A pszichológusok és pszichiáterek egyik nem régi keletű megállapítása az, hogy minden, ami a földön történik, a szexualitásra vezethető vissza. Lehet, hogy ennél, a már majdnem dogmává súlyosodott megállapításnál Freud professzor egy kicsit elvetette a sulykot, azt azonban nem hinném, hogy túlzásnak találja valaki, ha kimondom, illetve elismétlem azt a megállapítást, hogy a művészetnek legfőbb kútforrása, anyaga, tápláléka az emberi test. Az emberi test adta a vonalak sokféleségét, a millióképen permutálható és variálható formaváltozatokat, az emberi test adta a ritmust, az emberi test produkálta a kifejezést, a gondolatot, a szimbólumokat. Az emberi test egy gigantikusan meghangszerelt, káprázatos szimfónia, amelyek egyes instrumentumai külön-külön is remekül zengik el szólamaikat. [...]

A nagy mesterek műveiből, alkotásaiból kell tanulni a fotográfiának. Mégis mit látunk? Az objektív türelmes, engedelmes jószág. Csattan a zár és az objektív magába gyűjtötte sugarait egy olyan képnek, melynek semmiféle közössége sincs a művészettel. Nincs benne eszme, sem forma, sem cél, csak test és meztelenség. Nevet, díszt, szellemet, levegőt, hangulatot kell adni mindennek, mert ha az nincs, akkor a produkció fej, kéz és minden egyéb lesz, csak kép, szép és művészet nem. Ami az ilyen cserkészkedésből, kalózkodásból megfogamzik, az a fotográfiának törvénytelen gyermeke lesz. Ez a fattyú diszkreditálta a művészi akt fotografálását és magáról szétfröccsenti a pornográfia jelzőjének sarát.

Minden akt-fotográfia, amelyet nem művész, nem művészi intuícióval és nem biztos formaérzékkel, nem biztos hittel és öntudattal csinál pornográfia. És itt ne gondoljuk azt, amit nagyon sokan tévesen hisznek, hogy a téma teheti pornografikussá a képet. Nincs az a kényes téma, nincs az a bizarr kompozíció, nincs az a merész fantasztikum, amit egy művész nemesen és tiszteletreméltóan meg ne tudna oldani. És nincs az az egyszerű ruhanélküliség, amely egy művészietlen antitalentum ízléstelenségének nyomán ne aljasulna le vaskos gorombasággá.

A fenti gondolatok 1924-ben hangzottak el Angelo előadásában, melyet a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségében tartott. Az előadás szöveges kivonata a Fotóművészeti Hírek 1924. november-decemberi számában jelent meg. Közel 100 évvel később a Szentesi Aktfotó Biennálé már a 22. kiadását ünnepli, ahova 41 alkotó 243 munkával pályázott, mely anyagból a zsűri 35 szerző alkotását választotta ki a szentesi Tokácsli Galériában megrendezett kiállításra. Mai posztunkban ezekből a képekből válogatunk. 

Fotó: © Szamódy Zsolt Olaf: Emlék I. 1998–2023 

Fotó: Novák József: Tükör előtt 

Fotó: © Csigó Gergely: Swing öltöny 

Fotó: © Fojt Dániel: Déli merengő 

Fotó: © Balogh Gábor: Szimbiózis 2.

Az aktfotópályázat további képeiből ezen a linken található egy válogatás.