Időutazás rovatunkban a Mai Manó Házban korábban bemutatott nagy sikerű kiállításaink anyagából válogatunk, és így van ez ma is, mikor Horváth M. Judit Csalóka látszat című sorozatának képeit és szövegét olvashatjátok. A 2009-ben bemutatott tárlat előéletére Kincses Károly, a kiállítás kurátora így emlékezett vissza:
„HMJ bejött a Manóba, s azt mondta: mutatnék valami. De ne lepődj meg rajta kérlek, mert nagyon másmilyen, mint amit eddig ismertél tőlem. És ha tetszik, és ha bevállaljuk, akkor ő ezt majd egyszer szeretné nálunk bemutatni. Elkezdődött egy dialógus köztünk. Meglepődtem, amikor megláttam a képeket, de ezt rutinosan nem mutattam. Alapjaiban tetszett, amit láttam, de a képek egy része nem úgy és nem ott mutatta magát, ahol kellett, egy másik helyett volt jobb, szóval néztem és mondtam, mondtam, ahogy az egy kurátortól elváratik. Miközben beszéltem, riadtan láttam, hogy Judit szeme szűkül, egyre szigorúbban néz, az pedig, amit mond, keményen elutasító volt. Szóval azt gondoltam az első beszélgetésünk végén, hogy ebből aligha lesz itt kiállítás, mert így én nem szeretném igazán, ő viszont jottányit sem tér el szilárd, előzetes elképzeléseitől. Ám néhány hónappal később Judit visszajött, hozott megint egy nagy kupac képet, ugyanazokat és másokat, ugyanúgy és másként, mint korábban. Csodálkozva láttam, mi mindent fogadott meg korábbi, teljesen terméketlennek vélt beszélgetésünkből, miként lépett tovább, és járta következetesen a saját útját. Elkezdett alakulni, formálódni az anyag, s nagyjából tíz fordulót követően alakult ki a most látható változata, a képek sorrendje, mérete, címük, az asszociációs szövegek listája és minden egyéb.” 

Fotó: Horváth M. Judit: Virágállat 

Csalóka Látszat
„A Mese a Képzelet leánya és testvérei az Álmok”

Mióta ember él a földön, elemi szükséglete és feladata az élet értelmének keresése és megtalálása. Kérdéseket teszünk fel, hogy megtaláljuk és megértsük helyünket a világban, mintha elfelejtettük volna azokat a magyarázatokat, amelyeket korábban már megtaláltunk egyszer. Felnőttként beszűkül naiv asszociációs képességünk, amellyel a világ rejtett dimenzióival kerülhettünk közelebbi kapcsolatba, az átalakulás-, a gondolkodás- és az elgondolás szabadságának képességét veszítjük el. A Mese a létértelmezés egyik eredeti formája. Nem az írásbeli kultúra produktuma, eredendőbben kapcsolódik az emberhez. Egyetemes, hisz témáit, elemeit a mindennapok élményvilágából meríti, de ezek ötvöződnek a fantázia, a képzelet termékeivel. A Mese csoda, fantasztikum, a lerombolt határok világa, ahol az emberi tudás határai elmosódnak, olyan allegória, amely az értelemhez bizonyos jelentéseket keres, de olyan allegória is, amelynek értelme nemcsak elveszett, de nem is lelhető fel soha, józan ésszel be nem fogadható jelentések sorozata. A Mese az élet véletlen voltára helyezi a hangsúlyt, de ez nem a valóság véletlenje, hanem azt jelenti, hogy az egész lét véletlenszerű. Reális elemek keverednek benne a természetfelettivel, nemcsak kommunikál a transzcendenssel, hanem magába is foglalja azt. A mesékben mindig megtalálható egy minta, amely minden ember tudatalattijához illeszkedik, és ösztönszerűbb, spirituálisabb megértési módokat hív elő, mert létezik bennünk egy úgynevezett kollektív tudattalan, amelyben archetipikus jellemek vannak kódolva. A Mese mély érzelmeket képes kiváltani az emberekből, hatása az Álommal rokonítható. Jung szerint az álom a tudattalan folyamatok legkönnyebben hozzáférhető kifejeződése, úgyszólván tiszta kifejeződése a tudattalannak, mely szimbolikus képek formájában tipikus kollektív tudattalan folyamatokat mutat meg. A mesében, az álomhoz hasonlóan archetipikus mítoszokból alakul ki az a Más Világ, melynek logikája nem következetes, kulcs egy mélyebb megértéshez. Általa önmagunkra is tekinthetünk, segítségével felfedezhetjük legbelső félelmeinket, de ez a rátalálás segít megszabadulni tőlük. Ráébredünk, hogy a valóság, amelyben élünk, nem az egyedül lehetséges valóság. Képessé válunk arra, hogy másképp lássunk, így megszűnik eredendően adottnak képzelt börtönlétünk.
Származásomból, lelki alkatomból, nem utolsó sorban női mivoltomból adódik,
hogy számomra a Valóság és a Mese szorosan összefonódik,
a köztük levő szűk mezsgye átjárható.
Könnyedén lépek át egyikből a másikba, és e kettős létállapotból fakadó
bizonytalanságomból születnek képeim.
A Mágia, a valóság megváltozatásának képessége a gyűjtögetéssel kezdődik,
tárgyaim körülvesznek, együtt élek velük akár hosszú évekig,
személyes, furcsa kapcsolat alakul ki közöttünk, és egy napon
a fotográfia eszközeit használva váratlanul és irányíthatatlanul
megszületik a bennem élő kép.
Képeimen alakjaim fiktív életének egy reprezentációja köré
saját, valós életem vágyait, elemeit szövöm.
A valóság kirekesztésével, egy alternatív világ megjelenítésével
megteremtem a kilépés illetve a belépés,
a mással való azonosulás lehetőségét.
Lehetőséget teremtek az idegenség megismerésére,
betekintést az általam kreált, rám jellemző világba,
azt remélve, hogy érzelmi asszociációkat,
meglepetést és felismerést váltok ki azokból,
akik kapcsolatba kerülnek a képeimmel.

Két különböző világ létezik, a befogadó és a mű világa. Ez a kettős világ egymással szoros kapcsolatban áll. A befogadónak magával hozott ismeretei, érzetei, előítéletei vannak az adott művel kapcsolatban, amelyeket akaratlanul is beépít az éppen látott kép értelmezésébe. Dialógus jön létre a befogadó és a mű világa között. Ha nem lennének Mesék, fantáziánk, képzelőerőnk nem tudna kibontakozni. Mese nélkül saját világunkba lennénk bezárva, a Mese tulajdonképpen kulcs egy mélyebb megértéshez. (Horváth M. Judit) 

Fotó: Horváth M. Judit: Csónakos

Fotó: Horváth M. Judit: Dióbél

Fotó: Horváth M. Judit: Tündér

Fotó: Horváth M. Judit: Búvár

Fotó: Horváth M. Judit: Bambi

Fotó: Horváth M. Judit: Testidegen

Fotó: Horváth M. Judit: Megsebzett száj 

Fotó: Horváth M. Judit: Kutyapár

Fotó: Horváth M. Judit: Nem száll, nem repül 

A sorozat további képeit ITT találod.