, 1990 körül

Fotó: Szabó Judit, Budapest, 2004.

Fotó: Szabó Judit, Budapest, 1985.

Fotó: Szabó Judit, Hollandia, 1994 körül

Fotó: Szabó Judit, Leiden, 1992.

Fotó: Szabó Judit, Lisszabon, 1990.

Fotó: Szabó Judit, Párizs, 1994 körül

Fotó: Szabó Judit, Budapest, 1983. 

Még több információt Szabó Judit fotóművészről, kiállításáról és katalógusáról ITT találtok.