Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel?

2012. szeptember 07. Mai Manó Ház

A mai nap a HVG éves blogversenyén - a Goldenblogon - a FOTÓBLOG kategória közönségszavazását megnyertük, amit ezúton is nagyon köszönünk Nektek, egyúttal gratulálunk a versenyben induló összes blognak. A Mai Manó Ház blogján napról napra újabb és újabb érdekességeket találhattok a fotóművészet, fotótörténet világából, és így van ez ma is. Sok évvel ezelőtt a Magyar Fotográfiai Múzeum gondozásában jelent meg Kincses Károly HOGYAN (ne) BÁNJUNK (el) RÉGI FÉNYKÉPEINKKEL? (Amit a régi fényképekről tudni kell) című nagysikerű könyvének online változata, melyről szerintem még mindig kevesen tudtok. A kötet elsősorban a szélesebb körben használt fotótechnikákat veszi sorra, ezek magyar vonatkozású adatait közli, és összegyűjti a fotóval foglalkozók munkáját segítő elméleti és gyakorlati ismereteket is. A fotóra kattintva a könyv online változatát olvashatjátok, a fotó után pedig Kincses Károly a könyvhöz írt bevezetőjéből találhattok egy részletet.

hnberf-s.jpg

Ma Magyarországon sokszor tízmillió fénykép van.
Legtöbbjük sorsa mostoha. Naponta százezer új fotó készül és ugyanannyi el is pusztul.
Jól van ez így? Hiszen új világunk képeivel szemben múltunk pótolhatatlan fotográfiái pusztulnak. Számszakilag minden rendben van, darabra kivan a leltár.
Nem elég megszerezni, megcsinálni a képeket, meg kell őket őrizni épségben, hiszen értékük, állapotuk romlásával egyenes arányban csökken. Márpedig – s ezt minden fotótulajdonos vésse jól a fejébe- az összes fotóeljárással készült kép a születésétől fogva fokozatosan romlik, egészen a végső megsemmisülésig. Hogy mennyi ideig – évekig, évtizedekig vagy akár több évszázadon át – gyönyörködhetünk bennük, nagyban függ a kidolgozás, a konzerválás és a tárolás körülményeitől. A megfelelő feltételek megteremtése nem túl bonyolult, nem is túl drága feladat, de amire elengedhetetlenül szükség van az némi tudás.
A képek meghatározásához, feldolgozásához, konzerválásához, kiállításához, egyszóval mindenhez, ami fizikai létükben, szellemi tartalmukban érinti őket, elengedhetetlen a történeti fotótechnikák ismerete.
Egyetlen más művészeti forma sem kötődik annyira az őt létrehozó technikához, mint a fényképezés. A technikai fejlődés tette lehetővé megszületését, és ugyanez okozza majdan megszűnését is. A fényképkészítés e két pont közötti útja a technikai paraméterek változásával is korrekten leírható. A fényképezés első százötven évét a szinte évtizedenként változó eljárások történetének is tekinthetjük.
Nincs mese, bizonyos dolgokat meg kell tanulni, ha továbbra is fontos számunkra a fotókban megőrződött múlt. A fotógyűjtemények tulajdonosai, kezelői, de még használói is csak korrekt technikai ismeretek birtokában állapíthatják meg a képek készítésének pontos dátumát, lehetnek tisztában a fotó-műtárgy létrehozásához felhasznált anyagokkal, érthetik meg a károsodások természetét, előzhetik meg azokat. A fotóművészi ambíciókat tápláló fényképészek pedig - ha lépést akarnak tartani a világban uralkodó fotós tendenciákkal, irányzatokkal - kénytelenek visszafordulni művészeti águk gyökereihez. Bővíteniük kell repertoárjukat az elődeik által használt pozitív- és negatív-technikákkal. Az pedig elemi érdekük, hogy eddig készült képeiket, negatívjaikat, diáikat ne hagyják fokozatosan elpusztulni. (Kincses Károly)

 

Ha az online verziónál is részletesebb ismeretekre lenne szükségetek, akkor a könyvet a Mai Manó Ház könyvesboltjában is megvásárolhatjátok. 

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása