A HÉT FOTÓSA - Válogatás Manuel Álvarez Bravo felvételeiből

2018. április 26. Mai Manó Ház

Manuel Álvarez Bravo 1902-ben született Mexikóvárosban. Szerencsésnek mondható, hiszen olyan családban nőtt fel, mely nagyra becsülte a művészetet: nagyapja fotográfus volt, apja festő, de a fényképezés is vonzotta. Álvarez Bravo zenét és festészetet tanult és huszonegy éves korában kapta meg első kameráját. A családi kapcsolatoknak köszönhetően már fiatalkorában megismerkedett a kor művészeivel; Tina Modottival, Diego Riverával, később pedig Edward Westonnal is találkozott, de Cartier-Bressonnal is jó kapcsolatot ápolt. Az első profi fotós munkahelye a korábban Modotti által betöltött Mexican Folkways fotóriporteri állása volt a harmincas években.
Álvarez Bravo akkor szembesült a formák modernista egyszerűsítésével, amikor a Mexican Folkways folyóira számára mexikói falképfestők (pl. Orozco) műveit fotózta. Az 1940-es évektől kezdve Álvarez Bravo fényképeit Mexikón kívül is egyre jobban megismerték. Steichen 1955-ös, Az ember családja kiállításán három fényképe is szerepelt a „születés” és a „halál” szekcióban. A Mexikóból kiragadott kontextusokban a nézők nem feltétlenül ismerték fel Álvarez Bravo számos utalását az ősi mítoszokra, rítusokra, amelyek többszörösen fonódtak össze a termékenységgel és a halállal.
A La Buena Fama Durmiendo (A jó hírnév alszik, 1938-39) című képen például egy napon szundikáló nőt láthatunk. Pokrócon vagy szőnyegen fekszik, bokáját és combját kötés borítja. Szeméremtájéka hangsúlyosan látszik a fehér szövet mellett. A csábító, szexuális töltetű akt a szürrealizmus erotika és a módosult tudatállapotok iránti érdeklődését tükrözi. A fényképet jellegzetes mexikói motívumok is átszövik, amelyeknek semmi közük a szürrealizmushoz. A mexikói néphagyományban az alvó alak mellé szórt tüskés kaktuszdarabok veszélyt jeleznek.
Álvarez Bravo művein – amelyeknek egy részét kifejezetten a fényképezőgép számára állította be – a múlt nem úgy él tovább a jelenben, mint a nyugati történelemben, amely csakis kronológiai sorrendben helyezi el az eseményeket, és szigorúan bánik a múlttal. Érdekes adalék, hogy Álvarez Bravo soha nem elemezte részletesen az alkotásai, talán mert a költői nüánszok elveszek volna prózába öntve. Ezért arra a vádra sem reagált, hogy képei azt a belső mexikói egzotikumot népszerűsítik, amelyet a XIX. századi utazó keresett a gyarmati tárgyú fényképeken. – írta Mary Warner Marien az A fotográfia nagykönyve című munkájában.
Manuel Álvarez Bravo száz éves korában, 2002-ben hunyt el, munkássága még ma is nagy hatással van a kortárs mexikói fotóművészetre. 

mab0001.jpgFotó: Manuel Álvarez Bravo: La señal / The Sign, 1967 © Colette Urbajtel / Archivo Manuel Álvarez Bravo, s.c.


Mivel ezen a héten Álvarez Bravo egy 1933-ban készült képét választottátok a HÉT FOTÓJÁNAK, ezért mai bejegyzésünkben a mexikói fotográfus képeiből válogattunk. 

(forrás: artblart.com; Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve - A fényképezés kultúrtörténete, Typotex Kiadó)

A külföldre távozott és híressé vált magyar fotográfusok listáján előkelő helyen kellene szerepelnie egy, a pályáját Mexikóban kiteljesítő művésznek is, akinek azonban a neve fájdalmasan hiányozni szokott róla. Horna Kati fotográfus képeiből ITT találsz egy válogatást.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása