Az első időkben egy daguerrotip portré elkészítése olyan sokáig tartott, hogy a szóban forgó személyek közben lebarnultak a naptól. Komoly megpróbáltatást jelentett, ha valaki elkészíttette arcképét, mert teljesen mozdulatlanul kellett ülnie vakító napfényben. A feltalálás idején 15–30 perc volt az expozíciós idő, ez 1841-re 25-90 másodpercre, 1842-re 10–60 másodpercre csökkent. A szem pisloghatott, hiszen az eljárás olyan hosszú időt vett igénybe, hogy egy-egy ilyen rövid mozdulat nem számított. Hogy a fényképezendő személy szemét nyitva tudja tartani, a napsugarak elé kék üveget helyeztek. Ez nem hosszabbította meg jelentősen a megvilágítási időt és hamarosan a stúdiókat is kék felső üvegezéssel látták el. A daguerrotípiákat kézzel színezték, akárcsak a miniatűröket, és ezt a munkát gyakorta festők végezték el. A korábbi próbálkozások és a színezés tekintetében már követték azokat a sikertelen kísérleteket, amelyek a védőüvegen történő festésben mutatkoztak meg. Az, hogy a színes port helyezzenek ecsettel a daguerrotípiákra, ugyancsak nem vált be, mert a lemez gyakorta megsérült. Egyetlen megoldás az volt, hogy képzett miniatűr-festők aprólékos gonddal színezték a daguerrotípiákon az arcot éppen olyan óvatosan és művészien, mintha elefántcsonton, festményen dolgoztak volna. A daguerrotípiák készítői csakis napos időben dolgozhattak és így a körülmények sokkal kedvezőbbek voltak New Yorkban, mint Londonban. Ez a tényező is hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai daguerrotip portrékat világszerte a legjobbaknak ismerték el. A rendes Daguerre-kamerával általában 30 másodperctől 2 percig terjedő megvilágítási idővel tudtak jó minőségű portrékat készíteni és felére csökkent az idő, ha a modell erős napfényben ült. Igen sokféle embert találunk azok között, akik daguerrotípiák készítésével foglalkoztak, hogy külön keresethez jussanak. Némelyek közülük annyira megtanulták ezt a szakmát, hogy fényképészeti műtermet nyithattak. Mások titokzatoskodva tanították mindazt a hókusz-pókuszt, ami a képeknek a misztikus, elsötétített szobákban való készítésével függött össze. Az említett sarlatánokon kívül voltak azonban remekül dolgozó szakemberek, gyakorlatilag működő daguerrotipisták is, akiknek portré-stúdióiban kiváló arcképek készültek, megörökítve a kor hírességeit és elbűvölő módon bemutatva az egykori békés amerikai életet.
Fotó: Unknown Maker (American): Comic Dentist c. 1850 Daguerreotype, sixth plate 3 ¼ x 2 ¾ inches The Nelson-Atkins Museum of Art, Gift of Hallmark Cards, Inc., © Nelson Gallery Foundation
A daguerrotípia első évtizedében ezerszámra találunk fotográfusokat az Egyesült Államokban. Csupán New York Cityben 70 műterem működött, ezek között például Jeremiah Gurney stúdiója, aki ékszerészből lett fotográfussá. Híres műtermét később fia, Benjamin vezette, és ezek a fényképek több, mint fél évszázadon át mindig lépést tartottak a fotográfia fejlődésével. Az igazi finomságokat felmutató daguerrotípiák ideje lejáróban volt. Amerikában ez az irányzat tovább tartotta magát, mint máshol a világon. A londoni Crystal Palace-ban 1851-ben megrendezett Nagy Kiállításon a daguerrotípiákkal nyert öt díj közül hármat amerikaiak kaptak. A franciák akkor már inkább a papírra készült fényképekben jeleskedtek. Amerikában is áttértek az olcsóbb, üvegnegatívos módszerre, melyről tucatnyi, vagy még több pozitív képet lehetett készíteni ugyanolyan összegért, amennyibe egyetlen jó daguerrotípia került. (forrás: Peter Pollack: The Picture History of Photography, New York, 1958. fordította: Fenyő Imre)
