Egyesek megoldották a növényzet fényképezését is. Thomas Keith (1827-1895) tudatosan csak a kora reggeli és a késő délutáni órákban fényképezett, mert - mint mondta - „akkor a fény sokkal lágyabb, az árnyékok hosszabbak és a középtónusok gazdagabbak." Témái rendkívül egyszerűek, hétköznapiak. Csupasz fűzfákat ábrázoló képén a lapos súrlófényben a fakéreg rücskössége szinte tapintható, a fehér égboltot beszövi a kusza ágak szövevénye. A kép puritánságával az új tárgyiasság nagy tájfotósának, Renger-Patzsch tájképeinek előfutára lehetne. A látványos, messzetávlatú hegyvidéki és vízi tájak fényképezőivel ellentétben Henry White (1819-1903) is a legegyszerűbb természetrészleteket kereste, virágágyakat, falra futtatott repkényt, előtte tüskebokorral fényképezett. „Szántóföld”-jén csak néhány gabonakereszt látszik közelről, a délutáni napfényben anyagszerűen csillognak a részletek.
E ritka, szép felvételek ellenére a közeli természetrészletek kevésbé foglalkoztatták a kor fényképészeit, mint a széles horizontú tájak, mivel a gyűjtőket, az albumok vásárlóit nem hétköznapi, bárhol előforduló tárgyak, növények, egyszerű részletek, hanem távoli országok híres vidékei és épületei érdekelték. A fényképet nem művészi megoldásáért, hanem témájának szépségéért, érdekességéért gyűjtötték. A XIX. századi fotográfiák között igen-igen ritka az eddig említettekhez hasonló, egyéni elképzelést mutató, a fényképi ábrázolás lehetőségeire rátaláló, művészi hatású kép. A technikai nehézségek következtében túlnyomórészt unalmasan reproduktív ábrázolásokkal találkozunk.
Fotó: Henri le Secq: Fantaisies (Still life), ca. 1856.
Elvétve kerültek csendéletfotók a gyűjtők kollekcióiba. A feltalálók nyomdokaiban járva inkább csak a saját kedvükre kísérletező műkedvelők munkái közt fordul elő e műfaj. A virág- és gyümölcscsendéletek esztétikus fényképi megjelenítését a nyersanyag színérzéketlensége erősen korlátozta. A műfaj nagy egyénisége, Henri le Secq (1818-1882) 1855-ben adta ki csendélet- és tárgyfelvételeinek szép sorozatát Fantaisies című albumában. Nem Talbot példáját folytatta, nem egyszerű, mindennapi tárgyakból állította össze csendéleteit. Tárgyai előkelőbb származásúak, választékosabbak: leggyakrabban az üveg- és ötvösművészet remekeit fényképezte csillogó fényeikkel, reflexeikkel.
Fotó: Adolphe Braun: Flower still life. Circa 1855.
A fotográfia több területén is igen eredményesen kísérletező Adolphe Braun (1812-1877) szebbnél szebb tájképei, turisztikai jelenetei és igen jelentős, mozgást ábrázoló utcaképei mellett a növényfényképezés és a virágcsendélet terén is maradandót alkotott. Pohárban álló nagy, fehér szirmú virágfotója a világos tónusskála megannyi árnyalatán játszik. Plasztikus világítással érte el az égbolt előtt kirajzolódó, dekoratív elhelyezkedésű, hosszú levelű növények részletgazdag bemutatását is.
(forrás: geh.org)
Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez
