1990-ben Mary Ellen Mark-ot Észak-Karolina vidékére küldte a Life magazin, hogy egy olyan iskoláról tudósítson, ahová „problémás gyerekek” jártak. Ellison volt az egyikük. „Ő a kedvencem" – mondta Mark a brit Vogue magazinnak 1993-ban. „Olyan rossz volt, hogy az már csodálatos, tényleg nagyon csúnyán beszélt, de zseniális volt." Mark hozzátette: „Én is valamennyire problémás gyerek voltam. Az iskolában indulatosan, vadul és lázadóan viselkedtem. Nagyon megérintenek a hátrányos helyzetű gyerekek; számomra ők sokkal érdekesebbek, mint azok, akiknek megvan mindenük. Nagyon szenvedélyesek, érzelmesek és határozottak." „Ez a fotó számos kérdést felvet és egy kicsit kellemetlen érzést hagy bennem" – mondja Jeff Jacobson new yorki fotográfus, Mary Ellen Mark barátja. „Újra és újra azt gondolom, hogy ez a legjobb munkájának a fémjele." Jacobson azt is elmondta, hogy Mark nem az a típus volt, aki hamis benyomást tett a fotóalanyaira. De hozzáteszi: „Minden fényképezésnél a fotográfus az, aki mindig előnyt húz, aki mindig erősebb helyzetben van és aki mindig többet tud".
Mary Ellen Mark 2015 májusában bekövetkezett halála után az NPR (Országos Közrádió) igyekezett többet megtudni a fotón szereplő két gyerek, különösen Amanda kilétéről: Miért dohányzott, miért volt kisminkelve és miért viselt műkörmöket 9 éves korában? Mire emlékszik a felvétel kapcsán? És mi történt vele az 1990-es napfényes délután óta? Most Amanda Marie Ellisonnak hívják – leánykori neve Minton volt – 34 éves, az észak-karolinai Lenoirban él és bizony még mindig emlékszik a fotóra. „Nem felejtettem el, soha az életemben nem feledkeztem meg róla" – mondja. 

Fotó: Mary Ellen Mark: Amanda Marie Ellison, 9 (jobbra) és unokatestvére Amy Minton Velasquez, 8, Valdese, N.C., 1990. Courtesy of Mary Ellen Mark Studio and Library 

Ellison rádióinterjújában nyíltan elismerte, hogy „vad” gyerek volt, de azt mondta, hogy csak a körülötte lévő felnőtteket utánozta, akik emlékezete szerint mind kábítószerfüggők voltak és a „Bűn Városának” csúfolt szegényes lakótelepen éltek". Mivel a környezetében minden nő sminkelve járt és műkörmöket viselt, ezért Ellison egyszerűen „lemásolta” őket, hasonlítani szeretett volna rájuk. Ellison ez idő tájt kezdett el dohányozni. „Ha nem kaptam cigarettát, ha valaki nem adott nekem, akkor igen, loptam egy doboz cigit és elmentem valahová” – mondja. „Leültem az erdőben és addig szívtam, amíg el nem fogyott".
Két évvel a fotózás után, 11 éves korában Ellison nevelőszülői gondozásba került és később egy nevelőotthonban lakott. Elmondása szerint 16 éves korában szokott rá a kemény drogokra. Amy Minton Velasquez, Ellison unokatestvére, az „Amanda és unokatestvére, Amy" című képen látható másik gyerek is megerősíti az elmondottakat. „Úgy értem, hogy nehéz gyermekkorunk volt" – mondja Velasquez. „De azt mondom: ez a gyerek olyan dolgokon ment keresztül, hogy a hajad is égnek állna, ha tényleg megtudnád".
Ellison elmesélte, hogy 9 éves korában már tudta, hogy nagy gondok vannak vele; Mary Ellen Mark fotóit nem egyszerűen szórakozásnak, hanem lehetséges megoldásnak tekintette. „Amikor eljött és azokat a felvételeket készítette, azt gondoltam: Hát hiszen az emberek látni fogják a képemet és olyan figyelmet kaphatok, amit szeretnék; a képek megváltoztathatják számomra a dolgokat" – mondta Ellison. Azt gondolta, hogy olyan valaki is látni fogja a képeket, aki eljön megmenteni. „Azt gondoltam, hogy ez kiút lehet, de nem így történt".
Ellison azt is elmesélte, hogy Mary Ellen Mark közvetlen kapcsolatot alakított ki vele a többszöri fotózásokon, de amikor Mark távozott, Ellison a fotográfus nevét és telefonszámát elvesztette. Elmondása szerint 25 éven keresztül hiába kereste a fotót, amelyet a fotográfusnő halála után, az unokatestvére osztotta meg a Facebookon és jelölte be rajta Ellisont. „Sírtam és sírtam, mivel egyszerre csak rátaláltam" – mondta Ellison. Saját bevallása szerint Ellison élete még felnőtt korábban is zavaros. Ült börtönben és elmondása szerint még mindig őrültekkel és drogokkal van körülvéve". De az élete jobb lett és az szeretné, hogy bárcsak beszélhetne megint „azzal a fotós hölggyel". „Ha találgatnom kellene" – mondja – „akkor azt mondanám, hogy – nem is tudom – hogy elárasztaná az öröm, hogy az életben ennyire előre jutottam".

(forrás: Chris Benderev, npr.org)

Mary Ellen Mark Oscar-díjas filmek forgatási szüneteiben is fényképezett, a kulisszák mögött készült képeiből ITT találsz egy válogatást.