Dagerrotípia
Direktpozitív eljárás. 1839-ben hozták nyilvánosságra. Nicephore Niépce kutatásai nyomán Louis-Jacques-Mandé Daguerre-t tekintjük felfedezőjének. Anyaga általában ezüstözött rézlemez. Az 1840-ben feltalált galván-ezüstözés 1845-től került be a fényképészeti gyakorlatba, addig vékony ezüstfóliát vittek fel a rézlemezre. Készítettek ún. „tűzzel ezüstözött” lemezeket is: ezüstamalgámot juttattak a rézlemezre, majd melegítéssel elpárologtatták a higanyt, s a visszamaradó matt ezüstbevonatot polírozták. A dagerrotípiák képalkotó anyaga az esetek legnagyobb részében ezüst és higanyamalgám. Tükröző ezüst felületében, ha fehéret tükröztetünk negatív-, ha feketét, pozitív képet látunk. A kép általában oldalfordított. Gyakorta színezett. Az aranykloridos színezést Hippolyte Fizeau vezette be 1841-ben. A festéket gumiarábikummal finom porrá őrölték, óvatosan a lemez felületének megfelelő pontjára juttatták, s rálehelgették, amitől a festék odatapadt a kép felső rétegére. Az így színezett lemez természetesen az első avatatlan tisztítási (törlési) próbálkozás nyomán elveszti ezt a vékonyka festékréteget. Az ezüstözött lemez szélébe, sarkába a márkajelző pecsétet, a készítő jelét és az ezüstbevonat tisztaságát jelző ún. tisztasági jegyet is beütötték. Kivitele, általában igényes installációja igazodott a kor divatos miniatűr-festményeinek külső megjelenéséhez. A lemez díszes keretben vagy disznó- (ritkábban marha-) bőrrel bevont, dombornyomott finom fatokban, szépen megmunkált csatokkal, legtöbbször bársony, réz vagy üvegre belülről festett paszpartu alatt található. A csomagoló- és installációs anyagok segítséget adhatnak a készítés helyének meghatározásához is. A mai értelemben nem volt sokszorosítható, bár törekedtek rá, ezért gyakorlatilag minden megmaradt dagerrotípia egyedi műtárgy. Magyarországon 1839 és 1855 között volt használatos. Ma ismét sikeres próbálkozások tanúi vagyunk. (forrás: Kincses Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel; Flesch Bálint: Fotótechnikatörténeti (egészen) kis lexikon )
Fotó: Unknown Maker (American): Tom Thumb and his Mother c. 1850-55 Daguerreotype, quarter plate 4 ¼ x 3 ¼ inches The Nelson-Atkins Museum of Art, Gift of Hallmark Cards, Inc., © Nelson Gallery Foundation 
Fotó: Unknown: Genushe (animal post-mortem) c. 1845-1846 Daguerreotype, sixth plate Plate: 3 1/4 x 2 3/4 inches (8.26 x 6.99 cm) Case: 3 3/4 x 3 1/4 x 1/4 inches (9.53 x 8.26 x 0.64 cm) Gift of the Hall Family Foundation © Nelson Gallery Foundation 
Fotó: Unknown Untitled (eagle facing left) c. 1850 Daguerreotype, sixth plate Case: 3 3/4 x 3 3/4 x 3/4 inches (9.53 x 9.53 x 1.91 cm) Gift of the Hall Family Foundation © Nelson Gallery Foundation 
Fotó: Thomas Easterly (American, 1809-1882): Man with Elephant, c. 1850 Daguerreotype, quarter plate 3 ¼ x 4 ¼ inches The Nelson-Atkins Museum of Art, Gift of Hallmark Cards, Inc., © Nelson Gallery Foundation 
Fotó: Unknown Maker (American): Woman Ironing c. 1850-55 Daguerreotype, sixth plate 3 ¼ x 2 ¾ inches The Nelson-Atkins Museum of Art, Gift of Hallmark Cards, Inc., © Nelson Gallery Foundation 
Fotó: Unknown maker, American: Woman telegrapher c. 1850 Daguerreotype, quarter plate image size: 4 1/4 x 3 1/4 inches Gift of the Hall Family Foundation © Nelson Gallery Foundation
(forrás: artblart.com)
1852-ben Kossuth Lajosról is készítettek az egyik leghíresebb amerikai műteremben dagerrotípiát. Az erről szóló írásunkat ITT találod.
