A fotóstúdiók előszeretettel csábították az ügyfeleket hírességek fényképeivel. A műtermek ingyen készítettek dagerrotípiát a legkülönfélébb területeken tevékenykedő hírességekről, cserébe csak annyit kértek, hogy a képeket közszemlére tehessék, és főként metszet vagy litográfia formájában sokszorosíthassák. Az 1840-es évek közepén John Plumbe (1809-1857), a walesi születésű amerikai fényképész ügyes tervet eszelt ki a hírességek fényképeinek tömeggyártására: előfizetés fejében napi egy portrét ígért gazdag és híres emberekről. Noha a terv nem vált be, az első fényképészek maguk gerjesztették a nagyközönség igényét a hírességek képei iránt. (Részlet Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve - A fényképezés kultúrtörténete című könyvéből)

Fotó: Lugosi Béla színművész és első felesége, Szmik Ilona, 1918 © Saly Noémi/fortepan.hu

A fotóművészet legősibb témája maga az ember, mint portré, fejtanulmány, akt és figurális csoport. A portréfotografálás a fotóművészet első szakaszában természetszerűleg a festőművészet nyomába lépett, azonban az első kiemelkedő nagyságok, mint az angol Hill és francia Nadar, meglepő gyorsasággal teremtették meg a portréfényképezés önálló, fotószerű stílusát.
A fotótechnikusok pedig közben akaratlan új és új utakat nyitottak a fotóigazság haladásának. A negatívanyag fokozódó érzékenysége, az objektívek növekvő fényereje a fotóműtermekben is egyre rövidebb expozíciós időket engedtek meg és feloldották a modell merevségét, a portréfotografálásba is belevitték a mozgást, a pillanat megfogását. A régi arckép csak jellegzetes arckifejezést és testtartást örökíthetett meg, az új már jellegzetes mozgást és arcot, mely a pillanatot tükrözi. A régi fotóportré csak azt adhatta, ami valaki lényében állandó, az új már képet tud adni az ember egyetlen pillanatáról.
A modern portré: fotóriport egy arcról. A modern portré: fotoriport egy arcról – mondtuk. És éppen ezért egyre kevesebb portré, hiszen a portré lényege a jellemrajz, a lélekábrázolás, a modern fotóművész pedig mindezt csak másodsorban akarja adni. Témája: az ember, mint képszerű látomás, mint látható anyagi, testi valóság, egyetlen pillanat fény-árnyék játékában, formai hatásában. Karakter, érzés, pillanatnyi lélekkifejezés, futó hangulat, mindaz, ami az ember ábrázolásában lírai vagy drámai elem, az úgyis akaratlanul is kisugárzik a kép formáiból. (Részlet Hevesy Iván: A modern fotóművészet, Budapest, 1934 című könyvéből)

Mai bejegyzésünkben a Fortepan gyűjteményében található hírességek portréiból válogattunk. 

Fotó: Boncza Berta (Csinszka), 1934 © Magyar Bálint/fortepan.hu

Fotó: Hajnóczy József (Bors) utca 3. kapujában Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök, 1937
© Magyar Bálint/fortepan.hu

Fotó: Móricz Zsigmond író, Leányfalu, 1940 © fortepan.hu

Fotó: Papp László, későbbi háromszoros olimpiai bajnok, profi Európa bajnok ökölvívó. Hudson Commodore típusú személygépkocsi, 1949 © Kovács Márton Ernő/fortepan.hu

Fotó: Az Aranycsapat. Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggol: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula, 1953 © Erky-Nagy Tibor/fortepan.hu

Fotó: Riport Martin Luther Kinggel a Szabad Európa Rádióban, München, 1960 © fortepan.hu

Fotó: Alfonzó (Markos József), 1964 © Hangosfilm/fortepan.hu

Fotó: Zalatnay Sarolta énekesnő, Visegrád, 1969 © Urbán Tamás/fortepan.hu

Fotó: Formula Vee autóverseny. A 9-es rajtszámú Kaimann Mk IV típusú versenyautóban Niki Lauda, Népliget, 1969 © Urbán Tamás/fortepan.hu

Fotó: Szent István körút. Kern András színművész a Vígszinház előt, 1971 © Urbán Tamás/fortepan.hu

Fotó: A Magyar Rádió stúdiójában Hofi Géza, 1979 © fortepan.hu

(forrás: fortepan.hu)

A fővárosi fürdőkben lefényképezett hírességek portréit ITT, a legendás Studio 54 világhírű vendégeiről készített képeket pedig ITT találod.