Robert Capa 75 évvel ezelőtt, 1941-ben dolgozott először színes filmre, amikor arra kapott megbízást, hogy az Atlanti-óceán átkelését egy New Yorkból induló konvojról közvetítse. A riport a The Saturday Evening Post számára készült, de Angliába érve az angol Illustrated magazinnak is el tudta adni képeit, mert az angol és az amerikai piac között nem volt verseny. A következő évben megismételte az átkelést és nagyobb formátumú fényképezőgéppel dolgozott, amellyel nagyobb méretű, látványosabb portrékat készített a hajó személyzetéről. Mivel a Kodak titokban tartotta a Kodachrome-film összetételét, az előhívatlan kockákat speciális Kodak-laborba kellett küldeni, ahonnan a fotográfus már a kész képeket kapta vissza. Ennek átfutási ideje azonban több hét volt, amely nem volt ideális a naprakész hírek esetében. A magazinok csak néhányat publikáltak Capa az Egyesült Királyságban készült színes képei közül, de ő kitartott a színes film használata mellett. 1943-ban a második világháború észak-afrikai hadszínterére ment: először egy csapatszállító hajóval utazott Angliából Casablancába. Utolsó színes képei a háborúról 1943 júliusában egy Tunéziából Szicíliába tartó hajón készültek, ahol partra szállt, és a következő hónapok során előrenyomuló amerikai katonákkal Nápolyba ment. Úgy tűnik, hogy a háború hátralévő részében nem használt színes filmet, nyilvánvalóan a film hosszú expozícióigénye, az előhívás hosszadalmas átfutási ideje és a magazinok változó érdeklődése miatt.
Fotó: Robert Capa: Vitorlásverseny a Lofoten-szigeteknél, Hankoe, Norvégia, 1951 © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Capa először 1938-ban kísérletezett színes filmmel, két évvel azután, hogy a Kodak az első színes tekercsfilmet, a Kodachrome-ot kifejlesztette. Amikor Kínából a kínai-japán háborúról tudósított, így írt Pixnek, a new yorki ügynökségüknél dolgozó barátjának: “Légy szíves küldj azonnal 12 tekercs Kodachrome-ot az összes használati utasítással együtt, hogy kell-e speciális szűrőket használni, stb. — röviden, mindent, amit tudnom kell. Küldd gyorshajóval, mert van egy ötletem a Life (magazin) számára”. Capa kínai színes képei közül csak négy maradt meg, de ő megőrizte lelkesedését a színes film iránt. 1941-ben ismét színesben fotózott és a következő két év során keményen küzdött azért, hogy rávegye a szerkesztőket arra, hogy fekete-fehér képei mellett a színeseket is megvegyék. A háború után a magazinok lelkesedtek a színes képek iránt és ezért Capa több megbízást is kapott rájuk. Élete hátralévő részében majdnem mindig két fényképezőgépet hordott magával: egyet fekete-fehér és egy másikat színes filmmel.
Fotó: Robert Capa: A németek által megszállt Franciaország elleni légitámadásban megsérült repülőgépet vegyszerekkel locsolják, miután a hasán landolt a brit Királyi Légierő bázisán, Anglia, 1941. július © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Fotó: Robert Capa: A legénység tagja jelet ad az USA-ból az Atlanti-óceánon át Angliába tartó szövetséges konvoj másik hajójának, 1942 © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Capa a francia tengerparti üdülőhelyekről készítendő riportot ajánlott megbízóinak. 1950 nyarán a normandiai Deauville-be utazott, ahol lóversenypálya, valamint kaszinó is működött. Itt Capa csak fekete-fehérben fényképezett (mindez az Illustrated-ben jelent meg). Tudta, hogy a sztorival többet is kezdhet, ha azt a baszkföldi Biarritz-ról készült fotókkal együtt kétrészes riportként a Holiday-nek adja el. Egy évvel később visszatért Deauville-be, hogy a helyszínt színes filmre fényképezze és a lóversenyen a társadalmi osztályok bámulatos keveredését megörökítse. Ezután Biarritz-ba utazott, ahol a strandot, az éjszakai életet és a hagyományos népi kultúrát fotózta.
