Robert Capa a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején több riportot is készített az amerikai Holiday magazinnak, vagy talált ki olyan nagyobb lélegzetű sorozatokat, amelyeket kollégái vállaltak magukra. A háborút követően, bár az akkor élő leghíresebb haditudósítónak, háborús fotográfusnak számított, nem akart borzalmakat látni, és derűsebb történeteket keresett. Már 1944-ben, Párizs felszabadulása után, mikor a városba érkezett, szeretett volna hosszabb időre elfeledkezni az átélt rettenetről. Erre azonban csak a háborút követően nyílt lehetősége. Ilyen megbízásnak számított például az Irwin Shaw kíséretében tett útja Izraelbe 1949-ben, amely már a második volt. Az új állam megalakulásakor 1948-ban, az ünneplésről készült sorozata után, korábbi elhatározása ellenére belekeveredett egy újabb háborúba, amikor a szomszédos arab államok még aznap éjjel megtámadták Izraelt. 

Fotó: Robert Capa: Falusi ünnep, Francia Baszkföld, 1951. © Robert Capa / Magnum Photos  

Az ausztriai kiállítássorozathoz is olyan képeket választottak tőle, melyek nem a harci eseményekkel és az erőszakos halállal hozzák összefüggésbe őt, talán éppen az egy évvel korábbi – halálát okozó – tragikus balesete miatt. 1954 májusában éppen Japánba tartott, hogy egy kiállítás kapcsán intézkedjen, amikor a LIFE szerkesztője megkérte, utazzon Indokínába, ahol akkor már jó ideje zajlott a háború. Capa eleget tett a kérésnek, amiért életével fizetett.

Baszkföldön Capa korábban többször is járt. A Magnum archívuma szerint 1936-ban a radikális szocialisták kongresszusán fényképezett Biarritzban. Később, 1937 május elején pedig a spanyolországi Bilbaóba ment, hogy tudósítson az ostromlott városból, amikor is Franco és szövetségesei intenzíven támadták a köztársaságiak kezén lévő stratégiai fontosságú várost.1939-ben ismét visszatért Biarritzba, amikor a spanyol polgárháborúban árván maradt gyerekek voltak képei főszereplői. 1951-ben újra itt kapott feladatot: ennek az útnak az egyik érdekessége, hogy színes filmet is használt, főleg a tengerparti felvételekhez. A falusi fesztiválról szóló, amúgy Capára nem annyira jellemző képek is ekkor készültek, amelyek egyik tanulsága, hogy ő akkor érezte igazán elemében magát, ha válságos helyzetben, nem ritkán a közvetlen életveszélynek kitéve kellett megoldania feladatát. Ilyen békés szituációkban mintha nem találta volna igazán a helyét, és nem akart volna olyan közel állni az eseményekhez, ahogy azt egyébként tette és mindenkinek javasolta is. (írta: Pfisztner Gábor, szerkesztette: Csizek Gabriella)

A sorozat további képeit most a Mai Manó Házban is megnézheted.