A nedves eljárás idején, 1851-től a 80-as évekig a portré maradt a vezető műfaj. Annak ellenére, hogy a lemez alacsony érzékenysége jobban megfelelt a mozdulatlan témák, a tájkép, várostáj, az épület és a csendélet fényképezésének. A közönség ezeket a témákat is igényelte, hiszen éppen ez idő tájt virágkorát élte a hasonló témakörű, sokszorosított rajzok, metszetek gyűjtése. Viszont a korai felvevőanyagok másik súlyos technikai fogyatékossága, a színérzéketlenség okozta, hogy a fényképezés csak szűk területen, elsősorban csak az épület és a várostáj ábrázolásában tudott a grafikával versenyre kelni. Anedves lemez, akárcsak a dagerrotípia és a talbotípia, csak a kék- és az ibolyaszínű sugarakra volt érzékeny. Ennek eredményeképpen például a felhőkkel tarkított kék égbolt részlettelenül, felhők nélkül, hófehéren jelent meg a pozitív kópián, a zöld növényzet és a vörös részletek pedig részlettelenül feketén. Ezért kellett a tájak fényképezésénél főként olyan témákat választani, melyben sem kék, sem zöld, sem vörös részlet nem játszott lényeges szerepet. Vagy olyan megoldást, melyben más alakító tényezők ellensúlyozták a színérzéketlenség hatását, avagy pedig olyant, ahol épp a színérzéketlenség eredményezte képhatás vált alakító tényezővé - s így erénnyé vált a hátrány.
Fotó: Nicéphore Niépce: La Table servie, c.1840.
Megnehezítette a külső munkát (tájak, épületek fényképezésénél) az is, hogy a nedves eljárásnál közvetlenül a felvétel előtt és után, a negatív nedves állapotában kellett elvégezni a labormunkát, s ezért a fényképésznek sátorral és teljes laborfelszereléssel kellett a felvétel színhelyére kivonulnia. A nehézségek elsősorban azokat tartották távol e témáktól, akik a fény¬képezésben az üzleti célt tekintették - 24 - elsődlegesnek. E súlyos technikai akadályok ellenére is jó néhány hivatásos fotós, publikációk céljára dolgozó illusztrátor, utazó, s a kevés számú műkedvelő munkái közt igen szép tájfelvételeket, műemlékfotókat, városképeket találunk.
Fotó: Hippolyte Bayard: Windmills, Montmartre, 1842.
A fotográfia feltalálói, első nagy mesterei - Daguerre, Bayard, Talbot- igen szép kezdeményezéseket tettek az élettelen világ fényképezésekor. Niepce reprodukáláson kívül csendéletek, épületek és kertrészletek megörökítésével kezdte fényképezési kísérleteit. Hippolyte Bayardnak talán legszebb képe az impresszionista festők egyik kedvelt motívumáról, a Montmartre szélmalmairól készült. A képzőművészek eleven színekkel adták vissza a helyszín mozgalmasságát, a fényképész ugyanezt tőlük teljesen eltérő módon, rézsutos vonalvezetéssel, erőteljesen a mélységbe vezető perspektívával, eleven fény-árnyék vibrálással érzékeltette. Talbot otthonát, Lacock Abbey-t mutató képén a színérzéketlenség legyőzésével találkozunk: a repkény levelei az erős súrlófényben plasztikusan jelentkeznek, csillogó foltok tagolják a növényzetet, mely más világításnál egyöntetű fekete felületet adna a színérzéketlen anyagon.
Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
Tovább a következő fejezethez
