A fennállásának 120. évfordulóját ünneplő Mai Manó Ház történetének szerves részét képezi a világhírű Arizona mulató. Mai Manó 1894-től 1917-ig használta és lakta a házat, halála után egy évvel Mai Artúr örökölte apja részét a Nagymező utcai házból. A fényképészeti stúdió 1931-ig működött Házban, akkor eladták egy Amerikából hazatelepült zeneszerzőnek, Rozsnyai Sándornak, és feleségének, a Miss Arizona néven ismertté vált Senger Mici táncosnőnek, akik a ház addig üres udvarában építették fel életük álmát, az Arizona nevű mulatót, mely a fokozatos modernizálás után Közép-Európa legszínvonalasabb orfeuma lett. A belépő térből lépcsők vezettek a mulató nézőterére, és hogy a vendéget már itt elkápráztassák, a három felfelé vezető lépcső világító üvegfokaira lépve az emelkedő, a másik oldalon - a lefelé vezető lépcsőfokokon - az ereszkedő skála-hangsor csilingelt a vendégek lába alatt. Az 1932. december 16-án nyílt Arizona mulató egészen 1944-ig, a tulajdonosok elhurcolásáig működött, addig megfordult itt mindenki, aki ebben az előkelő világban valamit is számított Budapesten. (forrás: Mai Manó Ház kiadvány)
Fotó: Danassy Károly: A Nagymező utca, a „pesti Broadway” és az Arizona mulató. 1939 körül.
Magántulajdon.
1937 szeptemberében adta ki Rozsnyai Sándor az Arizona mulató új műsorfüzetét, melynek első oldalán az alábbi szöveg állt: „A windsori herceg és a főváros más magas fejedelmi vendégei, minden esetbe az Arizonát tisztelik meg először látogatásukkal, mert ma már a világ minden táján tudják, hogy az Arizona, a technika rafinált csodáival, különleges műsorával, felejthetetlen hangulatával olyan műsoros mulatót képvisel a kontinensen, amely méltán hirdeti Budapest világváros jellegét. Ahogyan francia vendégeink mondják: Bar des merveilles. Ahogyan német és osztrák vendégeink mondják: Wunderbar! És ahogyan itthon emlegetjük: Csodabár!” (Forrás: Rátonyi Róbert: Arizona mulató a Nagymező utcában, Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat Lapkiadó Főosztálya, Budapest, 1987, 58. oldal. A könyv megtalálható a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is.)
A Magyar Országos Levéltár (MOL) adattárából szemezgetett a Múltmentő Blog szerkesztője az Arizona mulatót bemutató régi hírekből. A kis egypercesekből kiderül, hogy az Arizonában nemcsak a felső tízezer fordult meg. A mulatóba jártak tolvajok, szélhámosok, csalók, provokátorok, de fellépett ügyetlen zsonglőr is. Mivel a mulató nem volt túl nagy méretű, ezért a tulajdonosnak minden ötletességre szüksége volt, hogy a rendelkezésre álló helyet maximálisan kihasználja. Középen forgószínpad állt, amelyet akár másfél méterre is ki lehetett emelni. A területet könnyen és gyorsan mozgatható függönyök tagolták több részre. A páholyok többsége mozgatható kivitelben készült, a tetőtérben színes, távvezérelhető lámpák és reflektorok kaptak helyet. A táncosnők részére erős beülő-betéteket gyártottak, amelyeket acéldróthoz kötöttek, így a lányok (vagy olykor akár egy egész tánckar) a levegőből ereszkedtek alá. A számtalan mechanikus gépnek köszönhetően azt is meg tudták oldani, hogy a „görlök” a több ezer pengőt érő kristálycsillárról lépjenek be az egyes szeparékba. A szakma ámult, a közönség pedig tódult a mulatóba - írta az mfor.hu az Arizonát bemutató cikkében.
1939-ben a LIFE magazin fotósa, William Vandivert is járt a mulatóban, akkor készültek az alábbi a képek.
Fotó: William Vandivert: Arizona mulató, 1939 (LIFE)
forrás: legrandcirque.tumblr.com
Fotó: William Vandivert: Arizona mulató, 1939 (LIFE)
forrás: classic-photographers.com
Fotó: William Vandivert: Arizona mulató, 1939 (LIFE)
forrás: art.com
Az itt látható, 2013-ban készült kisfilmben az Arizona mulató egykori táncosnője, az idén 91 éves, jó egészségnek örvendő Szilágyi Julianna is mesél az emlékeiről, így megismerhetjük a Ház történetének egy sokak számára teljesen ismeretlen világát. Köszönjük a D1 Televízió engedélyét a riportfilm megjelentetéséhez, amiből azt is megtudhatod, miként zajlott százhúsz éve a fényképezés a műteremházban.
