1917-es halála óta soha nem volt ennyi köze Mai Manónak a maga építette műteremházához, mint most. Sok ember segítségével összehordtuk mindazokat a hozzáférhető Mai Manó fényképeket, melyek az utóbbi 120 évben készültek, s az összegyűlt majd hatszázból megmutatunk Önöknek 345-öt. Nekem ebben nem csak a teljesen varázslatos hangulatú, mindenkit túlélt képek bámulgatása az öröm, hanem ennél szélesebb, több. Az a nálunk koránt sem általános dolog, hogy ami egyszer elkészült valaminek, felépült, volt valakié, szolgált egy ügyet, az 120 évvel később még mindig ugyanúgy, ugyanott, vagy pontosabban újra ugyanabban a funkcióban működik, és lehetőséget ad arra, hogy az évszázada itt járt emberek legalább képeikkel visszatérhessenek ugyanide. Ennek a Mai Manó retrospektív kiállításnak ez a legfontosabb tanulsága szerintem.

Mai Manó fényképészmester, szakíró, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től császári és királyi udvari fényképész, de NEM fotóművész. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. A maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély volt, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek. És nem utolsó sorban felépíttette és ránk hagyta gyönyörű, párját ritkító műteremházát.
Nagyapja May József, nagyanyja Reisz Rozália. Apja dr. Mai Henrik (Buda, 1809-1906) bölcseleti és orvosdoktor, (felesége Éliás Klára, 1832. k.-1867). Anyja halála után Mai Manó kimaradt a gimnázium IV. osztályából, s már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. 1873-tól 1878-ig Kalmár és Mai néven közös műtermük volt a Belvárosban. Az első közös műterem megnyitásakor éppen csak betöltötte 18. életévét, s ez akkoriban, de ma sem tartozott a mindennapi dolgok közé. Később Borsos és Kollernál volt segéd. A cég egyik beltagja Borsos József a biedermeier festőből lett fényképész, a másik pedig professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. Európai vándorútra indult, két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak. Csekély nyolcévi tanulás és gyakorlás után, 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. A Vilmos császár út - Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner-patikaház. Felbukkant a neve a Nagykorona utcai, a Lipótvárosi templombazárban lévő műteremben is. Ez eredetileg Bülch Ágoston műterme volt, 1879-ben vette át Mai Manó és feltehetőleg a Sugárút 4. alatti műteremmel együtt működtették társával. Ez utóbbi atelier Mai és Társa utóda Békei Hermin néven szerepel a későbbi leírásokban. 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott. Feltehetőleg a kisajátításkor nyert pénzzel vágott bele Mertens Edével a bécsi műterem üzemeltetésébe - Bécs, I. Opernring, Heinrichshof - szemben az operaházzal, bejárata a Karnhnerstrasse 42. alatt. Ez volt dr. Székely József korábbi műterme 1890 körül, Mertens, Mai és Társa (Mertens, Mai & Cie) néven dolgoztak itt. Valószínűleg sokáig nem maradt fenn ez a társulat, bár nagyon elegáns verzón sokféle szolgáltatást hirdettek. Például platina és guminyomatokat, még régi képek után is. A színezést külön lehetett megrendelni. Valamelyikük vitte a társulásba a császári és királyi fényképészi címen kívül a Perzsa sah udvari fényképésze kitüntető megszólítást is. Specialistaként tüntették fel magukat gyermekfényképezésben. Ezt vélhetőleg Mai Manó tette a közösbe. S vállalták, hogy a korábbi cégtulajdonos, dr. Székely negatívjait utánrendelések céljára megőrzik. Elsősorban a felső középosztályról, arisztokráciáról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételeik is maradtak. 1885-ben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének, mely az inasok és segédek érdekvédelmi szervezete volt, de a mesterekről sem megfeledkezve, egyik kezdeményezője lett a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. Ennek keretein belül kidolgozta fotóoktatási programját, amit a vezetőség elfogadott, de megvalósítására valami okból nem került sor. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt. 

Fotó: Mai Manó: Gyerek szamárral 1903. k. celloidin, vizitkártya, Kincses Károly tulajdona

1894-ben építtette műteremházát a Nagymező utca 20-ban, a Somossy Orfeummal átellenben. Korábbi műtermét sem adta fel, a Váci körút 14-ben, az Andrássy úttal szemben, Mai és Társa, majd Mai és Szigeti néven Szigeti Jakabbal dolgozott együtt még néhány évig mindkét helyen. 1894-ben társultak Szigeti Jakabbal (1856-1929), akivel korábban, mint segéd, évekig együtt dolgozott előkelő műtermekben. Később megszűnt a társas viszony, de megmaradt a Mai és Társa név. Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft tüntette ki, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben. Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsűritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüstérmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel honorálták képeit. Egyszóval amit fényképész a maga korában elérhetett, azt elérte. 1917-ben meghalt, műtermébe Mai utóda Weisz néven az Aradról Trianon után menekülni kényszerülő Weisz Hugó került, aki nem tudta már megismételni elődje teljesítményét. (Kincses Károly) 

Fotó: Mai Manó: Férfi cilinderrel 1898. k. celloidin, kabinet, Budapest Gyűjtemény

Fotó: Mai Manó: Dezső 1899. albumin, vizitkártya, Bánkuti András tulajdona

Fotó: Mai Manó: A fv. Orfeum titkára 1901-1916 között matt celloidin kabinet, Bánkuti András tulajdona

Fotó: Mai Manó: Esküvői pár 1895. k., Bánkuti András tulajdona

Fotó: Mai Manó: Anya és gyermeke Hilda 1902. celloidin, vizitkártya, Kincses Károly tulajdona

Fotó: Mai Manó: Bókay Adrienne, és Christina 1895. celloidin, kabinet, Bánkuti András tulajdona

Fotó: Mai Manó: Hintalovaskocsiban, 1890. albumin, nagy kabinet, Budapest Gyűjtemény

Mai Manó 1894-től haláláig, 1917-ig használta és lakta a házat. Évente hozzávetőlegesen 3-4 ezer felvétel készült a műteremben, ez, a huszonhárom év alatt majd hatvanezer fényképet jelent. Bár csak a töredéke maradt fenn, azért ez tekintélyes életmű. Ebből válogattuk azt a háromszázat, melyet most megmutatunk. Láthatókká lesznek a tizenkilencedik század vége, huszadik eleje emberei, akik közül bármelyik lehetett volna nagyapánk, dédapánk, látjuk a másságukat, öltözéküket, azokat a pózokat, ahogy és amit üzentek akkor nekünk. A kiállítás január 11-ig látogatható.