Az előkelő családba született Cecil Beaton (1904-1980) már kiskorában elhatározta, hogy híres művész lesz, és ehhez is tartotta magát. Nevelőnője Kodak gépén kezdett megismerkedni a fényképezéssel. Az első modellek testvérei, Nancy és Baba voltak, akiket hosszú órákon át rendezgetett a megfelelő, nyakatekert pózokba, majd következtek a befolyásos családi jó barátok. Mivel utóbbiakból nem volt hiány, az ifjú Cecil kezdett egész jól megélni a jobb körök támogatásából, és az a gazdag ifjú angol hölgy, aki nem készíttetett portrét vele, már nem is számított divatosnak. Beatont 1937-ben az angol királyi család udvari fotósának nevezték ki, majd 1974-ben a lovaggá ütötték. A harmincas évek elejétől Párizsban és Amerikában is dolgozott, főleg Hollywoodban, ahol feltűnő öltözködésével, modern művészeti látásmódjával gyorsan megnyerte a közönség és a szakma tetszését, aminek az eredménye a már akkor is híres Vogue magazinnal kötött szerződés volt. Sikerének egyik magyarázata - tehetségén kívül - az a rengeteg névtelen rajongói levél volt, amit ő küldözgetett a különböző újságoknak. Amerikai sikerének döntő szerepe volt abban, hogy a második világháború kitörésekor az angol hivatalos szervek sietve szerződtették Beatont mint haditudósítót. A bombázott Londonról készített fotóit a legtöbb fontos újság le is hozta mind Angliában, mind az Egyesült Államokban. (Vízer Balázs)
A Brit Hírszerzési Minisztérium megbízásából készült ikonikus fotón egy sebesült kislányt láthatunk, aki bekötött fejjel szorongatja maciját egy nagy kórházi ágyon. A fotó egyik változata először a The Illustrated London News képeslap címlapján jelent meg 1940. szeptember 21-én az alábbi szöveggel: „A bombázás következményei: Göring London elleni támadásának gyerekáldozatai.”
Fotó: Cecil Beaton: Eileen Dunne, Great Ormond Street Hospital, London, 1940
Amerika még hivatalosan nem lépett be a háborúba, de két nappal később, 1940. szeptember 23-án a LIFE magazin is címlapra tette a megsérült kislányról készült sorozat egy másik képkockáját. A cikkből kiderült, hogy a képen látható közel négyéves kislányt Eileen Dunnenak hívták, és a feje sérült meg, mikor a németek bombázása után repesz találta el egy észak-angliai faluban. A kislányról semmilyen információ nem látott napvilágot, így a tavaly Londonban megrendezésre kerülő Cecil Beaton kiállítás kurátora is csak annyit fűzött a képhez, hogy: Eileen Dunne igaz története még arra vár, hogy valaki elmondja.
Fotó: Cecil Beaton: Eileen Dunne, Great Ormond Street Hospital, London, 1940 © Cecil Beaton/ Camera Press/ Redux
Fotó: Cecil Beaton: Eileen Dunne, Great Ormond Street Hospital, London, 1940
(forrás: magyarnarancs.hu; time.life.com; airminded.org)
A háború végével a Vogue már nem hosszabbította meg Beaton szerződését, aki így felszabadult energiáit a díszlet- és jelmeztervezésbe ölte. Szintén nagy sikerrel, hiszen a My Fair Lady filmváltozatának látványáért Oscar-díjat kapott. A női főszereplőről készült képeit ITT találod.
