A Dead Troops Talk Jeff Wall kanadai fotóművész híressé vált háborúellenes felvétele, melyet a Szovjetunió afganisztáni háborúja hatására készített az 1990-es évek elején. A fotó a világ legdrágább fényképeinek listáján a hetedik helyen szerepel; 2012. május 8-án a Christie's New York-i árverésén Wall fotójának számozott, első példányát ismeretlen tulajdonosa 3.666.500 dollárért vásárolta meg.

A kép teljes címe: Halott katonák beszélgetnek (Látomás a Vörös Hadsereg egyik járőrének lerohanása után, 1986 telén, Mokor mellett) eredeti címe: Dead Troops Talk (A vision after an ambush of a Red Army patrol, near Moqor, Afghanistan, winter 1986). Bár a kép alcíme arra enged következtetni, hogy a felvétel valódi háborús helyzetet ábrázol, a Halott katonák beszélgetnek megrendezett fotó. Nem az afgán-háborúban készült, sőt nem is egy megtörtént harci helyzetet idéz fel. Az egész csupán vízió. Még akkor is ha a felvétel nagyon valóságosnak tűnik. Sebesült, vérező katonák egy kopár domboldalon. A háború megannyi borzalma egy képbe sűrítve. Azonban ha jobban megnézzük a felvételt feltűnik, hogy a sebesült és haldokló katonák arcán nem fájdalom, kétségbeesés és kín látható, hanem jókedv: beszélgetnek, nevetgélnek, mintha az a sok borzalom, amit átéltek meg sem történt volna.
Wall ma is abban a rendszerben dolgozik, amelyet két évtizede kidolgozott. Beállítja a jelenetet a fényképezőgép számára, majd a kész képeket nagyméretű dia formájában a hirdetések megvilágítására használt fényforrások elé helyezi. Olykor a modern életből vett jelenetekkel tesz vizuális utalást Édouard Manet (1832– 1883) és Paul Cézanne (1839–1906) híres festményeire; máskor a történelmi festmény műfaját eleveníti fel, hogy aktuális eseményeket ábrázoljon vele. A végleges képeken általában nem látszik a számítógép használata, legfeljebb az árulja el, hogy a nagy méret ellenére is tisztán kivehetőek a részletek. A Halott katonák beszélgetnek (Vízió a Vörös Hadsereg őrjárata által állított csapda után, az afganisztáni Moqor közelében, 1986. tél) című képén a színészek által eljátszott jelenet történelmi festményekre emlékeztet, például Antoine-Jean Gros (1771–1835) Napóleon az eylaui csatában (1808) című festményére, amelynek hatalmas vásznán sivár, téli csatatér, feltűnően sok vér, valószínűtlen hősiesség és a nézőre vádlón tekintő figura látható. 

Fotó: Jeff Wall: Halott katonák beszélgetnek
(Vízió a Vörös Hadsereg őrjárata által állított csapda után, az afganisztáni Moqor közelében, 1986. tél),
1991–1992. 
2290 x 4170 mm színes transzparencia (dia) átvilágítódobozon

Wall célja a felvétel elkészítésével az volt, hogy úgy mutassa be a háború borzalmát és értelmetlenségét, ahogy a 19. századi történelmi festmények és képábrázolások: látványosan, ugyanakkor megdöbbentően valóságosan. „Az afgán-háború idején kezdtem el gondolkodni a témán, valamikor a nyolcvanas években, nem emlékszem pontosan, hogy mikor. Amikor a háború véget ért, a szovjetek visszavonultak és minden feledésbe merült. A Szovjetunió összeomlása beárnyékolta az afgán-konfliktust és Afganisztánra már nem figyelt a világ, egészen a tálibokig és 2001-ig.” – emlékezett vissza Wall egy interjúban. „A tudat, hogy a háború feledésbe merült érdekelt engem, és jó kiinduló alapul szolgált egy fénykép elkészítéséhez. Tetszett, hogy amikor a kép készült (valamikor 1991-ben, vagy '92-ben), az afgán-háború állt a legtávolabb a hírektől. Így szabadon játszhattam az újságírás és a történelem elemeivel...” – mondta Wall.
A Dead Troops Talk-ot 1992-ben több felvételből állította össze. Wall egy stúdióban rendezte be, keltette életre azt a domboldalt, ahol a felvételek készültek. A sebesült katonák megformálására színészeket kért fel. A egyes képrészleteket később Wall digitálisan illesztette össze, majd módosította, hogy a hatás minél életszerűbb legyen. Az elkészült cibakróm nyomatot mintegy 2x4 méteres méretben hívta elő, majd a fotót egy átlátszó műanyag lemezre helyezte, melyet filmnéző dobozra rögzített. 

