Aki a fényképezés megjelenését követő első két évtizedben rájegyezte nevét az aktképeire, akár komoly büntetésre is számíthatott. Az akkori erkölcs, közfelfogás másképpen állt a meztelenség ábrázolásához, ezért némely képek készítői, valamint modelljei (többnyire táncosnők, prostituáltak) igyekeztek teljes névtelenségben maradni, ezért ezen képek készítőit, kevés kivételtől eltekintve nem ismerjük. E kezdeményezők még a 18. században kialakult pikáns témavilágban érezték otthon magukat. Modelljeik kövérkés, telt alkata, fedetlenül hagyott mellei és combja különös ellentétben állt ártatlan arcukkal, szinte szégyenkező tekintetükkel, megilletődött pillantásukkal. Valójában a modellek nyugodt arca, szinte töprengő kifejezése nem annyira ártatlanságuk, mint a hosszantartó beállítást igénylő fényképészeti eljárásoknak és a korszak komolyságot elváró viselkedés-normáinak volt köszönhető.
Félix-Jacques Antoine Moulin (1802. március 27 – 1875. december 12.) francia fotográfus 1849-ben Párizsban, a 31 bis rue du Faubourg Montmartre alatt fényképész műtermet nyitott és fiatal, 14-16 éves meztelen lányokról kezdett el dagerrotípiákat készíteni. 1851-ben Moulin munkáit elkobozták és képei „obszcén” jellege miatt egyhavi börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélték. Ezzel egyike volt az első olyan fotográfusoknak, akik aktfotóikért kerültek a rács mögé. A bírósági feljegyzések szerint a képek "annyira obszcének, hogy már a címek kimondása (...) is sértené a közerkölcsöt". Moulin szabadulása után tevékenységét diszkrétebben folytatta. Fotográfiát tanított, fotófelszerelést árusított és - a fotótörténeti írások szerint - a további jogi problémák elkerülése végett műtermében egy hátsó ajtót szereltetett fel, hogy modelljei titokban érkezhessenek a fényképezésre.
Fotó: Félix-Jacques Antoine Moulin: Akt, 1856
Moulin 1856-ban fotótúrára indult Algériába egy tonna felszereléssel, a francia kormány támogatásával és finanszírozásával, amely lehetővé tette számára a gyarmati struktúrák kihasználását. Azonban Algériában a változó páratartalom, a szabadban végzett munka és a vízminőség miatt technikai nehézségekbe ütközött, mindazonáltal sikerült az észak-afrikai francia gyarmatok előnyös oldalát alaposan dokumentálnia. 1858-ban több száz tájat, régészeti területet és helybeli arcot ábrázoló fotóval tért haza, amelyekből háromszázat L'Algérie photographiée címmel három kötetben publikált. Ezek a dokumentumok III. Napóleon – akinek a munkát dedikálta – gyarmati uralmának hivatalos prospektusai lettek. A képei Európát számos kiállítással járták be. Alkotásait a kritikusok is nagyra tartották.
A fotográfia történetében először az 1859-ben megrendezett párizsi tárlaton az aktfényképezők önálló szekciókban mutatták be alkotásaikat. (A 148 kiállító fotói közül 1295 képen aktot láthattak az érdeklődők.) Ettől az időponttól kezdve Daguerre késői utódai egymással versengtek, hogy megleljék vagy megteremtsék azokat a fényviszonyokat, melyek segítségével koruk női ideálját megörökíthetik, de Félix-Jacques Antoine Moulin nem sokkal később, 1862-ban teljesen visszavonult a fényképezéstől.
Fotó: Félix-Jacques Antoine Moulin: Akt, 1852 k. 
Fotó: Félix-Jacques-Antoine Moulin: Két női akt, 1850 k. 
Fotó: Félix-Jacques-Antoine Moulin: Fürdőzők, 1851-55 k.
Fotó: Félix-Jacques-Antoine Moulin: Meztelen nő, színezett dagerrotípia, 1851-54 k.
Fotó: Félix-Jacques Antoine Moulin: Akt, 1853 k.
Fotó: Félix-Jacques Antoine Moulin: Akt, 1853 k.
(forrás: wikipedia.org; Szilágyi Gábor A fotóművészet története. A fényrajztól a holográfiáig című könyve, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1982; liveauctioneer.com)
"Jó képet csinálni olyan, mint szeretkezni." - mondta a cseh Jan Saudek, akire az 1980-as években állítólag rátörtek a rendőrök, megtalálták a képeit, de ő azt hazudta, hogy a nagyapja készítette azokat még a század elején. A rendőrök megnézték a képeket, és elhitték neki, nem nyúltak hozzájuk. Saudek erotikus képeiből ITT találsz egy válogatást.
