Tíz kategóriában 14. alkalommal vehették át a Prima Primissima díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Művészetek Palotájában megtartott pénteki gálaesten. A Prima Primissima küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. 2016-ban a Magyar képzőművészet kategóriában Benkő Imre Balázs Béla-díjas fotográfus, fotóriporter kapta meg a díjat. 

Fotó: Kovács Tamás: Benkő Imre a díjátadón, 2016 © Kovács Tamás / MTI

Benkő Imre 1963-tól kezdett ismerkedni a fényképezéssel. 1968 és 1986 között a Magyar Távirati Iroda fotóriporter-munkatársa volt. 1987-től kilenc éven keresztül az ózdi kohászat leépülését dokumentálta, s ezzel a fotósorozatával 1992-ben elnyerte a W. Eugene Smith Memorial Fund (New York) ösztöndíját. A való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekli képei alkotásakor. 1975-ben és 1978-ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán. 1991-ben Pulitzer Emlékdíjat, 2004-ben Érdemes művész és Magyar Fotográfia Nagydíjat, 2016-ban Kiváló művész díjat kapott. Hét fotóesszé albuma jelent meg. Számos jelentős közgyűjtemény és galéria őrzi a műveit. Képeit már a Mai Manó Házban is bemutattuk. 

Az 1943-ban, Kispesten született Benkő Imre több mint negyven éve örökíti meg fekete fehér fotóesszéiben Budapestet. Szubjektív dokumentarista, aki a hangos és hangzatos események és a “döntő pillanatok” helyett elsősorban az élet hétköznapi, megszokott menetére koncentrál. Ebben a látszólagosan a szürke árnyalataiból kirajzolódó közegben fürkészi Benkő az embert és rögzíti a mindennapoknak az elillanó magasztosságtól megfosztott egyszerű folyamatát.
A képre kattintva Benkő Imre budapesti képeiből találsz egy válogatást.

Fotó: Benkő Imre: Szív utca, Budapest, 1988

Benkő Imre az autonóm riport műfajának egyik legjelentősebb magyar képviselője. Acélváros című sorozatáról így vall: "Az első találkozáskor a gyár fényszegény csarnokában, a vasmunkások megdöbbent szoborarcát látva, tudtam, hosszú távon visszajárok majd, fotójegyzeteket készítek sorsuk alakulásáról, a város életéről. Kilenc évig kísértem figyelemmel a kohászat leépülését, egy drámának voltam részese, ahol emberek ezrei váltak munkanélkülivé."
A képre kattintva Benkő Imre Ózdon készült fotóit találod.

Fotó: Benkő Imre: Zenés ébresztő. Ózd, 1989

"Panoráma fotóesszém vizuális meditáció közeli és távoli kalandozásaimról. A tiszta fotográfia egy tanulmányút, a világ megértése számomra. A keresett élmények alapján, a korjelenségek szubjektív lényegét szeretném képpé fogalmazni. Az orosz gyártmányú HORIZON 202 fényképezőgép, egy különleges 110 fokos látószögű furcsa szerkezet, exponáláskor a 28 mm-es objektíve félkörben elfordulva, résenként világítja le a kisfilmes negatívot." 
A fotóra kattintva Benkő Imre HORIZON fényképezőgéppel készült képeiből találsz egy válogatást.

Fotó: © Benkő Imre: Havanna. Kuba, 2006

Benkő Imre a kezdetektől fényképezi a Sziget lakóit. A Szigeten készült sorozatáról így vall könyvében: „Az életforma-változás, a fiatal generációk sokszínűsége, egy sajátos korhangulat vizuális megidézése érdekelt. A korjelenségek idővel elmúlnak, átalakulnak. A fényképek emlékeztetnek. A Sziget időutazás volt számomra. Nagy forgatagában az ezredforduló emberarcát kerestem. Tudom, a Szigetnek nincs egységes arcképe, csak egyéni olvasatai vannak. Az én Szigetem a dokumentarista fotográfia csendes, titokzatos világa.”
A fotóra kattintva Benkő Imre Szigeten készült képeiből találsz egy válogatást.

Fotó: © Benkő Imre: Hajógyári-sziget. Budapest, 2000

Urbán Ádám kisfilmjében Benkő Imre mesél az 1989-ben készült fotójáról.

(Forrás: primissima.hu; index.hu)

GRATULÁLUNK!