Az amerikai fotográfusnő Taryn Simon elmondása szerint fotós munkáinak 90 százaléka valójában nem is fotózással kapcsolatos, hiszen azért, hogy közelebb kerülhessen a témáihoz, rengeteg levélírás, kutatás és telefonálgatás előzi meg a képek elkészítését. Munkája fontos része, hogy minden képhez egy nagyon részletes, tényeket tartalmazó szöveg kapcsolódik. Erről így beszélt 2009-ben a TED egyik fényképezéssel kapcsolatos előadásán: „És ami engem a legjobban érdekel, az a láthatatlan tér a szöveg és a hozzákapcsolódó kép között, és az, hogy a képet hogyan alakítja át a szöveg, és a szöveget a kép. Szóval, a legjobb esetben, a kép tovaszáll az elvont felé, a többszörös igazságok és fantázia irányába. A szöveg pedig mintegy kegyetlen horgonyként a földhöz szegezi azt.”
A 2002-ben készült Az ártatlanok című sorozata olyan személyek portréit tartalmazza, akiket olyan bűnökért ítéltek el, amiket el sem követtek. Az idén 40. születésnapját ünneplő Taryn Simon véleménye szerint a fotózás olyan eszközt adott a bűnügyi igazságszolgáltatás kezébe, amely ártatlan állampolgárokból bűnözőket csinál, a bűnügyi igazságszolgáltatás pedig nem ismerte fel a fényképes azonosítás megbízhatóságának korlátait. Sorozatában az igazság és a fikció összemosására képes fényképészetet vizsgálja és annak memóriára gyakorolt hatását, ami komoly, sőt akár halálos következményekhez is vezethet. A fotókon szereplő emberek esetében a téves ítéletek elsődleges oka a helytelen azonosítás volt. Egy áldozat vagy szemtanú a gyanúsított azonosítását a rendőrségen használt képek alapján végzi. De a fantomképek, a Polaroid-felvételek, a nyilvántartásban szereplő képek és a szembesítések során a szemtanúk vallomása gyorsan változhat.
Mai bejegyzésünkben Taryn Simon Az ártatlanok című sorozatának képeiből válogattunk, képaláírásként pedig az öt évvel ezelőtti előadásának szövegét használtuk, melyet Dorkó Natália fordított magyar nyelvre. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a különleges sorozat eredeti képei kizárólag nagy méretben (121.9x152.4 cm) kerültek a nyilvánosság elé.

Fotó: Charles Faine-t egy iskolába tartó fiatal lányon elkövetett emberrablás, nemi erőszak és gyilkosság miatt ítélték el. Halálra ítélték, 18 évet ült. Őt a bűncselekmény helyszínén fényképeztem le, Idahoban a Snake folyónál. Az összes tévesen elítélt embert azokon a helyeken fotóztam, amelyek különös jelentőséggel bírtak a jogtalan ítéletük történetében. Az őrizetbe vétel, a téves azonosítás vagy az alibi helyszínén. Itt pedig, a bűncselekmény helyszínén, azon a helyen, ahol ő sohasem járt, de örökre megváltoztatta az életét. Szóval reméltem, hogy az ottani fotózás kihangsúlyozza az igazság és a fikció közötti törékeny kapcsolatot az ő életében és a fényképészetben is. © Taryn Simon 2002 

Fotó: Fredrick Day, akiről az alibiként szolgáló helyszínen készült fotó, ahol 13 tanú látta őt a bűncselekmény idején. Egy csupa fehérekből álló esküdtszék ítélte el ennek ellenére nemi erőszak, emberrablás és autólopás miatt. Életfogytiglant kapott, amiből 10 évet letöltött. Most a DNS-vizsgálat felmentette őt, és egy másik ember került gyanúba, aki börtönben ült. Az áldozat viszont nem volt hajlandó megvádolni, mivel azt állította, hogy a rendőrség folyamatosan megváltoztatta az emlékeit Fredrick fotóján keresztül. © Taryn Simon 2002 

Fotó: Larry Mays-t a letartóztatása helyszínén fotóztam le az indianai Gary-ben, ahol pontosan ebben a szobában két matrac közé rejtőzött a rendőrök elől. Végül erőszakos bűncselekményért és rablásért 18 és fél évet leült a 80 évnyi büntetéséből. Az áldozat nem tudta azonosítani Larryt két szembesítés után sem, majd napokkal később egy fotósorozat alapján azonosította őt. © Taryn Simon 2002 

Fotó: Troy Webb-et Virginia-ban, a bűncselekmény helyszínén fotóztam le. Nemi erőszakért, emberrablásért és rablásért 47 évet kapott, amiből hét évet leült. Troy képe egy fotósorozatban szerepelt, amely az áldozat figyelmét némiképp felkeltette, de azt mondta, hogy túl öreg. A rendőrök találtak egy négy évvel korábbi képet Troy Webbről és azt pár nap múlva betették egy fotósorozatba. Ekkor az áldozat azonosította őt. © Taryn Simon 2002 

Fotó: Timothy Durham, akit az alibi helyszínén fényképeztem le, ahol 11 szemtanú látta őt a bűncselekmény időpontjában, 3220(!) évre ítélték, amiből 3 és fél évet töltött le, számos erőszakos bűncselekményért és rablásért. Egy 11 éves áldozat tévesen azonosította őt. © Taryn Simon 2002 

Fotó: Ron Williamsont egy pincérnő megerőszakolása és megölése miatt ítélték el, és halálbüntetést kapott, 11 évet ült. Ront egy baseball-pályán fényképeztem le, mert épp az ítélet előtt szerződött le az oaklandi csapathoz profi baseball játékosnak. És végül, Ron esetében, a vád fő tanúja lett a tényleges elkövető. © Taryn Simon 2002

Végezetül Taryn Simon önarcképét láthatjátok, mely azt mutatja, hogy a szemünket nagyon könnyű becsapni. 

Nem stimmel valami a képpel? Fordítsd meg a képernyőd vagy kattints a fotóra a fordított tükörképért! 

(forrás: tarynsimon.com; ted.com)

A Váci Fegyház lakóiról készített díjnyertes sorozatot ITT, a világ legelső rabosító fényképeit - köztük Rózsa Sándor portréját - pedig ITT találod.