Az Erna és Victor Hasselblad Alapítvány kuratóriuma 2004-ben a német fotográfus házaspárnak, Hilla és Bernd Bechernek ítélte a nemzetközileg is elismerést jelentő díját. Az indoklásban kiemelték, hogy a két alkotót a legjelentősebb kortárs művészek között tartják számon, akik több mint negyven éven át dokumentálták az ipari múlt örökségét. Bernard Becher (1931-2007), aki eleinte könyvillusztrátornak, majd később festőnek tanult, a nagy múltú Művészeti Akadémián 26 évesen, 1957-ben találkozott először későbbi feleségével, a 22 éves Hilla Wobeserrel (1934). Hilla akkor már másodéves volt a fotográfia szakon, Bernd pedig ekkor kezdte a tipográfiai tanulmányait Düsseldorfban. Később szabadúszó fotográfusként mindketten a Troost reklámügynökségnek dolgoztak. Első közös munkájukra a Ruhr vidéken 1959-ben került sor, ekkor kezdték el fényképezni a németországi ipari létesítményeket. A különböző perspektívából készült fotóikon az épületek különleges formai világát fedezhetjük fel. A fotós páros - a megfelelő fényviszonyok miatt - inkább borús időben dolgozott, hogy lehetőleg semmilyen árnyék ne zavarja a képek komponálását.
Közel két évnyi közös munka után 1961-ben házasodtak össze. Első közös kiállításukat Bernd szülővárosában Siegelben, a Ruth Nohl Galériában 1963-ban rendezték meg, a nemzetközi bemutatkozásra 1972-ig kellett várniuk. Bernd und Hilla Becher fotóikkal iskolát teremtettek, mely a mai napig meghatározó pontja a leghíresebb német fotóművészek képi világának.
Fotó: Hilla és Bernd Becher kisfiukkal. 1960-as évek vége
Még mielőtt Bernd és Hilla megismerték volna egymást, hasonló érdeklődéssel fordultak hasonló dolgokhoz. Végül is 1959-ben, már miután együtt dolgoztak, fogalmazódott meg bennük egy koncepció, mely a szigorú megfigyelésen alapul. A döntő lépéseket a 60-es évek elején tették, amikor még nem is álmodhattak arról, hogy ebből megélhetnek. Ezalatt Bernd fejlesztette grafikai készségét – logókat és arculatot tervezett különböző vállalatoknak. Hilla egy építész-irodában dolgozott, ahol teljesen más jellegű dolgokkal volt elfoglalva, de megalapozhatta ismereteit a német ipari épületekről. Lehetősége volt kutatni a cég archívumában és részt vehetett különböző nemzetközi kiállításokon, ahol a nyugat-német ipar képviselte magát. Kötelességtudóan és intenzíven dolgozott, kevés szabadidővel, de magas fizetéssel. A félretett pénzből hamarosan megvehették első autójukat, mely elengedhetetlen segédeszköz volt az ország gyárainak és egyéb ipari épületeinek felfedezésében. Mondhatni, hogy házasságuk dátuma, 1961. május 14-e jelzi egy összefüggés születését az együttélés jegyében.
A háttérből kiemelt épületeknek az adja a jelentőséget, hogy kiválnak a megszokott összefüggésekből. A víztorony képe ezután több mint egy tárgyfotó-emlékmű. Ennek bemutatására hatásos installálást dolgoztak ki. Úgynevezett tipológiában (tematikusan csoportosítva, majd bemutatva) állítják ki a képeiket. Rendkívül egyszerű módszerrel, az ismétléssel (megerősítéssel) növelik a hatást: az egymás alá több sorban rendezett képek fokozottan érzékeltetik a szociális és politikai környezetet. Egy egységbe 9-15 azonos témájú kép kerül, melyek között horizontális, vertikális és diagonális kapcsolat van. Folyamatábra az összefüggésekről. A felső sor első képe átalakul a felső sor utolsó, az alsó sor első vagy utolsó képévé. A tipológián túlmenően egy-egy képnek önmagában is van jelentősége. - olvashatjuk Puklus Péter írásában a Szellemkép magazin online oldalán.
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Víztornyok (1965-1982) 
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Homlokzatok
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Fém csörlőtornyok 
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Kőzúzók 
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Gáztartályok
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Gáztartályok 
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Framework houses, 1959-1971
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Framework houses, 1959-1971
Fotó: Bernd und Hilla Becher: Framework houses, 1959-1971
(forrás: szellemkep.hu; fotomuveszet.com, artgallery.nsw.gov.au)
A fotótörténet híres szerelmespárjait bemutató sorozatunk legelső részét ITT találod.
