A vietnami háború volt az Egyesült Államok több egymást követő kormányának az a kalandja, amely tragikus véget ért és amelynek traumáját a társadalom még sokáig nem tudta kiheverni. A II. világháborúban igazi nagyhatalommá vált USA első veresége volt történelme során, amelynek következményei alól az otthon maradottak sem tudták kivonni magukat. A háborúból hazatérő veteránok, számosan közülük tartós sérülésekkel és maradandó pszichés valamint fizikai problémákkal küzdő hadirokkantak, akarva-akaratlanul is közvetítették a biztonságos távolból szemlélődők számára azt a drámát, amit átéltek. Hollywood megannyi filmben próbálta meg feldolgozni a kollektív traumát a Rambótól a Jákob lajtorjáján vagy a Szarvasvadászon át, az Apokalipszis mostig. Ezekben az években váltak jellemzővé a helyszínről hazaküldött tudósításokban szereplő, a háborúellenesség jelképévé váló fényképek, amelyek leplezetlenül megmutatták a kegyetlenkedéseket és azt a könyörtelenséget, amellyel mindkét fél a másik teljes fizikai megsemmisítésére törekedett. Közülük az egyik legismertebb Huynh Cong Ut (vagy Nick Ut) felvétele a napalmtámadást követően mezítelenül menekülő kislányról. Ugyanilyen meghatározó képi dokumentumnak számít Eddie Adams (1933-2004) képe a civil ruhás, de a képaláírás szerint észak-vietnami katonai rangot viselő férfi statáriális kivégzéséről. Susan Sontag rendkívül elítélően nyilatkozott az ilyen típusú fotográfiákról, mert úgy vélte, hogy nem a fényképek váltották ki a tiltakozásokat, hanem épp a tiltakozások eredményeképp, az azokon felbátorodó tudósítók a közhangulat nyomására készítettek olyan felvételeket, amelyek többé nem a hadsereg propagandacéljait szolgálták. – írta 2013-ban Pfisztner Gábor a Fotográfia felsőfokon című kiállításunk kísérőszövegében, ahol Howard Greenberg gyűjteményének leghíresebb fotóit, köztük Eddie Adams fotóját is megtekinthetted.
FIGYELEM! A fotók némelyike felkavaró, sokkoló lehet, erőszakot és halottat ábrázolnak. Csak akkor kattints, ha ez nem zavar!
Fotó: Eddie Adams: Saigon, 1968. február 1. (AP Photo)
A kép komoly és igen erős politikai tartalma mellett a valóság, amit ábrázol, korántsem annyira fekete-fehér mint azt elsőre gondolnánk. Adams képe nem mond el semmit az előzményekről, nem beszél arról, hogy a lelőtt ember egy Vietkong bosszú-század parancsnoka volt, aki korábban, ugyanazon napon fegyvertelen civilek tucatjait végezte ki és a statárium hatálya alatt a kivégzése akkor és ott "jogszerű" volt. Mindezek ellenére, vagy talán pont azért mert a háttér a szemlélő előtt rejtve maradt, a kép azonnal a Vietnámi háború kegyetlen barbarizmusának szimbóluma lett, a ravaszt meghúzó tisztet - Nguyen Ngoc Loan tábornokot - pedig ikonikus gazemberré tette. A fénykép, mint szomorú örökség Loan egész életét végigkísértette. A háború után bárhová is ment, felismerték. Miután az Ausztráliai veterán kórház megtagadta a kezelését (pár hónappal a kép készülte után megsebesült és elvesztette az egyik lábát), az Egyesült Államokba ment, ahol emberjogi aktivisták komoly, de sikertelen kampányt folytattak hogy elérjék a deportálását. Miután felépült sérüléséből visszatért Saigonba, ahonnan Dél-Vietnám 1975-ben bekövetkezett elestét követően ismét az Államokba ment és Virginiában telepedett le. Nyitott egy pizzériát és csendes életet élt, de múltja itt is utolérte. 1991-ben felfedték kilétét és kénytelen volt bezárni az éttermet. Loan 1998-ban, 67 éves korában hunyt el rákban. – olvashatjuk a fototipp.hu oldalán.
Fotó: Eddie Adams: A dél-vietnámi Nemzeti Rendőrség dandártábornoka Nguyon Ngoc Loan,
amint épp kivégez egy Vietkong tisztet, 1968 (AP Photo)
Adamsot egész életében bántotta, hogy a képe ilyen hatással volt Loan életére. Amikor megtudta, hogy Loan meghalt így írt:
"1969-ben Pulitzer díjat nyertem egy képpel, amelyen egy ember lelő egy másikat... A tábornok megölte a Vietkong-ot, én pedig megöltem a tábornokot a fényképezőgépemmel. A fénykép az egyik legerősebb fegyver a világon, mert az emberek hisznek a fényképeknek, pedig azok hazudhatnak még akkor is, ha nem manipulálják azokat. A fényképek fél igazságokat hordoznak... ... A képem teljesen tönkretette Loan életét, de ő soha nem hibáztatott engem. Azt mondta, hogy ha én nem készítem el a képet akkor elkészítette volna más..."
Fotó: Eddie Adams: Saigon, 1968. február 1. (AP Photo)
Fotó: Eddie Adams: Saigon, 1968. február 1. (AP Photo)
(forrás: foto-post.blogspot.hu)
Adams ezért a fotóért 1969-ben - számos más díj mellett - Pulitzer-díjat is kapott. A Pulitzer-díjas képekből készített válogatásunkat - mely szintén felnőtt (18+) tartalom - ITT találod.
