Az 1943-ban, Kispesten született Benkő Imre több mint negyven éve örökíti meg fekete fehér fotóesszéiben Budapestet. Szubjektív dokumentarista, aki a hangos és hangzatos események és a “döntő pillanatok” helyett elsősorban az élet hétköznapi, megszokott menetére koncentrál. Ebben a látszólagosan a szürke árnyalataiból kirajzolódó közegben fürkészi Benkő az embert és rögzíti a mindennapoknak az elillanó magasztosságtól megfosztott egyszerű folyamatát.
Akiről itt következőkben szó lesz, nem mérnök. Nem is volt az soha. Mégis felépített egy várost – képekből. S ez az ő városa, az ő Budapestje.
Mindenkinek megvan a maga Budapestje. Aki itt él, annak éppúgy, mint aki dolgozni jár ide, vagy csupán vendég, netán menekült és bujkál. Mind őriz valamit: arcokat, hangokat, illatokat, ízeket, de leginkább mégiscsak képeket.
Millió és millió képet tárol emlékezetünk, nehéz volna megmondani, kié hitelesebb. A darukezelő fentről, a koldus térdmagasságból ismeri a várost. A hajósok mindig a víz felől látják, az utcalányok meg a járdáról, ahonnan felszedik őket. Ahány nézőpont, annyi igazság. Ám van egy, akinek képei mindünkétől különbözik. A fotográfus az. Ő a kor egyik legfontosabb diagnosztája. Rögzíti a tényeket, s ezt néha olyan erővel teszik, hogy képtelenek vagyunk szabadulni hatása alól. Befolyásolja látásunkat. Az ő utcáin és terein járunk, anélkül, hogy tudnánk. Párizs más város volna, ha Atget és Brassai nem készítik el róla képeiket. Megkockáztatom, hogy fakóbb, kevesebb. S ez New Yorkra, Berlinre, Rómára vagy Prágára ugyanúgy igaz. E helyeken a fotográfusok döntően hozzájárultak a városról kialakult képhez, hangulathoz, s szinte mellékes, hogy azóta ez teljesen átalakult. Az ott élők emlékezetében a párizsi éjszaka, ahogy Brassai látta, nem múlik el sosem. A fotográfusnak sikerült, ami az írók közül is csak alig néhánynak: mítoszt teremtett egy városnak. - olvashatjuk a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható Benkő Imre: Szürke fények. Budapest 1970–1999. című fotóalbumának előszavában.
Köszönet Benkő Imrének, aki engedélyével lehetővé tette a budapesti fotóinak bemutatását a Mai Manó Ház blogján.
Fotó: Benkő Imre: Luxus Áruház, Budapest, 1982
Fotó: Benkő Imre: Népszínház utca, Budapest, 1989
Fotó: Benkő Imre: Graffiti mozi, József körút, Budapest, 1989
Fotó: Benkő Imre: Havanna lakótelep, Budapest, 1981
Fotó: Benkő Imre: Vállalkozók bálja, Operaház, Budapest, 1994
Fotó: Benkő Imre: Havanna lakótelep, Budapest, 1984
Fotó: Benkő Imre: Udvar, Dob utca, Budapest, 1984
Fotó: Benkő Imre: Szív utca, Budapest, 1988
Fotó: Benkő Imre: Teréz körút, Budapest, 1990
Fotó: Benkő Imre: Mozgólépcső, Budapest, 1977
Fotó: Benkő Imre: Nyugdíj, Ferencváros, Budapest, 1977
Fotó: Benkő Imre: Párizsi udvar, Budapest, 1988
(forrás: archiv.maimano.hu)
A kétszeres World Press Photo díjas Benkő Imre 1989-ben, Ózdon készült díjnyertes fotójának történetét ITT találod.
