Josef Koudelka a hatvanas években főleg színházi próbákat és előadásokat fényképezett, valamint saját érdeklődésétől hajtva járt vidékre, hogy képeket készítsen a romák életéről (róluk jelent meg az első albuma). Michel Frizot, francia fotótörténész szerint Koudelka a színházban tanulta meg, hogyan helyezkedjen a legoptimálisabb nézőpont kiválasztása érdekében, és hogyan vegye észre az igazán fontos helyzeteket. Koudelka, akinek nem volt riporteri gyakorlata, mindenképp hasznát vette ezeknek a tapasztalatainak 1968. augusztus 21-én, amikor szovjet páncélosok vonultak be Prágába, hogy véget vessenek a „prágai tavasz”-nak. Az aznap reggel készült képen a fotográfus a kamera elé tartja bal karját, csuklóján az órájával, amelyen jól látható az időpont, amikor a szovjet tankok megkezdték a hadműveletet.
Koudelkát 1969-ben neve említése nélkül kitüntették az Overseas Press Club (Tengerentúli Sajtóklub) Robert Capa Aranyérmével az akkor készült képeiért, amelyeket korábban úgy kellett kicsempészni az országból. Koudelka nem ok nélkül tartott a retorzióktól, és mivel a családja nem tartott vele 1970-ben, amikor politikai menedékjogot kért, és elhagyta Csehszlovákiát, csak sok évvel később jelenhettek meg felvételei saját neve alatt. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella) 

Fotó: Josef Koudelka: Watch, Czechoslovakia, 1968. © Josef Koudelka/Magnum Photos 

Koudelka így emlékszik vissza a történelmi pillanatokat megörökítő fotózásra, melynek kontaktjait és az ikonikus képet a Capa Központ kiállításán is megtekintheted.:
„1968. augusztus 21. éjjelén a barátnőm azzal hívott fel, hogy orosz csapatok vonultak be Prágába. Hajnali három vagy négy óra körül lehetett. Felkeltem, fogtam a 25mm-es és a 35mm-es lencsével felszerelt két Exakta fényképezőgépemet, kimentem az utcára és elkezdtem fotózni. Ez így ment egy héten át. Akkor mozgóképhez való filmet használtam, mert az olcsóbb volt. A kontaktképeimet ezért kézírással számoztam. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a csíkok a helyes időrendet követik-e, mert csak egy évvel később, 1969-ben New York-ban lettek összeállítva. Mindig ezeket a kontaktképeket használtam és eredeti állapotukban őriztem meg őket, nem készítettem másik sorozatot. (…) A kontaktképeken megjelölt öt fotót a megszállás után negyven évvel kiadott Invasion Prague 68 (Prága megszállása 68) című könyvemben használtam fel. (…) A csehszlovákiai események közvetlen hatást gyakoroltak az életemre: ez az én hazám és az én gondom. Ez volt a különbség köztem és a külföldi fotósok között. Nem riporter voltam. Nem értettem a fotóriporteri munkához. Én nem „híreket” fotózok. (…) Hirtelen, életemben először kerültem ilyen helyzetbe és reagáltam rá. Tudtam, hogy ezt fontos megörökíteni, ezért fotóztam. Ezeket a felvételeket a publikálás szándéka nélkül, magamnak készítettem. Prágában véletlenül valaki felfigyelt a képekre, amelyek közül néhányat több hónappal később titokban kivittek Csehszlovákiából és New Yorkban Elliott Erwitt, a Magnum akkori igazgatója asztalára kerültek, aki azonnal még több képet kért. Jimmy Fox, a felelős képszerkesztő nem hitte el, hogy ezeket a képeket ugyanaz a fotós készítette! Tizenhat éven át nem a saját nevem alatt publikáltam a képeket, nehogy veszélybe sodorjam a családomat, mert ebből baj lehetett volna. Egyszerűen így jelölték őket: „Szerzői jog: Magnum PP”, ahol a PP a prágai fotós (Prague Photographer) rövidítéseként szerepelt.” 

Fotó: A prágai megszállást rögzítő kontakt egy részlete
Contact sheet of Josef Koudelka, “Prague Invasion”, Czechoslovakia, August 1968.
© Josef Koudelka / Magnum Photos 

(forrás: magnumphotos.com) 

 Sorozatunk előző részében Hruscsov és Nixon "konyhai vitájának" képkockáit láthatod. A fotózás történetét ITT találod.