Facebook oldalunkon a NAP FOTÓJA rovatunkba decemberben a Mai Manó Ház 2013-ban megrendezett kiállításainak képeiből válogatunk, ezért úgy gondoltam, hogy ma blogunkon is bemutatunk egy sorozatot, melyet év elején láthattatok nálunk a Marie Claire magazin Női szerepek a világban című fotópályázatának kiállításán.
A világon 2010-ben több mint 35,6 millió ember szenvedett demenciában. Az előzetes becslések alapján ez a szám húszévente közel a duplájára nő, így 2030-ra talán már eléri a 65,7 milliót, 2050-re pedig akár a 115,4 millió főt is.
Olaszországban több mint egymillió ember szenved Alzheimer-kórban, és ez a szám még nagyobb, ha a családokat is beleszámítjuk. A betegek hozzátartozói és barátai személyiségi, érzelmi, pénzügyi és szociális problémákkal küzdenek. Közel negyven, együtt töltött év után az Alzheimer-kór lényegi változásokat hozott Mirella és Luigi életében is. Csak a férje iránti szerelme adott erőt Mirellának, hogy szembenézzen ezzel a váratlan és pusztító betegséggel: férje Alzheimer-kórjával. A Mirella című megrázó sorozat egy nő szerelmének a története, egy olyan nőé, aki hirtelen egyedül marad ezekkel az óriási, mázsás kihívásokkal. Olyan korszak ez életében, amely tele van reménnyel és hitetlenséggel, fájdalommal és lemondással, bánattal és tehetetlenséggel.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
A szellemi képességek elvesztése nem egyenlő az érzékenység elvesztésével. Mirella nagyon is tisztában volt ezzel, éppen ezért gyakran ölelgette, csókolta férjét, különösen a nehezebb pillanatokban.
Negyvenévi házasság után Mirella furcsa jeleket észlel férje beszédében, mozdulataiban, egyre hosszabb hallgatásaiban. Az Alzheimer-kór tüneteit. Luigi egyre gyakrabban szorul segítségre, lassan már enni, tisztálkodni sem tud egyedül, eltéved a lakásban, beszélgetni már nem lehet vele. És Mirellának ez jutott öregségére: közös életüket toldozni-foldozni szüntelen készenlétben. S elfogadni, hogy kezei közt sorvad el a férfi, válik mind kiszolgáltatottabbá, már nappal alszik, éjjel kér enni, nem észleli a napszakokat, de Mirella végigcsinálja, nem panaszkodik a hat év alatt. Még abban sem biztos közben, hogy Luigi tudja, ki karolja át. (Részlet Zelki János Csodára várva című írásából.)
Mirella című sorozatával Fausto Podavini elnyerte a 2013-as World Press Photo nemzetközi sajtófotó-pályázat első helyét a ’mindennapi élet’ kategóriában.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Őszinte szeretettel és tisztelettel vigyázott a férjére. A mindennapi gondozás, amely normál esetben pár percig tartana csak, az Alzheimer-kór miatt órákba is beletelik.
Fausto Podavini Rómában született 1973-ban, fotós újságírásra szakosodott. Számos kurzuson és workshopon vett részt, mesterfokozatú fotográfusdiplomáját a milánói John Kaverdash Akadémián szerezte. A társadalomábrázolás elkötelezett híve, de érdekli az etnográfiai fényképezés is. Több nonprofit szervezettel is dolgozott együtt többek között Peruban, Etiópiában, Kenyában. Jelenleg aktív tagja a WSP Photography Collective-nek Rómában. Munkáit bemutatták a Lodiban (Olaszország) megrendezett Etnikai Fotó Fesztiválon, valamint a Jesiben (Olaszország) megrendezett fotóriporteri fesztiválon. 2011-ben a FIOF Év Fotósa díjat kapta, valamint elnyerte az Olasz Fotóriporteri Díjat a World.Report Award-on 2011-ben.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Az érintett családja nehezen tudja elfogadni a memória elvesztését, főleg ha a beteg kezdi nem felismerni a szeretteit. Öt év után Luigi már nem volt képes felismerni a feleségét.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Az Alzheimer-kór megakadályozza a beteget abban, hogy gondoskodjon magáról. A fürdetés mindennap óriási erőfeszítés. Mirella azonban hozzászokott ahhoz, hogy lényegesen törékenyebb termete ellenére ő fürdesse férjét.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Mirella Luigi ápolásának szentelte az életét, próbált optimista és derűs maradni. Még ha az emlékek egyre halványulnak is a napok múlásával, akkor is elég erőt tudnak még adni a folytatáshoz.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Egy Alzheimer-kóros ember gondját viselni valódi elköteleződést jelent. A szokások és a napi rutinfeladatok radikálisan megváltoztatják és elszigetelik a gondviselőt. Néha az egyetlen kapcsolat a külvilággal a telefon marad.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Mirella és Luigi 43 évig voltak házasok. 43 évig osztoztak a nehézségeken és a szép pillanatokon.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
A betegség előrehaladott fázisában a beteg már nem képes különbséget tenni éjszaka és nappal között. A végén Luigi már napközben aludt és éjszaka volt ébren.
Fotó: Fausto Podavini: Részlet a Mirella című sorozatból, 2008-2010
Mirella soha nem adta fel, meg volt győződve arról, hogy minden apró figyelmesség segíthette vagy meggyógyíthatta volna Luigit. 2011 májusában, hat év Alzheimer betegség után Luigi örökre elaludt a saját ágyában, a felesége és családja körében. Mirella ma szerető nagymamaként él.
(forrás: marieclaireinternationalphotographyaward.com)
Blogunkra már korábban felkerült az a díjnyertes fotósorozat, mely a magyarországi idősek otthonaiban készült. Ezeket a szívszorító képeket ITT találod.
