A legerőteljesebb festői csoport a francia Photo Club volt. Szellemi irányítója a századforduló legnagyobb hatású művészfotósa, Robert Demachy (1859-1936) kedvelt nőalakjaiban következetesen a francia impresszionisták, kiváltképpen Degas képeinek benyomását akarta kelteni. Ennek érdekében a gumimásolás mellett ecsettel, ceruzával, kaparóval, tűvel átdolgozta a fotó rajzát. "Színfalak mögött" című táncosnőképét akár Degas-pasztell reprodukciójának nézhetné a felületes szemlélő. Még feltűnőbb a krétarajz hatására való törekvés egy ülő leány portréján. Máskor a fejet nem rajzolta át, meghagyta plasztikus, fényképi jellegét, csak a ruhát, környezetet oldotta fel bizonytalan, impresszionisztikus foltokban.
Fotó: Robert Demachy: Behind the Scenes, 1906.
Tanítványa, Constant Puyo (1857-1933) nem követte Demachy stílusának egységét, hanem az impresszionisztikustól az idillikus és allegorikus képekig mindent csinált. Szentimentális hangvételű képei tömegéből egy meglepően újszerű, modern felfogású pillanatkép, a „Montmartre", egy nagyvárosi erkélyen kihajló, tollseprűs szobalány életszerű figurája emelkedik ki.
Fotó: E.J. Constant Puyo: Montmartre, 1904.
A többi ország festészetutánzói - az osztrákok és néhány amerikai kivételével - nem mentek olyan messzire a kép átalakításában, mint a franciák, akik az impresszionista képhatás elérésére vázlatosan elnagyolt foltokká módosították a tónusokat. A belga Leonard Misonne (1870-1943) képeinek témája és megoldása szinte minden felvételén ugyanaz volt. Sík, messzitávlatú vidékeket vagy városszéli utcákat fényképezett, mindig szemmagasságból. A képszélek a középtérben fákkal vagy házakkal lezárva, az előtérből középen kerék- vagy lábnyomokkal, eső utáni fényreflexekkel tagolt út vezet a messzeségbe, a tájat facsoport, álló vagy lassú mozgású alakok élénkítik. De gazdag hangulatiság kárpótolja a nézőt a festészettől átvett, egyhangú, szimmetrikus komponálásmódért és a tiszta fényképszerűségnek mérsékelt festőiséggel való helyettesítéséért. Képei mindig ellenfényben készültek, mellyel jól elkülönítette az egymás mögé kerülő formákat, és fokozottan érvényre tudta juttatni az atmoszférikus hatást.
Fotó: Leonard Misonne: Coming Back from Market, c. 1920.
Bár az egyetlen változatosság képein, hogy az időjárás számtalan változatát tudta érzékeltetni, képei tartalmilag rendkívül gazdagok, életszerűek. Különös előszeretettel fényképezte a táj párás, ködös és eső utáni hangulatát, de mesteriek a szélben zúgó fák és a hóborította utak képei is.
Fotó: Leonard Misonne: Au passage d'eau, 1924.
Misonne kompozíciós sémáit és ellenfény-világításának megvesztegető szépségét igyekezett értékesíteni az angol Alexander Keighley (1861-1947) is, de az ő fennkölt, szentimentális vagy idillikus témái csak romantikus hatáskeresést árasztanak, hiányzik belőlük Misonne természet-ábrázolásának lírai vagy drámai atmoszférateremtő ereje.
Fotó: Alexander Keighley: A fantasy, 1915.
From Impressionist Camera: Pictorial Photography in Europe, 1888-1918
Forrás: Tőry Klára: A fényképezés nagy alkotói. Átdolgozott változat, Budapest, 2004.
Vissza a tartalomjegyzékhez
Tovább a következő fejezethez
