Az arc a legszembeötlőbb részünk, ami alapján bármiféle képet kialakítunk magunkban másokról. Egy embert szinte ránézésre hajlamosak vagyunk megítélni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismerjük. Az arc jelentősége megkérdőjelezhetetlen, valamit mesél nekünk a másikról, ami segít eldönteni, hogy az illetővel a későbbiekben szeretnénk barátságot ápolni, ellenszenvesnek találjuk, vagy egyszerűen közömbösek maradunk iránta. Az arc az identitásunkat jeleníti meg, de hogyan beszélhetünk állandó identitásról, ha vonásaink folyton változnak?
Saul Steinberg 1914-ben, a dél-romániai Rimnicu Saratban született. 1933-tól építészetet tanult Milánóban, s itt indult el pályafutása képregény rajzolóként. Származása miatt az 1940-es évek fasiszta intézkedései elől az Egyesült Államokba menekült. New Yorkban telepedett le, ahol eleinte a Life és a Harper’s Bazar újságok részére rajzolt, majd 1941-től már a New Yorker magazin is felfedezte, ahol ezt követően az olvasók hatvan éven keresztül csodálhatták karikatúráit. Az illusztrátor nyitott szemmel járt, kritikusan szemlélte és ábrázolta környezetét, amelynek köszönhetően igen rövid idő alatt a New York-i művésztársadalom egyik legelismertebb tagjává vált. Steinberg itt találkozott és kötött barátságot a Magnum fotósával, Inge Morath-tal, akinek többek között a világ egyik legismertebb képét, az 1957-ben keletkezett „A Lama in Time Square”-t is köszönhetjük.
Fotó: from 'The Mask Series with Saul Steinberg', 1961-1962 © Inge Morath
Inge Morath és Steinberg barátsága 1958-ban kezdődött egy munka kapcsán, amikor a fotográfusnő otthonában kereste fel Steinberget portrékészítés céljából. A karikaturista egy sajátkészítésű, papírzacskóból kivágott maszkban nyitott ajtót Morathnak. Az első találkozásból munkakapcsolat, majd hosszú éveken át tartó barátság alakult ki. 1959-től a ’60-as évek elejéig dolgoztak együtt a papírálarcos portrésorozaton, amelyekhez különböző egyéneket és csoportokat hívtak meg, hogy aztán Steinberg maszkjait viselve pózoljanak Morath kamerájának. Steinberg a Morath-tal való közös munka során sem hazudtolta meg önmagát, az általa létrehozott álarcok rendkívül egyszerűen, absztrakt módon idézik fel bennünk valódi emberek vonásait, a papírzacskókon megjelenő rajzok a humor és irónia eszközével fogalmaznak meg társadalmi kritikát. Az így létrejött alkotások különös, ellentmondásos érzést alakítanak ki a szemlélőben, mivel az alakok egyfelől élnek, másfelől arckifejezésük a viselt maszknak köszönhetően groteszk és merev. Az emberek többsége a fényképeken egy „álarcot” ölt magára, amellyel ki szeretné fejezni egyéniségét, identitását a külvilág és az utókor számára egyaránt. A fotókon szinte kivétel nélkül mindenki törekszik a lehető legelőnyösebb arcát mutatni, egy ki nem mondott, elsősorban önmagunkkal szemben támasztott elvárásnak megfelelően viselkedni, legalább egy fénykép erejéig felölteni a legelőnyösebb „maszkunkat”.
Fotó: from 'The Mask Series with Saul Steinberg', 1961-1962 © Inge Morath
Steinberg absztrakt, leegyszerűsített rajzaival, díszített maszkjaival ebből a szerepjátszásból csinál viccet. Ráadásul a „papírarc” az eredeti, változó arcunkkal ellentétben garantálja az állandóságot, és egyediséget az idők végezetéig. A maszkok már a különböző kultúrák színjátszási szokásaiban is jelentős szerepet töltöttek be, kezdve az ókori görög színháztól egészen a japán no-ig. A játék szempontjából irreleváns volt a mimika, a hangsúly a mozdulatokon és a cselekményen volt. Steinberg munkája a maszkok ilyenfajta, archaikus szerepére történő utalás is lehet. A maszk bizonyult a színjátszás során a legmegbízhatóbb identitáskifejező eszköznek. Inge Morath fotósorozatának érdekessége abban rejlik, hogy a képeken szereplő maszkos alakokat ebből az ősi kontextusból kiragadva, hétköznapi, modern környezetben, szituációkban és ruhákban látjuk viszont. Morath mindennapi élethelyzeteket direkt módon megjelenítő képei emlékeztetnek Cindy Sherman Untitled Film still (Cím nélküli állókép) fotósorozatára, ahol maga az alkotó eltúlzott mimikával, rendkívül természetellenes beállításokban imitál különböző női szerepmodelleket. A Steinberg – Morath fotók esetében is megfigyelhető az a fajta ironikus redukció, amely Cindy Shermanéhez hasonló módon fejezi ki a megjeleníteni kívánt képet.
Fotó: from 'The Mask Series with Saul Steinberg', 1961-1962 © Inge Morath
Különösen szimpatikus Steinberg öniróniája, aki magát több ízben is — mint a művészeket az őket bemutatni kívánó portrékon — a háttérben saját papírmaszk alkotásaival együtt jeleníti meg, amivel egyértelművé teszi, magát sem tekinti kivételnek. Rajzolt papírmaszkjaival — ugyanúgy, mint ahogy Cindy Sherman is tette — kritikát fogalmaz meg arról, hogy életünk során szerepeket játszunk el, amelyek segítségével megpróbálunk minden helyzetben hitelesnek tűnni és maradni, ugyanakkor paradox módon ebben éppen elsősorban „maszkjaink” gátolnak meg minket. Steinberg saját portéja segítségével szabadul meg a nagyképűség álarcától. (Gyovai Katalin írása)
Fotó: from 'The Mask Series with Saul Steinberg', 1961-1962 © Inge Morath
Fotó: from 'The Mask Series with Saul Steinberg', 1961-1962 © Inge Morath
(forrás: foam.org; theworldofphotographers.com)
