Heinrich Curschmann (1846–1910) 1894-ben jelentette meg az orvosi fotográfiában mérföldkőnek számító Klinikai Illusztrációk című albumát, amelyben belső betegségek által az ember külsején okozott változásokat mutatott be fényképekkel és rövid kommentárokkal. A német orvos – aki 1888 és 1910 között a belgyógyászat professzoraként a Lipcsei Egyetemen tevékenykedett, 1892-ben pedig a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották – így ír a könyv előszavában:
„Hosszú időn keresztül a modellek és illusztrációk jelentették a legértékesebb forrását a klinikai oktatásnak. Sajnos, a legutóbbi időkig nehéz és drága volt őket előállítani, amely számottevően korlátozta a képi reprezentációk használatát. A fotográfiai eljárás gyors fejlődésével és különösen az egyszerűsödésével ezek az akadályok elhárulnak, és így még az amatőrök számára is lehetségessé vált gyorsan és biztonságosan dolgozni. Minden területen nő az érdeklődés a klinikai fotográfia iránt. Nemsokára eljön majd az idő, amikor a fotográfiai labor fizikai tudománya és kémiája ki fogja egészíteni a legtöbb klinikát és a nagyobb kórházakat.
Kihasználtam ezt, különös tekintettel a Lipcsei Orvosi Klinika bővítésére és felújítására, és következményként, az elmúlt években fotográfiai példák meglehetősen kiterjedt gyűjteménye jött létre ebből a munkából, amely bővülni és fejlődni fog. (A klinika saját fotólaborral rendelkezik és szomszédos, teljesen felszerelt sötétszobával a fényképezéshez, előhíváshoz, és a képek befejezéséhez. Álljon itt, hogy ez a szükséges munka kizárólagosan az intézményen belül készül majd el.) Naponta a legjobb szolgálatot biztosítják nekem az előadásokon, amely megegyezik egy klinikai leckével. [...] Íme, egy mintavétel a kollekciónk legtanulságosabb darabjaiból, amelyeket publikációra bocsátok. Remélem, hogy hasznosnak fognak bizonyulni, nem csak mint egy üdvözölendő segédlet a kollégáimnak az óráik alatt, de a szélesebb orvosi körökön belül is, a demonstrációtól kezdve a személyes kutatásig. [...] A képi reprodukálásra szánt esetek válogatása különféle kritériumok alapján történt. A nagyság, a ritkaság önmagában nem volt döntő. Meghatározóbb volt azonban: a fokozat vagy egy állapot osztályozásának döntő tökéletesítése, továbbfejlesztése, fokozatok megkülönböztetése, valamint a páciens karakterisztikus testtartásai és mozdulatai. A lemezek rézkarcból készültek, olyan alapos módon, hogy úgy hiszem, csak gratulálni lehet hozzá a kiadó cégnek. Minden képet egy rövid szöveg kísér, amely tartalmazza az információkat a kórelőzményről és az eset személyes körülményeiről, valamint bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a fotográfia mit mutat be. Bármi több szándékosan nincs bemutatva. Kiemelkedő jelentőségét csak a képi ábrázolás tolmácsolja. A szövegnek csak megerősítenie és hangsúlyoznia kell a hasznosságát mint tananyagnak.”
A bejegyzésben látható képek némelyike megrázó, sokkoló lehet. Csak akkor lépj tovább, ha ezt megértetted!
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and MedicineEgy kitűnő példája az izmok kivételesen átható pszeudohipertrófiájának. 11 éves fiú. Mindkét szülő és az összes (6) testvér egészséges. Nincs bizonyítható etiológia. 6 éves korig nyilvánvalóan jól és mozgásképes volt, mindazonáltal a fiú soha nem tudott futni. 6 és 7 éves kora között kezdődően a lábak gyengesége növekedni kezdett, nem sokkal később a karoké is. 10 éves korra a gyaloglás csak két mankóval lehetséges és csak miután függőleges helyzetbe felhúzták a karjánál fogva. A kép készültének időpontjában (1893 szeptember) a mozgásképesség teljesen lecsökkent. Továbbá, a gyerek képtelenné vált előrehajolni vagy egyedül állni.
