Drtikol enigmatikus képe számos hatást mutat: nyomokban még a századforduló prágai szimbolizmusát és a szecesszióét, illetve a konstruktivizmusét, a szürrealizmusét és nem mellesleg a kor divatos némafilmjeiét. Mindez nem véletlen. A két világháború közötti Csehszlovákiában a grafikusok és fotográfusok – de színészek, rendezők, költők, építészek és teoretikusok is – nyitottnak mutatkoztak főként az új francia és orosz művészeti irányzatok befogadására, és bár némi távolságtartással, mégis türelemmel viszonyultak a Bauhaus elméleteihez, illetve attól függetlenül a szintén Németországból kiinduló „új tárgyilagossághoz”. 

Fotó: František Drtikol: Akt, 1927 

(forrás: birikforever.tumblr.com)

Ebben a folyamatban formálódott ki e két évtized alatt az, amit ma cseh fotográfiai avantgárdként ismerhetünk, főként a fotográfus és teoretikus Vladimir Birgus-nak és azonos című könyvének (Cseh fotográfiai avantgárd) köszönhetően. Ennek a korszaknak volt meghatározó alakja a fotográfus František Drtikol, aki a századfordulón tanulta a mesterséget, majd ismerkedett meg főként a német és osztrák irányzatokkal a háború előtti Münchenben. Drtikol azonban később is képes volt megőrizni az újításra való képességét, miközben „műhelyében” olyan fiataloknak adott lehetőséget a tanulásra és kibontakozásra, mint Jaroslav Rössler. A sokáig inkább politikusok, művészek és egyéb fontos közéleti személyiségek portréfotográfusaként ismert Drtikol az 1920-as években jelentős életművet hozott létre női akttanulmányaiból, amelyeknél felhasználta kora legtöbb jellemző kompozíciós, világítási és formai megoldását, ami magas szintű technikai kivitelezéssel párosult. (Pfisztner Gábor)

Drtikol fotóját most a Fotográfia felsőfokon című kiállításunkon is megnézheted.