Herb Ritts képei többről szólnak a reklámfotó-dömping átlag képeinél. Az új médiakorszak idoljai film- és divatsztárok, sportolók és playboyok. Nem is lehet igazi portrékról beszélni, mert sztármodelljei többségének nincsen arca. Sok kép talán ezért is fejetlen figurális kompozíció, soknak pedig valami takarja az arcát. Portréit is inkább pszeudo-portréknak nevezném. Ritts fotóin senki nem akar annak látszani, ami. Például Ritts Madonna-portréjának esetében az arcfesték és egy végtelenül ízléstelen pöttyös hajdísz teljesíti ki az ágyban beállított kép párna-paplan kulisszáit. A díva tekintetét a mennyezet felé fordítja, szembogarát szinte nem is látni: Szent Teréz extázisának Berninitől lopott pózát látjuk. Nehéz eldönteni, érzik-e, vagy tudják is ezek a sztárok, hogy grammra mennyi legyen a kötelező, saját image, és mennyi az arc nélküli tömeg-tükörkép aránya. Mert itt nyilvánvalóan nem riportokról vagy paparazzók képeiről van szó, hiszen a modellek a fotográfussal együtt, tudatosan alakítják a képet. Ritts könyörtelenül pontosan ábrázolja a valóság és a hamisság körüli küzdelmet és hárítást. Modelljei bizonyosan tudják, ők a felelősök az új világ arcaiért. És olyan görcsben élik át ezt a felelősséget, hogy egyetlen sztárportrén sem marad igazi emberi gesztus. – írta Szegő György a Fotóművészet magazinban megjelent kritikájában Ritts képeiről.
Fotó: Herb Ritts: Madonna, Tokyo, 1987 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
Herb Ritts karrierje a 70-es években kezdődött, amikor első fényképeit készítette a főként filmiparban dolgozó barátairól. Jon Voight portréja volt az első, melyet a Newsweek című lap meg is jelentetett, és ezt számtalan sztár híres fényképe követte. Elsősorban a Vouge, a Vanity Fair és a Rolling Stone című lapoknak fotózott, és műveivel lassan stílust teremtett. Egyéni látásmódja elsősorban a fekete-fehér képekben teljesedett ki. A legnagyobb divatcégek rendelték meg tőle kampányuk fotóanyagát, többek között Donna Karan, Giorgio Armani, Calvin Klein és a GAP. Képeiből Los Angeles, New York és Európa fővárosai rendeztek kiállítást. "Szeretném valamiképp összekötni a divatfotót a portréval, a képzőművészetet az aktfotózással, és mindezt a mozgókép világában egyesíteni. Az egyveleg pedig remélhetőleg egyesíti majd azt a tudást, melyet a pályám során szereztem" - nyilatkozta. Ennek megfelelően a 90-es évek elejétől a videóklip műfajába kalandozott, és hamarosan a legnagyobb könnyűzenei előadók rendeltek tőle klipet. Ő forgatta többek között Madonna Cherish, Janet Jackson Love Will Never Do (Without You), Chris Isaack Wicked Game, Michael Jackson In The Closet, Jon Bon Jovi Please Come Home For Christmas, és Mariah Carrey My All című klipjét. Utolsó munkái közé tartozott Britney Spears Don't Let Me Be The Last To Know, az N'Sync Gone, Jennifer Lopez Ain't It Funny és Shakira Underneath Your Clothes című számából forgatott videó is.
Fotó: Herb Ritts: Sylvester Stallone and Brigitte Nielsen, Long Island, 1987 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
Fotó: Herb Ritts: Tatjana Veiled Head, Tight View, Joshua Tree, 1988 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
ri
Fotó: Herb Ritts: Jack Nicholson, Los Angeles, 1986 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
Fotó: Herb Ritts: Richard Gere, San Bernardino, 1978 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
Fotó: Herb Ritts: Claudia Schiffer, Palmdale, 1992 © Herb Ritts Foundation Photograph © Museum of Fine Arts, Boston
Fotó: Herb Ritts: Matthew McConaughey, Palmdale 1996 © Herb Ritts Foundation
(forrás: artblart.com; fotomuveszet.net; origo.hu)
Az 1990-es évek hosszú és legendás szupermodell korszakát egy 1989-ben készült bámulatos és egyedi fényképpel lehetne összefoglalni: Herb Ritts mára már ikonikussá vált felvételén Naomi Campbell, Cindy Crawford, Christy Turlington, Tatjana Patitz és Stephanie Seymour meztelenül bújik össze. A világhírű fotót és történetét ITT találod.