A könyv megjelenésének évében valóban határozott érdeklődés mutatkozott az orvosi fényképezés iránt. Curschmann a Lipcsei Klinika laboratóriumának segítségével 50 doboz fényképet szállított az 1894-es Római Nemzetközi Orvosi Kongresszusra, amely különösen szenzációsnak számított. Ugyancsak 1894-ben adták ki először az Nemzetközi Orvosi Fényképészet című folyóiratot, amely kizárólag a fotográfiával mint az orvosi kutatást és annak gyakorlatát kiegészítő médiummal foglalkozott. A legelső számban egy hosszú cikk részletesen foglalkozott a „lipcsei sötétkamrákkal” és azok fontosságával az anatómiai kutatások területén. Szintén ebben az évben adta ki Dr. Max Nitze a Cisztofotográfiai Atlaszt, az új cisztokópiájának megfigyeléseivel első fotográfiai bizonyítékát nyújtva a húgyhólyag abnormalitásainak. Az élő test titkainak feltárása, illetve annak ígérete volt az, amely olyan szenvedélyt idézett elő a klinikusokban, hogy az évek során követték a fotográfia tudományának gyakorlatát, és amely elvezetett az 1894-es évhez. Egy évvel később azonban más irányt vett az orvosi fotográfia: Röntgen találmányával Curschmann és a világ nagy kórházainak többi igazgatója a röntgenlaboratóriumok megépítésére irányították figyelmüket. (Gáspár Balázs)
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and MedicineA páciens 40 éves tímár, házas, 8 egészséges gyermek apja, a kórelőzmény tünetmentes, soha nem volt lueszes, a nyomorúság első jeleit nyolc évvel ezelőtt vette észre: növekvő sápadtság, általános fáradtság, szexuális vágy csökkenése, hidegérzet a kezekben és lábakban, a lábujjak görcsös összehúzódása, és az ujjak, lábujjak és az orr nagyon korán kezdődő növekedése. A 16-os ábra mutatja a hatalmas mancsszerű kezeket a szokottnál nagyobb méretű, pufók, vastag ujjakkal és a rövid, durva körmökkel, valamint az óriási lábakat, amelyen szintén figyelemre méltó a lábujjak megnagyobbodása, a széles, hátulsó, kiemelkedő sarok jelentős mérete, és a láb széleinek kidomborodó vastagsága. A láb mérete a nagylábujjtól a sarokig 45,5 cm.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and Medicine62 éves, örökletesen egészséges munkás, aki korábban soha nem volt komolyan beteg. A nyomorúság 17 évvel ezelőtt kezdődött merev daganatokkal, hólyagokkal, és a bal kéz és ujjak különböző helyein feltűnő paronychia (körömfertőzés) repedéseivel, amely majdnem fájdalommentesen múlt el és különleges érzékenység nélkül tűnt el a beteg számára. A beteg saját maga még a halott csonttöredékeket is megrángatta a fekélyes ujjaiból jelentős fájdalom nélkül. Ebben az időben vagy egy kicsivel korábban volt, hogy a bal kézben gyengeség érzése támadt és a hátgerinc elhajlása megkezdődött. A jobb oldal teljesen hibátlan maradt és marad. A 18-as és 19-es kép az egész figura elég tipikus képét nyújtják elölről és hátulról. Megmutatják a súlyos gerincferdülést, a különös fiziognómiát a beesett bal szemmel, a bal kéz deformáltságát összehasonlítva a változatlan jobbal.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and Medicine25 éves kereskedő, aki semmit nem tud mondani a féloldali bénulásának kezdetéről, amely a korai gyerekkorában körülbelül három és öt éves kora között sújtotta. A bal végtagok gyengeségén kívül, a páciens a fejlődés figyelemre méltó retardációját is mutatja, a karon sokkal inkább mint a lábakban. Mindkettő bénult izomgörcsöt mutat, a kar szokásos, jellegzetes pózát eredményezve. A megrövidülés a bal láb egyaránt érintett felső és alsó részén, a felső comb súlyos befelé fordulása, és a hajló izomgörcs a térdben a képen látható pozícióhoz vezetett. A páciens képes, némileg megtámasztva, előre menni egészen folyamatosan, míg a kar hasznavehetősége nagyon limitált.