Fotó: Robert Capa: Móló, Socoa, Saint-Jean-de-Luz közelében, Franciaország, 1951. augusztus © Robert Capa/Internatioal Center of Photography/Magnum Photos
Fotó: Robert Capa: Strandoló nő, Biarritz, Franciaország, 1951. augusztus © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Fotó: Robert Capa: Nézők a Longchamp lóversenypályán, Párizs, 1952 körül © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Fotó: Robert Capa: Party, Róma, Olaszország, 1951. augusztus © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Capának számos mozisztár és rendező volt az ismerőse, akiket szakmai munkájába is bevont. John Huston rendezővel először 1944-ben Nápolyban találkozott, amikor Huston az amerikai hadsereg híradós alakulatának forgatott filmeket. Ingrid Bergmannal 1945-ben, egy párizsi forgatáson ismerkedett meg, később egy évig a szeretője is volt. Fényképezte Huston Ördögi kör (Afrika kincse) című filmjének forgatását, amely forgatókönyvét Truman Capote írta és amely Ravellóban, egy domboldalon fekvő olasz városban zajlott. A szereplők meglátogatták a közeli Almalfiban Roberto Rossellini Olaszországi utazások című filmjének forgatását is, amelyben Ingrid Bergman és George Sanders szerepelt. Capa színes színészportréi a hagyományos arcképek stílusát kerülve a forgatás változatos tempóját és játékos pillanatait ragadják meg.
Fotó: Robert Capa: Ava Gardner a Mezítlábas grófnő forgatásán, Tivoli, Olaszország, 1954 © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
Fotó: Robert Capa: Roberto Rossellini, Ingrid Bergmann és George Sanders az Olaszországi utazások forgatásán, Amalfi, Olaszország, 1953. április © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
1953-ban Capa barátaival, Humphrey Bogarttal és John Hustonnal Londonba utazott, hogy a fiatal II. Erzsébet koronázásáról tudósítson. A szertartás előtt a vendégek felvonulására váró tömegről készült felvételei – amelyekhez 35 mm-es Kodachrome filmet használt –, azt mutatják, hogy újra érdekelni kezdte őt a színes filmes technika.
Fotó: Robert Capa: A II. Erzsébet koronázása előtti díszmenet nézői, Piccadilly Circus, London, 1953. február 6. © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
1953-ban Capa kijelentette, hogy kész „visszatérni a valódi munkához, mégpedig hamarosan. Még nem tudom, hogy mit és hol, de vége Deauville és Biarritz meg a moziegyveleg korszakának”. Ugyanebben a levélben arról a vágyáról írt, hogy elmenjen „Indokínába vagy bármerre, ahova a megbízás szól, hogy ismét testhezálló terepről tudósíthassak”. Capa a következő évben Japánban tartózkodott, de a Life magazintól táviratot kapott azzal a kéréssel, hogy helyettesítse a fotósukat Indokínában. A megbízás csak néhány hétre szólt és pénzt hozott volna a konyhára, amire szüksége is volt. Május 9-én érkezett Hanoi-ba és május 25-én Mandinh-ből a Time riporterével, John Mecklinnel és a Scripps-Howard tudósítójával, John Lucas-szal együtt indult el. Két fényképezőgépet vitt magával, egy Contax-ot fekete-fehér filmmel és egy Nikont színes filmmel felszerelve. Konvojuk rizsföldek között földúton haladt. Thái Bính felé menet Capa eltávolodott a konvojtól és egyedül gyalogolt tovább. A földeken előrenyomuló katonákat fényképezte, és amikor átmászott az útszéli árkon, aknára lépett és meghalt. Az itt készített színes képei a legerőteljesebb háborús fotói közé tartoznak, de egy sem jelent meg a korabeli sajtóban, valószínűleg részben azért, mert hosszabb idő kellett a színes film előhívásához.
Fotó: Robert Capa: A Nam Dinh-ből Thái Bình felé vezető úton, Indokína (Vietnám), 1954. május © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
(forrás: capacenter.hu; artblart.com)
Jó hírünk van azoknak, akik kedvelik Capa képeit, mert 2016 júliusában a Mai Manó Házban bemutatjuk a Robert Capa: A háború és a béke képei című kiállítást.
Robert Capa 5 ritkán látott fekete-fehér fotóját ITT találod.
