Amit csak ritkán látunk - Válogatás Mai Manó fotóinak hátlapjaiból

2017. július 22. Mai Manó Ház

„Kiállítási rendjelek díszokmány és aranyérem kiváló gyermekfelvételekért. Csász. és kir. szab. 1885. Legnagyobb kitüntetések 12 nagy kiállításon. Telefon 971.” - ezzel a szöveggel hirdette szolgáltatásait Mai Manó császári és királyi udvari fényképész (1855-1917) a vizitkártya formátumú fotográfiái hátlapján, azaz verzóján. A verzó elnevezés a latinból származik, a forgat jelentésű szó a hátoldal, hátlap megnevezésére szolgál.
A fotográfiában a vizitkártyát - más nevén a látogatójegyet - főként 1852 és 1919 között használták. A vizitkártya fényképezés forradalmi változásokat hozott. Amint ez a divat végigsöpört Európán és Amerikán, az emberek milliói fényképeztették le magukat. A vizitkártya általában egy 6×9 cm formátumú portréfénykép volt, amelyen a kép alatt szerepelt néhány alapvető információ: a fényképész neve és a város, ahol a fényképész műterme működött. A verzón - a kemény karton hátoldalon - sok esetben művészi grafika kíséretében, a fényképészre vonatkozó további információk szerepeltek: a neve mellett a műtermének címe, a díjai és kitüntetései, valamint a közönségnek nyújtott szolgáltatásainak felsorolása.
Mai bejegyzésünkben a Fortepan gyűjteményében található Mai Manó verzókból válogattunk. 

(forrás: fortepan.hu)

Mai Manó életét, munkásságát, közéleti tevékenységét, illetve az általa épített műteremház történetét már jól ismerhetjük a Mai Manó fotográfiái című könyvből, és más írásokból. A következőkben 1894 és 1931 között megjelent cikkek, írások, hirdetések, közlemények felhasználásával csupán néhány érdekességgel és adalékkal szeretnénk szolgálni a Nagymező utca 20. szám alatt álló műterem fényképészmesterének életét és működését illetően, illetve az említett források segítségével megpróbálunk világosabb képet adni utódja, Weisz Hugó tevékenységéről. Az írást ITT találod.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása