Egyenes ágon - Stanley Kubrick, a fotográfus

2013. augusztus 15. Mai Manó Ház

Genovában a Palazzo Ducale épületében 2013. augusztus 25-ig látogatható Stanley Kubrick (1928-1999) amerikai filmrendező, producer és fotográfus kiállítása. Ez alkalomból Vendégblogger rovatunkban a remek Kinetograf blog szerzőjének, Huber Zoltán írását olvashatjátok Kubrickról és képeiről, melyet ezúton még egyszer köszönünk.

Fotó: Stanley Kubrick: Self portrait with showgirl Rosemary Williams, 1948

Stanley Kubrick műfajilag sokszínű, ám a minőséget tekintve rendkívül egységes és kiegyensúlyozott életműve a filmművészet egyik legtöbbet hivatkozott darabja. A legendás amerikai rendező alkotásait sokan és sokféleképp elemezték már, egy dologban azonban szinte mindenki egyetért: az irodalmi adaptációkra épülő, tökéletes műgonddal és lehengerlő részletgazdagsággal készült filmeket összetéveszthetetlenül erős vizuális ötletek és megoldások teszik feledhetetlenné. Történeteit Kubrick tökéletes kompozíciókban, egyedi fényekkel és komplex, kidolgozott színvilággal varázsolta a néző elé. A rendező lenyűgöző látomásokat álmodott a vászonra és aprólékosan átgondolt tervei voltak a látványt illetően, a vele dolgozó operatőröknek minden esetben az ő elképzeléseit kellett megvalósítaniuk. Egy Kubrick-mozi akár egyetlen képkockájáról is azonnal beazonosítható, az ikonikus felvételek pillanatok alatt a retinánkba égnek. A rendező markáns képi látásmódja természetesen nem a véletlen műve és nem is előzmények nélküli: ma már közismert, hogy a filmezés előtt Kubrick profi fotóriporterként kereste a kenyerét. A genovai Dózse-palotában megrendezett hiánypótló kiállítás ezt a rövid, ám annál figyelemreméltóbb pályaszakaszt foglalja össze, érdekes és fontos adalékokkal egészítve ki akár a rendezői életmű mélyebb analízisét is.

Fotó: Stanley Kubrick: Laboratory at Columbia University, 1948

Stanley Kubrick fotós karrierje egészen fiatalon, 17 évesen kezdődött. Egyik nap, útban az iskola felé lefényképezett egy Franklin Delano Roosevelt halálhírével teli újságos standot, majd a fotót elküldte a Look magazinnak, ahol gyakorlatilag azonnal alkalmazták az ifjú tehetséget. Kubrick 1945 és 1950 között több mint 300 képriportot és sorozatot készített az akkoriban rendkívül népszerű újság számára, tökéletes vizuális érzékkel és nagyfokú érzékenységgel dokumentálva a világháború utáni New York életét. A Kubrick által megörökített metropolisz, az elkapott történetek és arcok egyértelműen túlmutatnak a konkrét helyszíneken: a fotók a háború utáni gyors társadalmi változások pontos látleletét rajzolják ki. Nem meglepő, hogy mire Kubrick a huszadik életévét betöltötte, a lap egyik vezető fotósává lépett elő.

Fotó: Stanley Kubrick: High Wire Act, 1948

Fotó: Stanley Kubrick: General Dwight D. Eisenhower at Columbia University, 1948

A New York Városi Múzeum gyűjteményéből válogatott 160 fénykép először a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeumban mutatkozott be, idén nyáron Genova ezt a kiállítást látta vendégül. A tárlat adott témák mentén, a legemblematikusabb, legsikeresebb sorozatain keresztül mutatja be Kubrick fotóművészetét, körbejárva azokat a fontosabb témákat és motívumokat, melyekkel a figyelmes szemlélő a későbbi filmekben is találkozhat. A tizenkét éves brooklyni cipőpucoló, a boxoló Rocky Graziano, a fekete jazz zenészek vagy a laborokban kísérletező professzorok figurái ha kissé más formában, de félreismerhetetlenül ott kísértenek a későbbi mozik mélyrétegeiben. Egy-egy visszatérő helyszín, jellegzetes beállítás vagy kompozíció bizonyára ismerős lehet a rendező rajongói számára, a kiállítás anyaga azonban a filmek ismerete és a rendező mítosza nélkül is teljes értékű, a képek önállóan is megállják a helyüket.

Fotó: Stanley Kubrick: Walking the Streets of New York, 1946

Fotó: Stanley Kubrick: Johnny on the Spot, 1946

Kubrick kiforrott látásmódja, csalhatatlan stílusérzéke és fanyar humora valósággal áthatja a műveket, a korszak fontosabb fotóriporterei közé emelve a művészt. A fogorvosi várószoba morbid atmoszférája, a New York-i metró ellesett életképei, a cirkuszi közönség szatirikus ábrázolásmódjai nemcsak egy önnön nagyságára és fontosságára hirtelen ráébredő várost mutatnak, de a saját képességeit felfedező, egyre tudatosabb művész arcélét is kirajzolják. Kubrick csalhatatlan pontossággal képes néhány pillanatba sűríteni egy adott szubkultúrát vagy élethelyzetet, de a szerzői kézjegy a riport tárgyától függetlenül ott virít a képeken. A fényképek kordokumentumként is meghatározóak, hisz az első szappanopera-sztárok vagy a korabeli egyetemisták portréi már egyértelműen az ötvenes években berobbanó beat-generációt vetítik előre. A legérdekesebbek mégis azok az előre beállított, határozottan tagadhatatlanul filmszerű felvételek, melyek átvezetnek a mozi világába. Bár 1951-ben Kubrick végleg filmfelvevőre cserélte a Rolleiflex-kamerát, a zseniális fotós mégsem tűnt el - a valaha élt egyik legnagyobb rendezőként dolgozott tovább. (Huber Zoltán írása)

Fotó: Stanley Kubrick: Waiting at the Dentist’s Office