Fotó: Jeff Wall: Halott katonák beszélgetnek (Vízió a Vörös Hadsereg őrjárata által állított csapda után, az afganisztáni Moqor közelében, 1986. tél), 1991–1992. (részlet)

A képeken szereplő sebesülteket és halottakat eljátszó modellek sminkjeit és sebeit a Rick Lazzarini vezette The Character Shop cég munkatársai készítették. A munkát egy alapos kriminológiai kutatás előzte meg, hogy a lőtt sebek, csonttörések élethűnek és hitelesnek tűnjenek a nagyméretű képen is. A The Character Shop csapata művégtagokat is készített a felvételhez és az egy hétig tartó digitális utómunkálatokat Wall vancouveri stúdiójában végezte.

Fotó: Jeff Wall: Halott katonák beszélgetnek (Vízió a Vörös Hadsereg őrjárata által állított csapda után, az afganisztáni Moqor közelében, 1986. tél), 1991–1992. (részlet)

Az élesen vádló kép hatalmába kerített néző úgy érzi, a katonák mindjárt felénk fordulnak, megszólítanak bennünket. De nem, egyikük sem néz ki a képből. Nem fenyeget a tiltakozás veszélye. Nem készülnek ránk kiáltani, hogy vessünk véget ennek a háború nevű iszonyatnak. Nem azért tértek vissza az életbe, hogy eltántorogjanak, megbélyegezzék a háborús uszítókat, akik ölni és meghalni küldték őket. Ábrázolásuk módja láthatólag nem rémít másokat, mert fölöttük (a bal szélén) fehérbe öltözött afgán guberáló ül, akiről nem vesznek tudomást, elmélyülten kotorász valakinek az oldalzsákjában, jobbra fönt pedig a lejtőn lefelé kanyargó ösvényen két afgán lép a képbe, talán maguk is katonák, a lábuk előtt heverő Kalasnyikovok tanúsága szerint már megfosztották fegyvereiktől a halottakat. Ezeket a halottakat egyáltalán nem érdeklik az élők: azok, akik kioltották életüket, a szemtanúk – és mi. Minek is keresnék a tekintetünket? Mit mondhatnának nekünk? »Mi« – ez a »mi« mindazokat jelenti, akik sosem tapasztaltak semmi olyasmit, amin ők mentek keresztül – úgysem értjük. Nem fogjuk fel. Tényleg nem tudjuk elképzelni, milyen volt. Nem tudjuk elképzelni, milyen borzalmas, milyen rémisztő a háború. – írta Susan Sontag Jeff Wall képe kapcsán A szenvedés képei című könyvében.

Fotó: Jeff Wall: Halott katonák beszélgetnek (Vízió a Vörös Hadsereg őrjárata által állított csapda után, az afganisztáni Moqor közelében, 1986. tél), 1991–1992. (részlet)

(forrás: character-shop.com; wikipedia.hu; typotex.hu; christies.com, Susan Sontag: A szenvedés képei, 2004, Európa Könyvkiadó, 130. oldal)

Tóth György Emese című aktfényképe 2007 őszén a Kieselbach Galéria és Aukciósház árverésén 1,8 millió forintért kelt el, mellyel akkoriban magyar rekordot állított fel, hiszen kortárs magyar fényképért még sohasem fizettek ennyit. (Egy évvel később Friedmann Endre Szerelem című fotója 2.2 millió forintos leütési árral döntötte meg ezt a rekordot.) Tóth György fotóját ITT találod.