Az 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira dobott atombomba robbanásáról főleg az amerikai hadsereg által a levegőből készített képeket ismerjük. Mai bejegyzésünkben olyan fotókat mutatunk be, melyeket a városokban élő japán fotográfusok készítettek a robbanás utáni pillanatokról.
A Hirosima és Nagaszaki bombázásáról készült amerikai hadsereg által készített fényképek a bombázás napján nem jelentek meg az amerikai újságokban, ám a következő hetekben számos helyen közölték, például a Life 1945. augusztus 20-i számában, de az embereket és épületeket ért károkról készült japán fényképeket még a megjelenés előtt elkobozta az Egyesült Államok hadügyminisztériuma. Noha sokan ekkor látták először a város fölött lebegő magas, boltozatos tetejű felhőt, a hirosimai képek alig emlékeztettek az atomkorszak jelképévé vált gomba alakú felhőre. Az atomrobbantást követő por- és törmelékfelhő felszárnyaló oszlopának jellegzetes alakját a japán bombázásokat megelőző próbarobbantások katonai leírásaiban hasonlították először gombához. – olvashatjuk Mary Warner Marien Az atombombáról készült fényképek írását a Fotográfia nagykönyve – A fényképezés kultúrtörténete című könyvében.
A Hirosimára dobott atombomba robbanásának pillanatát megörökítő japán Yoshito Matsushige hetekig nem tudta előhívni a fotóit a radioaktív szennyeződések miatt, legtöbb képe végleg megsemmisült. Az 1913-ban született fotográfus a Chugoku Shimbun japán magazinnak dolgozott, mikor 1945. augusztus 6-án egy szörnyű napra ébredt. Matsushige az atombomba becsapódási pontjától kb. 2,7 km-re lakott. A fotóriporter elmondása szerint épp befejezte a reggelijét és az újságot szerette volna átlapozni, mikor hatalmas világosság lett. Egy erős, fehér fény borította be a szobát, mint a magnéziumrobbanáskor, és egy pillanatra úgy érezte, hogy megvakult. Hangot akkor még nem hallott, de pár másodperccel később megérkezett a robbanás ereje és a hang is, mely a földre döntötte, „olyan volt, mintha ezernyi tűvel szurkálnák a testem. A lakás megsérült, mindenhol törmelékdarabok voltak. Azonnal felvettem a korábban a hadseregtől kapott védőruhát és megkerestem a fényképezőgépem.” A japán fotós nem sérült meg komolyabban, így az első fotót a szobája ablakából készítette a gombafelhőről, majd elindult a városközpont felé. A borzalmas látvány és folyamatos hányingere megakadályozta abban, hogy a fényképezésre koncentráljon. Egész nap összesen egy 24 kockás filmtekercset fényképezett el, de az erős sugárzás miatt csak 7 (más források szerint 5) fotója maradt épségben. A hetvenes években a folyamatos roncsolódások miatt az eredeti negatívokat restaurálni kellett. Matsushige 2005. január 13-án hunyt el.
Más japán fotók is készültek a robbanásról; Seizo Yamada 8 km-ről fényképezett, míg az ismeretlen fotográfus által készített, 2003-ban talált képet kb 30 perccel a robbanás után kattintották, közel 10 km-es távolságból.
Fotó: Yoshito Matsushige: A Hirosimára dobott atombomba robbanása Matsushige otthonának ablakából, Hirosima, 1945. augusztus 6.
Három nappal később, 1945. augusztus 9-én újabb támadás érte a japánokat; a második bombát ezúttal Nagaszakira dobtak az amerikaiak. Hiromichi Matsuda japán hobbifotósról keveset tudunk, képeinek nagy részét a Nagasaki Atomic Bomb Museum gyűjteményében őrzik. Japán fotótörténészek az 1969-ben elhunyt Matsudának tulajdonítják a Nagaszaki pusztításról készült legelső fényképet, mely a szakértők szerint kb 15 perccel a robbanás után készült.
Fotó: Hiromichi Matsuda: A Nagaszakira dobott atombomba robbanása, Nagaszaki, 1945. augusztus 9.
(forrás: iconicphotos.wordpress.com; wikipedia.org; rarehistoricalphotos.com; Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve - A fényképezés kultúrtörténete, Typotex Kiadó, 2015, 350-351. oldal)
A Hirosimára dobott atombomba szörnyű pusztítása után két hónappal Truman elnök 1150 katonát és civileket, - köztük fotósokat - küldött a városba. Ez a speciális katonai csoport azzal a céllal érkezett, hogy elemezze és dokumentálja Hirosima megmaradt épületeinek fizikai állapotát. Az ekkor készült képekből ITT találsz egy válogatást!