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and MedicineFéloldali atetózis (Atetózis alatt a kézujjakon, karokon, ritkábban a fejen és törzsön mutatkozó meglehetősen lassú és akaratlan mozgásokat értjük. ) esete túlnyomórészt a jobb kézen, a tünet cerebrális parézis (Olyan betegség, amelynek fő tünete a mozgásfogyatékosság.) folyománya. 57 éves egyedülálló eladó, aki nem tudott megbízható részleteket szolgáltatni a betegségének gyerekkori idejéről és körülményeiről.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and Medicine29 éves szakácsnő. A betegség közvetlenül egy nehéz csomag szállítása következtében jött létre. A 36-os ábra a pácienst függő (némileg megtámasztott) karokkal mutatja. A lapocka kitüremkedik a mellkasból, lent erőteljesebben mint fent. Az alsó rész közelebb esik a gerinchez, így a lapocka kiálló széle ferdén fut fentről és kintről lejjebb és befele.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and Medicine27 éves dolgozó nő. Mindkét szülő meghalt tuberkulózisban, a fiútestvér 8 évesen elhunyt cukorbetegségben. Életének 13. évében összeesett egy pincében. Akkortól kezdve jelentős pszichológiai idegesség, rövid időszakonként heves szívdobogás jellemzi, nem sokkal utána duzzanat kezdete a pajzsmirigyben és a szemgolyók kidülledése. A betegség, ezért, legvalószínűbb, hogy a jelzett baleset következménye. Érdemes megjegyezni a szemgolyók rendkívüli és a pajzsmirigy közepes méretű duzzadtságát. A szív nem nagyobbodott, a billentyűk normálisak.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and Medicine45 éves munkásfeleség. A betegség 6 évvel korábban szívdobogással és légzési nehézségekkel kezdődött. A duzzanat első megjelenése 5 évvel korábbra tehető. A betegség oka teljesen ismeretlen, sem vérbaj, sem alkoholizmus. Az esetet egy borzasztóan nehéz lüktető zsák különbözteti meg, egy furcsa iszonyúság, amely az elülső mellkasból áll ki. A duzzanat néha nagyon gyorsan nő, de olyan is van, hogy teljesen stagnál egy hónapig, és még csekély csökkenést is megfigyeltek, alkalmat szolgáltatva hamis reményeknek. A zsák tekintélyes mérete ellenére a páciens nem mutatta és nem mutatja mellkason belüli képződmény kedvezőtlen kihatásának jeleit, ennek következtében lényegében zsákképződményként értelmezhetjük.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and MedicineEredetileg a pajzsmirigy bal oldalát támadta mint egy ökölnyi méretű kemény tumor, látható és tapintható, amely kiterjedt lefelé egészen a vállcsontig, felfele egészen az állkapocsig és a hát fele majdnem egészen a gerincig. A gége némiképp el lett tolva jobbra. [...] 67 éves pálinkafőző özvegye. Krónikus alkoholizmus. Szétterjedt érelmeszesedés. A halál oka szívelégtelenség.
Fotó: Heinrich Curschmann: © Art and MedicineKörülbelül ökölnyi méretű, gömbszerű, elasztikusan ruganyos és nagyon könnyen félretolható tumor, amely a bal oldali nyirokedényekből jön ki. A gége és a légcső egy ujjszélességnyivel jobbra átnyomva a nyak középső vonalától. A nyaki erekben nincs jele szűkületnek. 25 éves kukás. A csapás a 18. életévében kezdődött. Az anya hasonlóképpen köszvényben szenved.
(forrás: wikipedia.de; artandmedicine.com)
Az 1806-ban született Douchenne de Boulogne azt feltételezte, hogy az emberi lét alapvető állapotait (öröm, félelem, csodálkozás, csalódás, ijedtség, fájdalom) bizonyos izmok elektromos árammal történő stimulálásával is ki lehet váltani, melyek az arc rezdüléseiben jutnak kifejezésre. Az izmok ingerlésére kettő vagy négy elektródát használt, a szükséges áramot pedig egy, a szobában található generátor szolgáltatta. Összesen öt vizsgálati alany állt Duchenne rendelkezésére: egy fiatal és egy idősebb nő, egy leendő anatómus, Jules Talrich, egy alkoholista munkás és kedvence, a szellemileg visszamaradott cipész. A felkavaró sorozatot ITT találod.
