„A Satellites (Műholdak) című könyvem borítójára került kép az egyik a kevés felvétel közül, amelyet negatívra készítettem. Általában diafilmet használok, amelyből aznap valószínűleg kifogytam és azzal folytattam, amit a fényképezőgéptáskám alján találtam. A kép 2000-ben Oroszország Altaji területén készült. Feleségem, Laara és én akkor Moszkvában laktunk és közösen riportot készítettünk az Oroszország fő űrközpontja, Bajkonur közelében élő emberekről. Már évek óta nem néztem meg ezeket a kontaktképeket, mivel általában kivágom a kiválasztott kockát és a többit az archív dobozba teszem, amelyet később már ritkán veszek elő. De amikor előástam, önkéntelenül és hangosan elnevettem magam. Megdöbbentem, de izgalomba is jöttem a látványtól – addig fogalmam sem volt a körülöttem örvénylő varázslatról. Vagy ez talán a spórolj-a-filmmel-mert-csak-36-kockád-van-korszak utolsó lehelete? Mindenesetre fehér pillangók felhője keringett a Szojuz űrrakéta második fokozatának maradványai körül, amelyek között a helyi parasztfiúk használható fémhulladék után kutattak. Összességében kevesebb, mint fél tekercs filmet lőttem el. A zárkioldót háromszor kattintottam ebből az alaplátószögből és kompozícióból, amelyből a végleges válogatást készítettem." (Jonas Bendiksen)
Fotó: Jonas Bendiksen. RUSSIA. Altai Territory. 2000. Contact sheet. © Jonas Bendiksen/Magnum Photos.Az 1977-ben Norvégiában született Bendiksen már 19 évesen gyakornokként dolgozott a Magnum londoni irodájában. Később Oroszországba utazott, ahol saját bevallása szerint szerelembe esett az országgal, és ahol aztán hosszú éveket töltött. 2006-ban jelent meg első albuma Satellites: Photographs from the Fringes of the Former Soviet Union (Műholdak: Fényképek a volt szovjet végekről). A cím egy metafora: a borítókép műholdakat ígér, a képek ehelyett az egykori Szovjetunióról – részben önállósodott szovjet köztársaságokból kialakult államokról, részben pedig ma is Oroszországhoz tartozó tartományokról – szólnak. A cím ezekre a fontos gazdasági, kereskedelmi és politikai központoktól távol eső helyekre utal, ahol sokak számára a legfontosabb napi feladat, az alapvető szükségletek biztosítása is nehézségeket okoz.
Az Altaji terület, ahol a pillangók felhőjében álló szatellit roncsa az égnek mered, az egyik legszegényebb része Oroszországnak. A gyerekek nem játszanak, hanem még hasznosítható fémhulladékot gyűjtenek. Naponta kémlelik az eget, arra várva, hogy mihamarabb észrevegyék a légkörbe visszatérő műholdat, és a földre zuhanó, még forró roncsokat elsőként közelíthessék meg, hogy szétbonthassák.
Bendiksen tarka és színpompás világa nagyon kedvelt, a nagy magazinok gyakran elhalmozzák megbízásokkal, és általában saját ötletei formálódnak gazdag képanyaggá. (írta: Pfisztner Gábor; szerkesztette: Csizek Gabriella)
Bendiksen honlapján a Satellites: Photographs from the Fringes of the Former Soviet Union (Műholdak: Fényképek a volt szovjet végekről) című könyv online is végiglapozható.
A 2006-ban megjelent fotóalbumot a képret kattintva találod!
(forrás: magnumphotos.com)
A Szentpéterváron született Fekete András 2003 és 2008 között Oroszországban és Ukrajnában portrékat, tájképeket, csendéleteket készített. Ezt a sorozatot ITT találod.