Flor Garduño (Mexikó, 1957) Latin-Amerika egyik legjelentősebb fotóművésze. Művei mélyen a mexikói kulturában gyökereznek. Fotóesszéi bizonyos fokig a szociofotográfia kategóriájába illeszkednének, de ezen túlmutat kétségtelen vizuális, költői kifejezőerejük.

Flor Garduño

1976 és 1978 között az Antigua San Carlos Akadémián tanult, olyan nagy mesterek tanítványaként, mint a magyar származású Kati Horna és a nagy mexikói fotóművész Manuel Alvárez Bravo. Flor Garduño első művei az ő hatásukra készültek, amelyeken a realizmus nem nélkülözi a fantasztikus elemeket és egyben ötvöződik az antropológiai fotográfia sajátosságaival is.
 

Fotó: Flor Garduño: Pez Espada, México, 1998.

 Ahogy Verónica Volkow költőnő is megjegyzi, Flor Garduño fotói olyanok mintha nem is az utcán vagy műteremben készültek volna, hanem egy belső, intim dimenzió kisugárzásai lennének. Az sem véletlenszerű, hogy költői tájak között dolgozott, hieratikus portréi, csendéletei a szürrealizmus jegyében születtek. Flor az aktfotók nagy mestere. Az akt egy rejtett valóságot ábrázol, megtekintésekor úgy érezzük mintha rejtett titkok birtokába jutottunk volna.
 

Fotó: Flor Garduño: La de las margaritas, Mexico, 1999.
 

Sárosdy Judit kritikája - mely a Mai Manó Házban 2005-ben megrendezett Belső Fény című kiállítás kapcsán a Filmkultúra oldalán jelent meg - így fogalmaz Garduño munkáiról:

"Flor Garduño aktjai, csendéletei sajátos szemszögből láttatják a világot. Bár művei mélyen a mexikói kultúrában gyökereznek, mégis egyetemes érvényűek. A fények és árnyékok nyelvén beszélnek az emberről és a természetről, illetve a nőről s a világteremtő női princípiumról. Ilyen pontosan és szépen csak az képes megmutatnia a láthatatlant, aki a maga teljességében észleli az univerzum lüktetését. Garduñótól távol áll mindenfajta racionális okoskodás; a modern civilizáció áldásait-átkait naponta megélő művész egy mitikusabb világba kalauzol el bennünket. A mítoszok még nem teljesen antropomorfizálódott világában ember–állat–növény, illetve az elemek még egy lényegűek."
 

Fotó: Flor Garduño: Hoja elegante, México, 1998.
 

Flor Garduño fotói megtalálhatóak a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a Los Angeles-i Getty Központban, a chicagói Art Institute-ben, a párizsi Nemzeti Könyvtárban, a kölni Ludwig Múzeumban és a zürichi Stiftung für Photographie Alapítvány archívumában; művei különböző magángyűjtemények tulajdonát képezik.
Kiadott könyvei között szerepelnek az “Örök mágia játéka”, a “Bestiárium” az “Idő Tanúbizonysága” és a “Mesteños és Flor”. Több nemzetközi díjat nyert és a világ több helyén kiállított, többek között Európában és Amerikában. Két gyermeke van, Mexikó  és Svájc között osztja meg az életét.
 

Fotó: Flor Garduño: Pera, Suize, 1998.

Fotó: Flor Garduño: Lecciones de botánica, Suize, 1997.

Fotó: Flor Garduño: Abrazo de luz, México, 2000.