15 fotó Szász Lilla négy sorozatából (1998-2013)

2015. november 21. Mai Manó Ház

Szász Lilla embereket fotóz, mi több, csoportokat. Olyan embereket, akiket a körülmények tettek csoporttá. Kényszerek, nehézségek. Valahová (sehová) NEM tartozás. Periférián levés – a társadalmi ranglétra vagy a társadalomtól kapott figyelem szerint. Határhelyzetek vonzzák Szász Lillát, amelyekbe mélyen alámerül, feloldódik, néhány kattintás erejéig olykor el is tűnik. Hogy amikor újra felbukkan belőlük, önnön kérdéseire is választ találva menjen tovább. Olykor megszakadt szívvel. Dühösen vagy szomorúan. Vagy vidáman, elégedetten. Ez az alapvető vonás, a beilleszkedés, belesimulás a fényképezni kívánt helyzetbe már 1998-ból való első, Napfürdőzők című sorozata készítésekor jellemezte. Szentpétervári ösztöndíja során a „mindennap fotózz le valamit!” célkitűzést követve akadt a furcsa csoportra: napozó hajléktalanokra, akik a vár falánál szívták magukba a napfényt. Szürreális hangulatú képek készültek róluk – de csak, miután közülük való lett a fotós. Szász Lilla már az ismerkedés elején említette, hogy ő fotós, és szívesen fényképezné őket. Aztán sokáig beszélgettek, tollasoztak. S a gép csak akkor került elő, amikor a napfürdőzők vetették fel a kérdést. Amikorra a kamera és a fotográfus a helyzet természetes részévé válhatott. – írta Somogyi Zsófia a Fotóművészet magazinban.
Szász Lillával 2015. november 26-án az Útközben programsorozatunkban Winkler Nóra beszélget a Mai Manó Házban. 

1_napfurdozok_1998_1.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Napfürdőzők című sorozatból, 1998
3_napfurdozok_1998_3.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Napfürdőzők című sorozatból, 1998

2_napfurdozok_1998_2.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Napfürdőzők című sorozatból, 1998

A Zsolti mama a mennybe megy megrázó, nem is könnyen nézhető sorozat. Ez már nem bele-, hanem alámerülés egy valódi határhelyzetbe. Nem csak periféria, nem csak nem-figyelem, hanem kőkemény sztereotípiák is elfalazzák előlünk az ilyen életeket. A prostitúcióban élők párhuzamos történetei sosem kerülnek a többség valóságának dimenziójába. Kivéve most, egy fotós keze nyomán. A sorozatból egy mesterséges család mindennapjaiból kapunk kockákat – ahol a később öngyilkos fiatal fiú viszi az anya szerepét, a család többi tagja egy férfi és egy nő. Bezárkózva élnek, univerzumuk a négy fal közé szorul, hiszen bármikor jöhet egy hívás. Határhelyzet volt ez a közelgő tragédia miatt is – a boldogtalan családok mind máshogy azok (Tolsztoj Anna Kareninája után szabadon). Egy ilyen helyzet nem fenntartható, túlságosan terhelt, túl szorosra kötött. Nem egészséges kapcsolatok hálójában vergődve nem lehet sokáig létezni. A budoárszerűen berendezett, vörös falú lakás, arany mintás szegéllyel, párduc mintás takaróval valakiknek az örömét szolgálja. De a kulisszáik mögött megpillantható emberek sem nem szépek, sem nem egészségesek, sem nem boldogok. Elhasználtak és ezerszer öregebbek koruknál. 

19_zsolti_mama_mennybe_megy_2010_8.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Zsolti mama a mennybe megy című sorozatból, 2010

22_zsolti_mama_mennybe_megy_2010_11.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Zsolti mama a mennybe megy című sorozatból, 2010

21_zsolti_mama_mennybe_megy_2010_10.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Zsolti mama a mennybe megy című sorozatból, 2010

20_zsolti_mama_mennybe_megy_2010_9.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Zsolti mama a mennybe megy című sorozatból, 2010

23_zsolti_mama_mennybe_megy_2010_12.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet a Zsolti mama a mennybe megy című sorozatból, 2010

Az Elvtársak egy másik csapásirányt képvisel, témájában, hangulatában egyaránt. A határhelyzet sem olyan húsba vágó, amennyiben ezek az emberek mindennap jól laknak, szépen berendezett lakásukban a maguk urai. Ám ha azt nézzük, hogy múltjuk egyúttal a jelenük is, mégis terheltnek tűnik életük. New Yorkban járunk, egy orosz közösségben. Olyan zsidó férfiakat és nőket látunk, akik katonaként hűen szolgálták hazájukat, a Szovjetuniót a második világháborúban, ám röviddel később a nem múló antiszemitizmus hatására emigrációba kényszerültek. Identitásuk alapja ma is az egyenruha, mintha a lakásaik nem is a mai New Yorkban lennének, hanem az egykori Szovjetunióban. Ők ebben a paradoxonban élik életük: az határozza meg őket, ami nem tartott rájuk igényt, sőt ellenük fordult. 

9_elvtarsak_2010_4.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Elvtársak című sorozatból, 2010

10_elvtarsak_2010_5.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Elvtársak című sorozatból, 2010

8_elvtarsak_2010_3.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Elvtársak című sorozatból, 2010

1977-ben születtem Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem orosz-esztétika szakon. Művészeti munkásságom olyan kérdésekre irányul, hogy az emberek miként élnek külső körülmények hatására létrejött zárt közösségekben Magyarországon és külföldön egyaránt. Fényképeztem hajléktalan anyákat, fiatalkorú intézetben élő lányokat, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával New Yorkban élő második világháborús orosz zsidó veteránokat.
Dolgoztam a Magyar Narancs nevű hetilapnál. Legismertebb fotósorozatom a ’Zsolti mama mennybe megy’, ami egy Józsefvárosban élő, három prostituáltból álló ’család’ életét dokumentálja egy éven keresztül. Jelenleg a HIV magyarországi helyzetével foglalkozom: az Off Biennálen és a Liget Galériában bemutatásra került Pozitív című anyagom egy HIV-fertőzött nyugdíjas pedagógus emlékeit mutatja be.
Előadó tanárként dolgoztam a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok Mesterkurzusán, továbbá a Mosoly Alapítvány fotóművészeti kurzusán is. Önkéntesként fotográfiát tanítottam a Józan Babák szervezetnél. Jelenleg az IBS Art Management kurzusán tanítok fotót. Számos nemzetközi és magyarországi kiállításon vettem részt, mint például: Aqui Estamos (Photo Espana, 2012), Shanghai Világkiállítás, LIVE SYNC. Kortárs Magyar Fotográfia (2010), Folyamatos Jelen, Photonic Moments, Ljubljana, Szlovénia (2010), "Laboratory East" könyvbemutató, Paris Photo (2010). Munkáim mind privát mind vállalati és múzeumgyűjteményekben is szerepelnek. 2010-ben és 2011-ben Eötvös Ösztöndíjat nyertem a New York-i ICP-be, 2008-ban beválogattak a Photo Espana „Felfedezettek” közé, és a Colors Magazin, illetve az Európai Központi Bank fotópályázatain harmadik helyezést értem el. (Szász Lilla)

A 2012-2013-ban készült Boldog Új Élet című portrésorozatának mindegyik fotóján ő maga szerepel. Szász Lilla új otthonának korábbi lakója, egy elhunyt idős hölgy életét kívánta rekonstruálni érintetlenül ott hagyott tárgyaiból és naplóiból, miközben folyamatosan dolgozott azon, hogy újra összerakja saját énjének széthullott darabkáit, a házba ugyanis egy szakítás után költözött be. 

25_boldog_uj_elet_2012-2013_2.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Boldog Új Élet című sorozatból, 2012-2013

27_boldog_uj_elet_2012-2013_4.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Boldog Új Élet című sorozatból, 2012-2013

26_boldog_uj_elet_2012-2013_3.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Boldog Új Élet című sorozatból, 2012-2013

28_boldog_uj_elet_2012-2013_5.jpgFotó: Szász Lilla: Részlet az Boldog Új Élet című sorozatból, 2012-2013

(forrás: fotomuveszet.net; szaszlilla.com; prae.hu)

Szász Lilla a bezárásra ítélt Százszorszép Anya-gyermek otthonban készült sorozatának képeit - melyet a Folyamatos Jelen sorozatunkban is bemutattunk - ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása