Egy kora tavaszi reggelen hatalmas lovaskocsi érkezett a chicagói J. A. Anderson kamera-építő műhelye elé. Egy vasúti társaság megrendelésére készítette el a világ legnagyobb fényképezőgépét, aminek mozdításához 15 munkásemberre volt szükség. A gigantikus szerkezetet először a Chicago & Alton pályaudvarra, majd onnan egy teherkocsi segítségével a várostól 6 mérföldre található Brighton Parkba szállították. A valamivel több, mint 400 kilogrammot nyomó fényképezőgépet a kamera-tervező, George R. Lawrence utasításait követve állították fel a helyszínen. Egy vadonatúj luxusvonat irányába mutatott. 

Fotó: A kamera-tervező, George R. Lawrence a fényképezőgép lencséjénél látható, kalapban. 1900, Division of Photographic History, National Museum of American History, Smithsonian Institution.

Az Alton Limited a vasúttársaság büszkesége volt, ezért kérte fel a cég Lawrence-t, hogy költségeket nem kímélve készítse el a világ legnagyobb fényképezőgépét. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a Chicago & Alton Railway vajon miért költött 5000 dollárt egyetlen fénykép elkészítéséhez, hiszen a huszadik század első felében ebből az összegből akár családi házat is lehetett vásárolni. A nyilvánosság lenyűgözése és a reklám lehetett a projekt fő mozgatórúdja. Ezen felül az 1900-as párizsi világkiállításon is szerették volna bemutatni a nem mindennapi szerelvényt. Mivel így nem kellett a vonatot Franciaországba szállítani, a Chicago & Alton Railway úgy döntött, hogy a hatalmas fényképező elkészítése költséghatékonyabb, és az eredmény így is nagyon látványos lenne. Három kontaktnyomat készült a képről, amit Párizsba küldtek. Ez már önmagában is megtiszteltetésnek számított, mert nem volt még egy kiállítási tárgy, ami ekkora figyelmet kapott volna. Mindazonáltal, a tény, hogy a fotót egyetlen lemezről hívták elő, rögtön kétkedést váltott ki az emberekben. A New York-i francia nagykövetet Chicagóba küldték, hogy igazolja a kamera létezését és megfigyelhesse a szerkezet működését. A követ pozitív visszajelzése megnyugtatta a világkiállítás szervezőit is, utat engedve a fotó bemutatásának.
A 32 éves reklámfotós egy észak Illinois-i faluból származott, 20 évesen ment Chicagóba, hogy egy vagongyárban dolgozzon műszaki rajzolóként. Később krétarajzokat készített vizitkártyákról és bérbe vette egy reklámfotós stúdióját. Amikor a fényképész 1893-ban váratlanul elhagyta a várost, a fiatal művészpalántára hagyta fényképezőgépét és a nagyításhoz használt eszközeit. Lawrence felkért egy fotós tanoncot, hogy vezesse be a nagyítás rejtelmeibe, később pedig már magát képezte. Nem telt el 10 év Chicagóba érkezése után és Lawrence nagy formátumú képekre szakosodott reklámfotóssá avanzsált. Vállalkozása részeként olyan enteriőr fotókat is készített, ahol nagy tömegek jelentek meg a képen. Teljesen egyedülálló volt az ilyen jellegű munkákban, amit egy saját találmánynak köszönhetett: világosabb magnézium port és egyszerre több, elektromossággal működő vakut használt. A szabadban nagyméretű kameráját maga cipelte és egy több, mint 60 méter magas, saját fejlesztésű, összezárható torony is volt a repertoárjában, aminek segítségével a tömeget fotózta a sporteseményeken. Két halálközeli élménye következményeként felhagyott a hőlégballonos légi felvételek készítésével és egy új, biztonságosabb módszert tervezett. Feltalált egy olyan papírsárkányt, ami stabilan tudta tartani a kamerát szeles idő esetén is. Ez a szerkezet, amit „rögzített léghajónak” nevezett, több, mint 600 méter magasból is tiszta képet tudott készíteni. Az 1906-os San Franciscói földrengés és tűzvész után készült égi felvételei hatalmas feltűnést keltettek az egész világon. Egyértelmű, hogy George R. Lawrence nem egyszerű reklámfotós volt, hanem újító volt a fotós szakmában.
Ebből kiindulva, a Chicago & Alton Railway megkeresésére is egyfajta kihívásként tekintett. Mr. Charlton, a vasúttársaság igazgatója kérte fel a fiatal fotóst a közel 2 és fél méteres fénykép elkészítésére, de Lawrence elsőre elutasította, mondván a vonatot több részletben kéne lefotóznia, majd a nyomás során az egyes részeket összeilleszteni. Ezen felül a felvételek eltérő perspektívája miatt hézagos lenne, bármilyen finom is az illesztés. Az igazgató azonban hajthatatlan volt és további gondolkodásra sarkallta a fotóst. Amikor Lawrence legközelebb találkozott a vonattársaság igazgatóságával már egy kész terv volt a kezében. Két és fél hónappal később elkészült a kamera. A több mint 400 kilogrammos kamera a közel 230 kilós üveglemezzel összesen 635 kg-ot nyomott. Teljesen nyitott állapotban, több mint 6 méter hosszú volt. Külön megrendelésre gyártották a lencséket a különleges fényképezőgéphez. Cseresznyefából készült a fényképező váza és az állvány. A kihuzat három rétegből tevődött össze: gumiból, fekete vászonból és egy átlátszatlan fekete anyagból. Egy Saint Louis-i műhely gyártotta az üveglemezeket, darabja 1800 dollárba került. Ugyanez a cég állította elő azt a rendkívül érzékeny papírt is, amit a kontaktnyomatok elkészítéséhez használtak. Közel 19 liter előhívó folyadékra és nyolc ember közreműködéséhez volt szükség a lemezek előhívásához. Lawrence még a lencse takarításához is különleges megoldással állt elő: egy hosszabb utazás után egy kezelő mászott a kamera belsejébe, aki egy teveszőr kefével porolta le a lencsét. A több hónapos tervezés, építés és próbák után végül elérkezett a várva várt pillanat. Amíg az üveglemezt az egyik asszisztense kezelte a kamera hátuljánál, addig Lawrence a lencsevédőt távolította el. Két és fél perccel később ért véget az expozíció. Amikor a sötétkamrában a vonat éles képe kirajzolódott az üveglemezen, Lawrence biztos lehetett benne, hogy e probléma megoldásával új vizekre evezett a fotográfia tudományában. (Spéder Zsófia)

Fotó: A világ legnagyobb fényképezőgépe, 1900. CHS

Fotó: A 1968 Press Photo Of The "Mammoth" The World's Largest Camera Of 1900 

Fotó: A hydrogen balloon proved handy in getting George Lawrence 900 feet above the Chicago stockyards during a 1901 photographic assignment. But after a few near fatal ballooning accidents, Lawrence decided to develop the camera-carrying potential of kites. CHS

Fotó: Raymond, Lawrence's eldest son, helped out in early experiments with kite-borne cameras in Zion, Illinois.

Fotó: Atop a 15-foot tripod surrounded by standards for flashlight powder, one rigged with a canvas smoke trap. CHS

Fotó: Although devastated by an earthquake just weeks earlier, San Francisco looked oddly tranquil from the air. LOC

(forrás: historiccamera.com; robroy.dyndns.info; retronaut.com)

A legelső Kodak digitális fényképezőgép 3,6 kilót nyomott és 0,01 megapixel felbontású, kizárólag fekete-fehér képeket lehetett vele készíteni. Az 1977-ben bemutatott találmányról szóló írást és fotókat ITT találod.