A kiállításokat uraló, Robinson-követő „művészfényképezők" munkássága teljesen elszakadt a valóságtól. Az eluralkodó művészkedések ellen csak Peter Henry Emerson (1856-1936) és fiatal amatőrökből álló köre tudott képeivel és írásaival egyaránt egy rövid ideig eredményesen küzdeni. Mint ahogy harminc évvel előtte Courbet a festészetben az akadémizmus ellen lázadt, s a természethez való fordulást hirdette, úgy sürgette Emerson is „Naturalistíc Photography" (Naturalista fényképezés) című könyvében, hogy a fényképezésnek vissza kell térnie a természethez inspirácíóért: „Ha egy művész elhanyagolja a természetet, és csak saját képzeletét követi, az rossz eredményre vezet." 

Fotó: Peter Henry Emerson: At Plough, The End of the Furrow.
Scene of country life in East Anglia, England, 1887.

Albumaiban, köztük a szűkebb hazáját bemutató „Norfolk élete és tájai"-ban meggyőzően bizonyította, hogy közönséges témákról is lehet művészi ábrázolást létrehozni. Mint a barbizoni iskola természet-közeli festészetének csodálója, természeti környezetben, legtöbbször tóparti vagy mocsaras vidéken játszódó, egészen egyszerű, hétköznapi jeleneteket fényképezett mint a „Szántás", a „Halászhajó indulása" vagy „A mocsárvidék lakói kákavágásra indulnak" című képeken. Egyik legszebb fotóján, a „Vízililiom szedés"-en szerencsésen elkerülte kortársainak hasonló témakörben megnyilvánuló idillikus felfogását. Akárcsak munkatársai, Goodall és Sawyer, alakjait sosem a táj elé helyezte, hanem a plein air festőkhöz hasonlóan a tájba komponálta. Atmoszférakeltő képességüknek csúcspontját a ködös, mocsaras tájak szürkeségének érzékeltetése mutatja. 

Fotó: Peter Henry Emerson: Gathering Water-Lilies, 1885–86.

Fotó: Peter Henry Emerson: Setting the Bow-Net, 1885–86.

Bár Emerson és társai újraélesztették az angol tájfestészet és tájfényképezés realizmusát, csak átmeneti eredményeket értek el, mivel a képzőművészeti normák követése a „levegőben volt". Az impresszionista festők 1889-es londoni bemutatkozása döntően befolyásolta - negatív irányba – a fényképezést: három és fél évtizedre háttérbe szorította a realista, fényképi ábrázolásmódot. Az impresszionisták bűvöletébe kerülve, maga Emerson is megtagadta „A naturalista fényképezés halála" című írásában korábbi szemléletét, s úgy vélte, hogy az impresszionisztikus megjelenítés valósítja meg a látvány legtökéletesebb tükrözését. Hangoztatta, hogy „egy képnek csak azt szabad visszaadni, amit a szem igaznak vél, és a szem sosem lát a természetben éles vonalakat, így a kép sem mutathat kemény kontúrokat. A képi benyomásnak az optikai látványhoz kell közelednie."

Fotó: Peter Henry Emerson: During the Reed Harvest,
plate XXVIII from Life and Landscape on the Norfolk Broads, 1887.

Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.

Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez