„Kiállítási rendjelek díszokmány és aranyérem kiváló gyermekfelvételekért. Csász. és kir. szab. 1885. Legnagyobb kitüntetések 12 nagy kiállításon. Telefon 971.” - ezzel a szöveggel hirdette szolgáltatásait Mai Manó császári és királyi udvari fényképész (1855-1917) a vizitkártya formátumú fotográfiái hátlapján, azaz verzóján. A verzó elnevezés a latinból származik, a forgat jelentésű szó a hátoldal, hátlap megnevezésére szolgál.
A fotográfiában a vizitkártyát - más nevén a látogatójegyet - főként 1852 és 1919 között használták. A vizitkártya fényképezés forradalmi változásokat hozott. Amint ez a divat végigsöpört Európán és Amerikán, az emberek milliói fényképeztették le magukat. A vizitkártya általában egy 6×9 cm formátumú portréfénykép volt, amelyen a kép alatt szerepelt néhány alapvető információ: a fényképész neve és a város, ahol a fényképész műterme működött. A verzón - a kemény karton hátoldalon - sok esetben művészi grafika kíséretében, a fényképészre vonatkozó további információk szerepeltek: a neve mellett a műtermének címe, a díjai és kitüntetései, valamint a közönségnek nyújtott szolgáltatásainak felsorolása.
Mai bejegyzésünkben a Fortepan gyűjteményében található Mai Manó verzókból válogattunk. 

(forrás: fortepan.hu)

Mai Manó életét, munkásságát, közéleti tevékenységét, illetve az általa épített műteremház történetét már jól ismerhetjük a Mai Manó fotográfiái című könyvből, és más írásokból. A következőkben 1894 és 1931 között megjelent cikkek, írások, hirdetések, közlemények felhasználásával csupán néhány érdekességgel és adalékkal szeretnénk szolgálni a Nagymező utca 20. szám alatt álló műterem fényképészmesterének életét és működését illetően, illetve az említett források segítségével megpróbálunk világosabb képet adni utódja, Weisz Hugó tevékenységéről. Az írást ITT találod.