Charles J. Betts dagerrotípiákat készítő fotográfus 1847-ben elkísérte az amerikai csapatokat Mexikó elleni hadjáratukban. Az ekkor készült felvételek talán az első fényképes haditudósításnak számítanak, s ettől kezdve a csaták, az ütközetek megörökítése már nemcsak a történeti, patrióta festészet, a grafika, hanem a fénykép gyakorlott műfajává is válik. - írja E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a MAFOT oldalán. Roger Fentonról már korábban is olvashattatok blogunkon, mai bejegyzésünkben a ma 160 éve kezdődött Krími háborúban készített fotóit láthatjátok. Bár Fentont a külföldi szakirodalom több helyen is az első háborús fényképésznek említi, a magyar származású Szathmári Pap Károly már egy évvel korábban (1854-ben) készített kalotípiákat a Krími háborúban, amiket később ki is állítottak Párizsban.
Fotó: Roger Fenton: "A Zuáv". Roger Fenton, 1855
Roger Fenton Albert herceg ajánlólevelével és egy manchesteri kiadó anyagi támogatásával indult el a Krím-félszigetre 1855-ben, ahol körülbelül 360 nagyméretű üvegnegatívot készített. Fényképei a korabeli technikáknak köszönhetően nem a mozgalmas harctéri jeleneteket ábrázolják, hiszen ezeknek a rögzítésére akkor még nem állt rendelkezésre megfelelő technikai háttér. Nem fényképezett sebesülteket, sem halottakat, képei a katonai táborokban és a harctereken készült, többnyire megrendezett, beállított állóképek voltak. A hazatérte után kiállított fotók a viktoriánus publikum körében népszerűvé váltak, így sokszorosított formában is árusították azokat, ami kiadójuk, az Agnew and Sons számára anyagi hasznot hozott, Roger Fentonnak pedig nemzetközi hírnevet szerzett. (forrás: mafot.hu; Roger Fenton fényképei, ELTE könyvtár, ISBN: 978-963-284-036-9)
Fotó: Roger Fenton: A halál árnyékának völgye. Egyike a Krími háború leghíresebb fotóinak, 1855
A Krími háború az Orosz Birodalom és az angol–török–olasz–francia szövetséges erők (akiket néhány másik állam és különböző nemzetiségű önkéntesek is támogattak) között zajló háború volt 1853. október 4. és 1856. december 13. között. Az Orosz Birodalom az 1848–49-es forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt. Ausztriát lekötelezte, Németországban megakadályozta az egység létrejöttét. Az oroszok elérkezettnek látták az időt régi álmuk, a fekete-tengeri tengerszorosok megszerzésére. A keleti kérdés kiéleződése 1853-ban a krími háború kirobbanásához vezetett. A francia Második császárság összefogva a Nagy-Britannia viszont időszerűnek látták az orosz szárazföldi dominancia megtörését. A franciák számára ez egyúttal fontos kitörési kísérlet is volt a Napóleoni háborúk óra Franciaországot többé kevésbé folyamatosan sújtó diplomáciai elszigeteltségből. Nem véletlen, hogy a konflikus egyik fő mozgatója III. Napóleon volt. Brit oldalról pedig megengedhetetlennek tartották a Boszporusz és a Dardanellák orosz befolyás alá kerülését. (forrás: wikipedia.hu)
Fotó: Roger Fenton: Kilátás a Cathcart hegyről Szevasztopol irányába, 1855
Fotó: Roger Fenton: Tábornokok sírja a Cathcart hegyen.
Egy férfi áll Thomas Leigh Goldie tábornok sírjánál, aki az inkermani csatában esett el, 1855
Fotó: Roger Fenton: Balaclavai látkép az Őrhegyről. A távolban a Canrobert hegy, 1855
Fotó: Roger Fenton: Kikötő, Ordnance Wharf, Balaklava, 1855
Fotó: Roger Fenton: Henry John Wilkin, 1855
Fotó: Roger Fenton: Lovak húzzák az ágyúkat, 1855
Fotó: Roger Fenton: Katonai tábor sátrakkal és kunyhókkal, 1855
Fotó: Roger Fenton: Előtérben a 33. ezred sátrai, 1855
(forrás: allworldwars.com)
Egy korábbi bejegyzésünkben Tim Hetherington haditudósító, dokumentumfilmes és World Press Photo díjas fotóriporterről olvashattatok, aki 2011. április 20-án vesztette életét, mikor a líbiai Miszráta városában összecsaptak a kormányerők és a felkelők. Az afganisztáni katonákról készített sorozatát ITT találod.
