Sorozata a bécsi gyerekekről, ártalmatlannak tűnik, de van benne néhány kép a Belvedere kastélyról, ahol 1955-ben, a Magnum-kiállítás évében írták alá az osztrák államszerződést. A felvételek ugyan még 1947-ben készültek, amikor Lessing arra várt, hogy megkapja a kiutazáshoz szükséges vízumot Franciaországba, ahol fejleszteni szerette volna addig megszerzett fotográfiai ismereteit. Közben állást kapott az AP hírügynökségnél, ettől kezdve pedig rendszeresen utazott és publikált különféle magazinokba. A Magnumhoz David Seymour hívta meg 1951-ben. Így lehetett tanúja egy korszaknak, amely fontos nemzetközi találkozóinak nyomán jött létre a későbbi Európai Unió. Ott lehetett a legfontosabb szerződések aláírásánál, konferenciákon, jelentős tárgyalásokon. Lessing nem tartotta magát soha igazi haditudósítónak, sokkal inkább a politika foglalkoztatta és foglalkoztatja a mai napig, mindaz, ami az események mögött nem ritkán rejtve marad.
Fotó: Játszótér a Városháza előtt, Bécs, Ausztria, 1954. © Erich Lessing / Magnum Photos
Nevét világszerte az államszerződést tető alá hozó és osztrák részről aláíró külügyminiszterről Fieglről és a mellett álló államférfiakról készített felvételei mellett az 1956-os magyar forradalom idején készített tudósítása tette ismertté. Alig valamivel azt követően, hogy a Magnum első kiállítássorozatának utolsó tárlata is bezárt, és az anyagokat elhelyezték az innsbrucki raktárban, Lessing saját elhatározásából és saját szakállára indult Budapestre, miután értesült az október 23-i eseményekről. Egy interjúban beszámolt arról, hogy miként látta visszafordulni a szovjet harckocsikat az ukrán határnál, és hibáztatta Nagy Imrét, hogy a sok évtizedes szovjet megszállást, az azzal együtt járó megtorlást azzal idézte elő, hogy ki akart lépni a varsói szerződésből. Lessing később nagy költségvetésű filmeknél is dolgozott standfotósként, illetve képes albumokhoz kezdett fotografálni, majd azokat a legkülönfélébb kiadónál jelentette meg, kezdve a Mozartról készült anyagával, egészen a Louvre rejtett részleteit bemutató könyvéig.
Lessing itt bemutatott sorozata egy olyan korszakot elevenít meg, amelyről Helmut Qualtinger a Carl Merz-cel közösen írt Karl úr című szatírájában igen elítélően szól, utalva arra, hogy többek között az 1943-as moszkvai nyilatkozat nyomán – amelyben a szövetséges USA, Szovjetunió és Nagy Britannia kinyilvánította a szabad Ausztria visszaállítását – az államszerződés is lehetővé tette a felelősség kérdésének elodázását. A bécsi utcákon játszó gyerekek épp azt hivatottak megtestesíteni, hogy ők a jövő generációjaként, az eljövendő korszak aktív formálóiként már mentesek mindattól a tehertől, amelyet szüleiknek még cipelniük kellett. A hivatalos állami aktusra történő utalás pedig jól illusztrálta a szándékot, hogy Ausztriát, még ha semleges államként is, de integrálják a nyugati hatalmak oldalán, biztosítva az anyagi jólét megteremtéséhez szükséges segítséget. (Pfisztner Gábor)
Fotó: A Belvedere Palota kertjei, Bécs, Ausztria, 1954. © Erich Lessing / Magnum Photos
A teljes sorozatot a Magnum fotóügynökség legelső kiállításán mutatták be, melyet most hatvan év után a Mai Manó Házban is megtekinthetsz.
