Ansel Adams (1902-1984) a fényképezés Thomas Mannja. Nem a kísérletezők, hanem a nagy összefoglalók közé tartozik: munkássága mágába sűríti mindazt, amit realista hagyománynak nevezhetünk. Nevét a műfaj klasszikusainak számító, fenséges tájképei mellett fényképkészítési módszere, a zónarendszer tette ismertté. A módszer meglehetősen szép karriert futott be: főiskolákon, egyetemeken tanítják, szaklapokban, disszertációkban magyarázzák, végtelenül leegyszerűsítik és fölöslegesen túlbonyolítják. Elterjedtségére jó példa, hogy az egyik legújabb Hasselbladot úgy hirdetik: fénymérője a zónarendszeren alapul. Amerikában, közelebbről Vermont állam Newfane városában van egy kis fényképészcsoport, mely Adams örökségét viszi tovább, s mellesleg 4x5 és 8x10 incses fagépeket, 5x7-es nagyítógépet, fotópapírt, archív mosót és ezeregy más hasznos fotókelléket gyárt és forgalmaz; nevük Zone VI (napsütötte arcnak lehetne fordítani, de erről majd később). 

Fotó: Zónák Imogen Cunningham és Ansel Adams közös fotóján

 Adams a könyveiben is a nagy összefoglaló: mindaz, amit a fényképkészítési technikákról leír, voltaképpen máshonnan is tudható. De van egy döntő különbség: Ansel Adams nem metaforákkal és homályos fogalmakkal operál, hanem egzakt, mérhető kategóriákkal! A zónarendszer segítségével a fényképkészítés sokváltozós egyenletének végeredménye, akár több elem együttes változtatásakor is, előre és pontosan kalkulálható. Ugyanis zárt ez a rendszer: meghatározott elemek szerepelnek benne, meghatározott szabályok szerint.
Zárt ez a rendszer, de nem merev: a zónarendszert használhatjuk úgy, ahogyan az idős mester kidolgozta és ránk hagyta, de ha valakinek úgy jobban tetszik, átalakíthatja a saját képére és hasonlatosságára – erre mellesleg Adams kifejezetten biztatja olvasóit. De a zónarendszer legfőbb erénye, hogy miután megértette és begyakorolta az ember, áttekinthető és ezért kézben tartható a fényképkészítés összes folyamata. Ráadásul nem kell hozzá különösebb műszaki jártasság: bizonyos alapismeretek birtokában bárki megértheti.
Adams módszeréből az profitálhat legtöbbet, aki nagy formátumú fényképezőgépet, fekete-fehér sikfilmet használ, s a negatívjait maga hívja elő és nagyítja. A nagy formátum előnye (a perspektívakorrekció mellett) ma már elsősorban nem a nagyobb negatívméretben van, hanem abban, hogy minden felvétel egyedien kezelhető. Kérem, hogy aki kis- vagy rollfilmre és kizárólag színes diára dolgozik, ne hagyja itt abba az olvasást! Összefoglalásunk ugyanis, azt remélem, mindenkinek szolgálhat tanulságokkal, aki fényképet készít. (Szilágyi Sándor)

A fotótechnikai szakkönyv online verzióját (pdf) a képre kattintva olvashatod el!

Fotó: Szilágyi Sándor: Ansel Adams Zóna-rendszere, Budapest, Pelikán Kiadó, 1995

(forrás: latszoter.hu; overgaard.dk)

Ansel Adams fekete-fehér tájfotóiból ITT találsz egy válogatást.