Érdekes kérdések vetődhetnek fel akkor, ha össze akarunk hasonlítani különböző időszakban, más-más fotográfus által készített felvételeket. A művészettörténetben kanonizált alkotások esetében minden kétségen felül áll, hogy a műben ábrázolt motívum szándékos és céltudatos, valószínűleg egyértelmű művészi intenciók eredményezik. A fényképek esetében ez már egyáltalán nem evidens és nem is szükségszerű. Ma már természetesnek tekintjük, hogy az, amit a kép létrehozója gondolt, vagy kifejezésre szeretett volna juttatni, nem esik egybe azzal, amit a befogadó gondol, vagy amire ő asszociál a kép kapcsán. Hagyományosan a fényképet (bizonyos korszakoktól és egyes irányzatoktól eltekintve, mint például a festőiesség a 19. század végén) dokumentumnak tartották, amelyet nem képként néztek. Hajlamosak voltak a valóságot látni, így ami ott volt, ahhoz nem társítottak egyéb jelentéseket ahhoz képest, amit egy személyes találkozás során gondoltak volna a látványról. Erre lehet jó példa Helen Levitt felvétele, aki a második világháborút követő két és fél évtizedben fényképezte az embereket a New York-i utcákon. Levitt, aki korábban gyerekeket tanított, majd egy egész albumnyi fényképet készített utcai krétarajzokról, igazi utcai fotósként (street photographer) a mindennapi életben tapasztalható furcsaságokra, humoros vagy épp szomorú jelenetekre összpontosított. 

Fotó: Helen Levitt: Cím nélkül, 1945 k. 

Alapvetően eltér ettől a megközelítéstől Ralph Eugene Meatyard egész felfogása a fotográfiáról. A Kentucky állambeli Lexingtonban élő optikus távol a kor fotográfiai divatjaitól, az első családi fényképek elkészítése után különálló utat kezdett járni. Viszonylag rövid alkotói korszaka alatt maszkokkal álcázott emberekről készített felvételeket. Az ide sorolható képeit utólag „Romances”-nek nevezték el. A hatvanas évek vége felé elmosódott expozíciók készültek „Motion-Sound” (Mozgáshangok/a mozgás hangja) címmel, ami már egyértelműen túlmutat a fotográfia lehetőségein. Hasonlóan a kísérletező kedvre és egyfajta konceptuális megközelítésre utal a „No Focus” sorozata, amelyet szándékosan fókuszálatlan kamerával készített mintegy tíz évvel korábban. Még inkább a teljes absztrakció felé mutatnak az 50-es és 60-as évek fordulóján készült „Light on Water” sorozat képei. Egyes méltatói csak vizuális haikunak nevezik a szintén ezekben az években fotografált „Zen-Twig” című felvételeket. Nem sokkal halála után publikálták az általa összeállított és tervezett albumot, amely The Family Album of Lucybelle Crater címen jelent meg. Ebbe a sorozatba illeszkedik a kiállításon is látható kép. Felvetődik, hogy vajon mennyiben hordoz más lehetséges jelentéseket Levitt fotója az utcán papírmaszk mögé bújó gyerekekről, mint Meatyardé, amelyhez családja tagjait bújtatta álarc mögé, és ültette egy elhagyatott sportpálya lelátójára. (Pfisztner Gábor) 

Fotó: Ralph Eugene Meatyard: Romance According to A. Bierce # 3, 1962 

(forrás: laurencemillergallery.com, deyoung.org)

Ezeket a képeket most a Fotográfia felsőfokon című kiállításunkon is megtekintheted.