Angliában Hill és Adamson nagyszerű példamutatása ellenére a hivatásos fényképészek műtermeiben a megrendelőnek hízelgő portréfotózás volt általános. Ugyanekkor, a 60-as években egy műkedvelő asszony, Julia Margaret Cameron, a karakter nélküli portrémanufakturák vizitkártyái ellen lázadva teljesen önálló emberábrázolást fejlesztett ki. Művészi koncepciójában jóval megelőzte kortársait, és egy újfajta portréművészet úttörője lett.
Fotó: Henry Herschel Hay Cameron: Mrs Julia Margaret Cameron, 1870.
Határozott, intellektuális, excentrikus egyénisége minden konvencionális megoldást elutasított. Újító bátorsággal függetlenítette magát a XVIII. századi angol portréfestészet hagyományaitól és a kortársi festészet hatásától egyaránt. Sőt, a fotóművészet addig elért eredményeitől is, s az addig szokásos félalakok helyett mellképeket és csak arcfelvételeket készített. Nagyvonalúan, monumentálisan felfogott karakterképekben fényképezte baráti körének nagy viktoriánus íróit, költőit, tudósait.
Fotó: Julia Margaret Cameron: Le tournesol (The sunflower), 1866 – 1870
Épreuve sur papier albuminé, 35.2 x 24.3 cm
Washington, National Gallery of Art, Fond Paul Mellon © National Gallery of Art, Washington
Lényegretörő, nagy jellemzőereje tette képessé, hogy áthatoljon a felszínen, és ne csak az ábrázolt külső jegyeit, hanem belső lényének egy-egy szuggesztív vonását is visszaadja. Tudatosan vallotta művészi hivatásának, hogy föltárja az ábrázolt személyiség szellemi mélységeit: "Ha egy ilyen ember van gépem előtt, - írta egy levelében Caryle-ről és Herschelről - az egész lelkem arra törekszik, hogy kötelességét teljesítse iránta: hűségesen megörökíteni belső nagyságát úgy, mint az ember külső vonásait." Közelről, hosszú gyújtótávolságú objektívvel nagyméretű lemezre készítette képeit. Így életnagyságú, csak-arc, vagy csak-fej ábrázolásokat kapott, ezáltal modelljeinek intellektuális ereje elementáris erővel ragadja meg a nézőt, semmilyen fölösleges részlet nem tereli el a figyelmet a sötét háttérből kiugró arcról. Különösen lenyűgözőek azok a képei, melyek, mint Herschel, a nagy csillagász portréja, teljesen szemből, en face helyzetben mutatják az arcot. A képen szinte lehetetlen kitérni a nagy tudós tekintete elől, tele van drámai feszültséggel, vibráló intellektuális erővel, emberi mélységgel.
Fotó: Julia Margaret Cameron: Sir John Herschel, April 1867.
Nemcsak a szűk kivágással s a közelről történő fényképezéssel fokozta a hatást Cameron, hanem a világítással is. Míg kortársai a rövidebb expozíciós idő elérésére a minden irányból jövő, szórt fényben lapos, kontrasztszegény képeket készítettek, ő nem törődött a modell kényelmével. Inkább csökkentette a fényt, mely igen hosszú megvilágítási időt eredményezett, és irányított világítással hangsúlyozta a lényeges vonásokat. Igényességére jellemző, hogy semmilyen kelléket nem használt, még fejtámasztót sem (pedig 4-7 percig exponált), nem tűrte a retust, képeit nem nagyította, ezért ragaszkodott a nagyméretű negatívhoz. A nagy képméret és közeli géphelyzet (mely csak minimális élességi mélységet ad), azonkívül a hosszú ideig tartó megvilágítás következtében képei kissé életlenek. Ezt a festőies fényképezés hívei tévesen magyarázták úgy, hogy Cameron sokallta a fénykép tűéles rajzát, lágy, festői hatást akart elérni, és ezért szándékosan életlenre állította be gépét. Pedig az általa használt technikai körülmények között Cameron képei nem is lehettek volna élesek, illetve későbbi képein a közeli részletek élesek, csak a háttér felé életlenedik az objektív rajza.
Fotó: Julia Margaret Cameron: Iago, Study from an Italian.
Believed to depict Angelo Colarossi. 1867.
Albumen print, 334 x 248mm (13 1/8 x 9 3/4"). Originally from National Museum of Photography, Film & Television, Bradford.
Technikai fogyatékosságai ellenére portréi nemcsak fotótörténeti jelentőségűek, hanem a ma szemlélőjének is művészi élményt nyújtanak. Kritikusa, Roger Fry jósolta, hogy: "Mrs. Cameron fényképei úgy tűnik, hogy túl fogják élni a legtöbb egyidejű festőművész alkotását." Valóban, az ő portréi a legkifejezőbb dokumentumok a viktoriánus korszak nagy egyéniségeiről, képei elválaszthatatlanok a korszak történetétől.
(forrás: artblart.com)
Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
Tovább a következő fejezethez
