Inge Morath már 1949 óta dolgozott Capa meghívására a Magnum párizsi irodájában, de fotográfusként csak 1953-tól vett részt az ügynökség munkájában. Kezdetben Cartier-Bresson mellett dolgozott a szerkesztési feladatokban, főként az ő kontaktjait rendezte. Később kiemelte, hogy már jóval azt megelőzően elsajátította azt a látásmódot, amely a jó képek készítéséhez szükséges volt, minthogy fényképezőgépet fogott volna a kezébe. Fényképezni egy 1951-ben Velencébe tett látogatásakor kezdett el. Ezt követően a Picture Post egyik szerkesztője, Simon Guttman mellett gyakornokoskodott. 

Fotó: Inge Morath: New Bond Street, London, Nagy-Britannia, 1953. © Inge Morath / Magnum Photos

A Mai Manó Házban 2014 nyarán bemutatott sorozata az egyik legelső volt, amelyet Magnum-fotósként készített. Egy olyan feladatot vállalt el, amelyet kollégái nem találtak elég érdekesnek, vonzónak. Morath viszont, aki személyesen is megtapasztalta azt, amit hozzá hasonlóan milliónyi más civil a háború idején, amikor bombatámadás érte a hadiüzemet, ahol ukrán foglyokkal dolgozott együtt a berlini Tempelhof negyedben, nem vágyott arra, hogy felkavaró eseményekről tudósítson, megrázó pillanatokat közvetítsen. A harcok nem érdekelték, annál inkább a következmények. Korábban már élt egy ideig Londonban, ahol a Picture Post szerkesztőségében dolgozott, majd néhány hónap elteltével álnéven publikálni kezdte saját felvételeit. Ide tért vissza 1953-ban, hogy a Sohóról és a Mayfair lakóiról készítsen fényképeket. 

Fotó: Inge Morath: Mrs. Evelyn Nash, London, 1953 © Inge Morath / Magnum Photos
Gift of C. Martin Hames in honor of Gail Andrews

Két felvételén is szerepel Lilian Eveleigh Nash, akit az utcán látott meg, majd megkérte, hadd fényképezze le. Nash beleegyezett, de csak utalt arra, hogy hol, viszont pontos időpontot nem adott meg. Morath a Buckingham palotánál várt rá többször is, míg a negyedik alkalommal végre sikerült rátalálnia. A helyszínen készült néhány felvétel után Nash meghívta Morath-ot magához teára, ahol további fényképeket is csinált róla. Az autóban készült portréja lett Morath egyik legismertebb fotográfiája. Morath Eve Arnold mellett azon kevés nő közé tartozott, akik tagjai lehettek a Magnumnak. A szervezetben erősen felülreprezentáltak a férfiak, az alapítás óta eltelt csaknem hét évtizedben azonban mégis bekerülhetett néhány nő, akik munkájukkal méltán vívtak ki maguknak elismerést férfi kollégáik mellett. Arnold és Morath mellett mindenképp ide sorolható az 1980 óta teljes tagnak számító Susan Meiselas, aki főleg nicaraguai riportjával vált ismertté, a később visszavonult Mary Ellen Mark, továbbá Cartier-Bresson későbbi felesége, Martine Franck, a fiatal spanyol Cristina García Rodero, illetve az argentin származású Alessandra Sanguinetti, mindketten szintén teljes jogú tagokként. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)

(forrás: artsbma.org; magnumphotos.com)