A világ legelső víz alatti fényképeit ötperces expozíciós idővel William Thomson készítette 1856-ban, de Thomson fotói megsemmisültek, így a fotótörténeti nagykönyvek Louis Boutant jelölik meg a legelső víz alatti fotósként. Boutant eleinte a biológia érdekelte, 1879-ben a Párizsi Egyetemen tudományok doktora címet szerzett. Nem sokkal ezután, 1893-ban az egyetem tengerbiológiai laboratóriumában, a Földközi tenger francia partjainál található Banyuls-sur-Merben, a Laboratoire Aragóban kapott professzori állást. Az Arago Laboratóriumban végzett munkája új rálátást biztosított számára az óceán hullámai alatt rejtőző világra és lehetősége volt búvárruhát is ölteni. A víz alatti tájképek közvetlen látványa annyira megihlette, hogy forradalmian új módszert alakított ki a fényképezésükre. 

Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893 

A víz alatti fényképek készítésén mérnök fivérével, Auguste-tal együtt dolgozott. Auguste víz alatti fényképezőgépet tervezett, amely lehetővé tette a fényrekesz, a lemez és a zár víz alatti beállítását. Az első terv szerint még a fényképezőgép úszóképességét is lehetett változtatni egy léggömb segítségével. Ugyanebben az évben elkészíttette a fényképezőgépet és elkezdte kísérleteit. Az első víz alatti világítási kísérletek csalódást okoztak Boutan számára. Abban az időben a vakuhoz még oxigénre volt szükség, mivel abban általában magnéziumot vagy abból készült keveréket égettek. Azonban még ebben az évben M. Chaffour villamosmérnök segített Boutannak magnéziumcsíkot tartalmazó fénykörtét készíteni. A fénykörtét tiszta oxigénnel töltötték meg és a magnéziumcsíkot elektromos áram segítségével gyújtották meg. Sajnos az égő magnézium sűrű magnéziumoxid füstöt bocsátott ki, amely a fénykörte belső falán lerakódott és a kép így homályos lett. Az is gondot okozott, hogy a fénykörte nagyon felhevült és használat közben többnyire felrobbant. 

Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893 

Fotó: Boutan víz alatti fényképezőgépe, é.n. 

Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893

A fénykörték sikertelensége után Boutan asszisztense, Joseph David segített megbízhatóbb villanófény-körtét készíteni. Az új vakuban gumiból készült gömb fújt magnéziumot a lángoló spirituszégőbe. Ez már sokkal megbízhatóbb módszer volt, de fahordóhoz kellett erősíteni, ezért elég kényelmetlennek bizonyult. Boutannak először a fényképező felszerelés nélkül kellett a vízbe merülnie, amelyet csak a felvétel helyének megállapítása után eresztettek utána. Azonban ezzel egy időben az újabb fényképezőgépek mérete is csökkent, amelyekkel így könnyebben lehetett manőverezni. Boutan nagyon gyorsan megbízhatóbb fényképezési módszereket dolgozott ki a kisebb méretű és jobban hordozható vakuk, kisebb fényképezőgép-dobozok és jobb lencsék segítségével. Végül a fényképezőgép-doboz már elég kicsi volt ahhoz, hogy kézzel lehessen levinni a tengerfenékre; az eljárás ekkorra már sokkal gyorsabbá vált. A fényképezőgép könnyebb manőverezése mellett Boutan elkezdett dupla szénszálas rendszerű (elektromos) izzólámpát használni.

Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893

További kísérletezések után Louis Boutan lett korszakának első számú víz alatti fényképésze. 1898-ban víz alatti fényképészeti munkáját bemutató könyvet adott ki La Photographie Sous-Marine (Víz alatti fényképezés) címmel. A könyv számos illusztrációval mutatta be a munkáját és sok korábban készített fényképét is tartalmazta.

Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893

(forrás: cameralovesme.com)

A víz alatti fényképezés történetének legelső színes fényképét 1926-ban készítették a Mexikói-öbölben. A magnéziumrobbanással megvilágított tengerfenéken egy nagy nyugat-atlanti ajakoshal (disznó csattogóhal) is látható, a különleges fotót ITT találod.